Pöttyös labda

Pöttyös labda

A pöttyöst Szijjártó Péter helyezte le jó futsalosként az MKP-székház nagytermének parkettjére.

Mikor feltettem a kérdést a minap az MKP-székházban Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek arról, hogy hogyan állnak a nagy szlovák–magyar összeborulás közepén a vaskos eufemizmusként csak „kényes ügyeknek” nevezett dolgok a két ország között, nem gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztató kis focimeccs lesz ebből.

A pöttyöst Szijjártó helyezte le jó futsalosként az MKP-székház nagytermének parkettjére: miután az egekig dicsérte a szlovák–magyar kapcsolatokat, sejtelmesen hozzátette, hogy most már időről időre kényesebb témák is terítékre kerülhetnek. Mélyen, kihívóan a szemünkbe nézett, mint amikor a falusi „fodbalcsapat” sztárja lejön cicázni az ifik közé, és várta, hogy valaki rástartol a labdára. Gondoltam, veszem a lapot, és rákérdeztem néhány konkrét ügyre: a kettős állampolgárság ügyére, amely már nyolcéves, és a dunaszerdahelyi szurkolóverésre, amely lassan tíz. Kérdezhettem volna más ügyeket is, de a nagy sietségben ez a kettő jutott eszembe.

Szijjártó pedig nekifutott, és kibikázta a labdát a stadionból. Először ugyanis azt mondta, hogy igen, ezekről nem feledkeztek el, az asztalon tartják a témákat, és fontos a jó időzítés. Standard semmitmondó politikusválasz, ez már elhangzott tucatszor, százszor, tán ezerszer is. Aztán azonban elkezdte sorolni azokat az „előrelépéseket”, melyeket részben vagy egészben – operatívan – a Híd vitt keresztül azzal, hogy odabújt a Smer mellé a paplanos ágyba egy hideg márciusi éjszakán. És melyekkel azóta is reklámozza magát. Tegyük hozzá, egy részükkel nem teljesen jogosan, mert például a vasúti táblák ügyét a civilek kezdték gőzerővel tematizálni, a nyelvhasználat kiterjesztését a polgári peres eljárásokban pedig az MKP. És azt is tegyük hozzá, hogy ugyan van olyan létsík vagy dimenzió, ahol ezek valóban előrelépésnek számítanak, de valójában csak sokáig meglévő, majd elvett dolgok visszaállításáról van szó (kisiskolák, polgári peres nyelvhasználat), vagy nagyon kicsi és egy normális világban teljesen természetes előrelépésekről (normativ támogatás, vasúti táblák). Eredménynek eredmény, de lehetne jobb is, és az is vitatott, hogy kié.
 

S az egy dolog, hogy Szijjártó nem ejti ki a száján a Híd nevét, de egyrészt még azt sejteti, hogy mindezek elérésében döntő szerepe volt a magyar kormánynak is (azt nem tudjuk, aktív-e vagy passzív). Azt pedig ki is mondja, hogy az MKP szerepe nélkülözhetetlen volt. És itt adja magát a kérdés: Pontosan miben? Mert a polgári peres nyelvhasználat szűkülésének témáját valóban az MKP szúrta ki és tematizálta, de az ügyet a Híd nem igazán sportszerűen úgy vette el tőle, hogy aztán egy szóra sem méltatta a szerepét – pedig maguktól valószínűleg nem szúrták volna ki Žitňanskáék. A többi témánál azonban már messze nem egyértelmű, miben áll az MKP nélkülözhetetlensége – igaz, a diskurzushoz hozzájárultak, de operatív szempontból nem tettek és nem is tehettek semmit, nincsenek ugyanis a parlamentben, és panaszleveleik is rendszeresen lepattannak a minisztériumokról.

Szóval ezt a nélkülözhetetlenséget érdemes lett volna jobban kitárgyalni, mert az MKP szempontjából valóban érdemes több erőt fektetni annak kommunikációjába, hogyan viaskodnak a szlovák állami szervekkel és intézményekkel a szlovákiai magyarokért. Csakhogy Menyhárt József, az MKP elnöke ahelyett, hogy ezt tette volna, és elmagyarázza, pontosan mire gondolt Szijjártó, inkább bemászott a bokrok közé a pöttyösért, és még mélyebbre rúgta a rekettyésbe. Egy egész Facebook-posztot szentelve a kérdésem kritikájának azt írta, jól szórakozott a felvetésen, megnyitja-e Budapest a kényes témákat. És bár ezeken a hasábokon meglehetősen gyakran bíráljuk a Híd politikusait, mert teljesen elengedték például az állampolgársági ügyet valami „nagyobb jó” érdekében, Menyhártnak elsősorban azzal van problémája, hogy ugyanezt a témát az ügyre néhány éve még kommunikációs felhőkarcolókat építő magyar kormányzatnak is felvetjük, holott a dolgot ők maguk hozzák fel. Mert az MKP elnöke szerint a „hazai magyar kormánypolitikusok” térfelén pattog a labda, rajtuk kell ezt számon kérni. És hogy inkább használjuk ki a magyar–szlovák államközi kapcsolatokat, építsük őket.
 

S bár Menyhártnak részben igaza van – igenis, számon kell kérni a „hazai magyar kormánypolitikusokat” is – de nem veszi észre, hogy ugyanúgy érvel, mint a Híd, amikor eleresztette a kettős állampolgárság témáját a „nagyobb jó” érdekében. És arról is nagyvonalúan elfeledkezik, hogy ezekben az ügyekben igenis a magyar kormány is tud tenni, ha akar – legalábbis Szijjártó ezt mondta. Szóval legközelebb érdemes lenne minden pályán lévő játékosnak betartani a megbeszélt taktikát ahelyett, hogy egyikük-másikuk felelőtlenül elkezd cselezgetni a kapu előtt.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »