Politikai vita a munkaerőhiány okairól

”A valóság nagyon hamar szembement a szocialistákkal. Magyarországnak úgy kellett, kell a hajóját a cél felé kormányozni, hogy végig szembeszél fúj, és ez a jövő nagy kihívása.”

A házszabályi rendelkezésekről szóló OGY határozat alapján kezdeményezték az ellenzéki képviselők, hogy az Országgyűlés politikai vitát tartson a munkaerőhiány okairól és a szükséges lépésekről.  Mondandójuk lényegét előre közölték. Íme:

„Az elmúlt években felgyorsuló kivándorlás nyomán egyre égetőbb problémát jelent a munkaerőhiány Magyarországon. A KSH legutóbbi adatai szerint 2016 második negyedévében újabb történelmi csúcsot döntött a betöltetlen állások száma. Az egy évvel korábbihoz képest negyedével, 55 ezerre nőtt az üres állások száma. A valós szám ugyanakkor ennek többszöröse lehet, becslések szerint elérheti a 100-200 ezret is. A szakképzett munkaerő hiánya ma már általános jelenség a gazdaságban, míg korábban csak egyes szakmákat és a nyugati határszéleket sújtotta, mára súlyos problémákat okoz szinte minden ágazatban az ország egész területén. A súlyos munkaerőhiány első számú oka a kivándorlás, ami pedig az alacsony bérekre és a kormány béreket leszorító, Magyarország versenyképességét az olcsó munkaerőre alapozó gazdaságpolitikájára vezethető vissza. Miközben lassan kiürül az ország, mert elfogy a munkaerő, a kormány még mindig a sikerpropagandával van elfoglalva, és „folyamatosan emelkedő reálbérekről” beszél. Az elmúlt években a magyar bérszínvonal nemhogy a nyugati béreket nem közelítette meg, de a visegrádi országok közt is sereghajtóvá váltunk, 15-25 százalékos lemaradásban vagyunk.  A magyar átlagbér nem mond semmit az óriási bérkülönbségekről, és arról sem, hogy a bérből meg lehet-e élni Magyarországon.  Ma a nettó minimálbér mélyen a létminimum alatt van, a 230 ezer embernek megélhetési forrást jelentő közmunkabér pedig jóval a szegénységi küszöb alatt. A vitanappal az a célunk, hogy megvitassuk, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a munkaerőhiányra és az annak hátterében levő okokra megfelelő válaszokat adjunk.”

Előterjesztő: dr. Szél Bernadett, dr. Hadházy Ákos, Schmuck Erzsébet, Ikotity István, Sallai R. Benedek, –  LMP.

Kónya Péter, Szabó Szabolcs, Fodor Gábor Szelényi Zsuzsanna, Szabó Timea, Kész Zoltán, –  független.

Kunhalmi Ágnes  dr. Bárándy Gergely, Horváth Imre, dr. Szakács László, Korózs Lajos, dr. Varga László, Gúr Nándor, dr. Legény Zsolt, dr. Hiller István, Tukacs István, Gőgös Zoltán, Bangóné Borbély Ildikó, Heringes Anita, Szabó Sándor, Harangozó Gábor István, Hiszékeny Dezső, dr. Harangozó Tamás, dr. Molnár Zsolt, Teleki László, – MSZP.

Farkas Gergely, Volner János, Magyar Zoltán, Kepli Lajos, Bana Tibor, Szávay István, Ander Balázs, Szilágyi György, dr. Staudt Gábor, Pintér Tamás, – Jobbik.

A Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka ugyanazt egészen másként látta. Harsány ellenzéki közbekiabálások ellenére határozottan állította:  úgy kell Magyarország boldogulását elősegítenünk, hogy az az Európa, amelyhez ezer szállal vagyunk kötve, stagnál, – sőt, ha a társadalmi elégedetlenséget és a politikai instabilitást is figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy inkább visszafelé csúszik, és ez megnehezíti a dolgunkat. 

HOLLIK ISTVÁN, (KDNP) –  Képviselőtársaim! Jókai Mór mondta egyszer: csak az tudja, meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el. Ez azt jelenti, hogy csak akkor tudjuk pontosan megvizsgálni, hogy jó irányba indultunk-e el és mennyit haladtunk előre, ha megnézzük, honnan jutottunk el idáig. Abban reménykedem, hogy még az ellenzéki képviselőkkel is egyetértünk abban, hogy nem lehet más a célja a mindenkori magyar kormányzatnak, hogy foglalkoztatottságban és bérek színvonalában közelítsük az EU-s színvonalhoz. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy ki mit ért el ezen a területen.

– Engedjék meg, hogy néhány adatot a 2002 és 2010 közöttiekből, majd a 2010 és 2016 közöttiekből kiemeljek. Kezdeném a foglalkoztatási rátával. A 15-64 évesek körében 2002 és 2010 között 56,2 százalékról 54,9 százalékra csökkent a foglalkoztatási ráta. A munkanélküliségi ráta 2002-ben 5,6 százalék volt, 2010-re ez 11,2 százalékra növekedett. Ezek csak számok, de azért érdemes megnézni, hogy mi más történt ebben az időszakban.

– Azt láttuk, hogy bár a szocialista kormány végrehajtott az állami szférában egy jelentős béremelést, amivel csak egy probléma volt: nem a valóságból indultak ki, nem a gazdaság teljesítőképességéhez igazították ezt a béremelést, éppen ezért a valóság nagyon hamar szembement a szocialistákkal. Ez a béremelés óriási lyukat ütött a költségvetésen, amit elkezdtek hitelekből betömködni. Egyre inkább elszabadult a költségvetési hiány, növekedett az állam adóssága, és utána azt láttuk, hogy ezeket muszáj volt betömködni, ezért bár 2006-ban azt ígérték, hogy csökkenteni fogják az áfát, megnövelték azt. Megháromszorozódott az energiaár, és a végén oda jutottak el, hogy szuperbruttósították a béreket, ami azt jelentette, hogy a munkáltatói járulékokat – akkor még így hívták – is a személyi jövedelemadó alapjává tették, és még azt is megadóztatták. Természetesen az lett az egésznek a vége, hogy amit 2002-ben béremelésként odaadtak, azt 2010-ben egyhavi bér megvonásával el is vették. Emellett 200 ezer ember elveszítette a munkahelyét, és 30 százalékkal növekedett az államadósság. Ez lett a szocialisták nyolc évének a végeredménye, ez volt a szocialista gazdasági csoda. Azt még hozzá kell tenni, hogy mindezt tették úgy, hogy egy konjunkturális időszak volt akkor, az EU erős volt. Ha megnézzük például a 2007-es évet, az Európai Unió átlagos gazdasági növekedése 3,1 százalék volt, Magyarország viszont  abban az évben csak 1 százalékot tudott növekedni. Összefoglalva tehát, a kérdés bár költői, de föl kell tennünk. ez a szocialista út vitt-e közelebb minket a vágyott nyugat-európai élet- és bérszínvonalhoz? Erre a kérdésre egyértelműen nemmel kell válaszolnunk!

– Akkor nézzük mi történt 2010 óta!  Miután a Fidesz-KDNP megkapta a lehetőséget, hogy kormányozzon, azt mondtuk: munkaalapú társadalmat fogunk építeni, és az az alapvető célunk, hogy a csőd széléről, ahová taszították az országot, vissza fogjuk húzni fegyelmezett költségvetési politikával, és el fogjuk érni, hogy minden magyar ember, aki tud, az dolgozhasson is. Hogy állnak a számok ebben a tekintetben? Foglalkoztatottságban azt látjuk, hogy 2010-ben 54,9 százalék volt a foglalkoztatási ráta, 2016-ban már 66,4 százalék. A munkanélküliségi ráta, ami a szocialista  kormányzása végén a 12 százalékot nyaldosta, az 2016-ban 5,1 százalékra csökkent.  Ezek a számok magukért beszélnek: 680 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, és 26 éves csúcson áll a foglalkoztatás. A reálbér-dinamika 2010 és 2015 között 15,4 százalékos volt, 2016 első nyolc hónapjában pedig 7,5 százalék.. Így összességében azt lehet mondani,: átlagosan 24 százalékkal magasabbak a reálbérek hazánkban, mint 2010-ben. A kormány saját felelősségi körében emellett 2013 óta a közszférában, egy-egy területre koncentrálva, életpályaprogramokhoz kapcsolódva hajt végre többlépcsős, igen jelentős mértékű béremeléseket is. Ezek közül talán kiemelendő, hogy 2011 és 2019 között meg fog kétszereződni az egészségügyi dolgozók bére.

 Képviselőtársaim! Magyarországnak úgy kellett, kell  a hajóját a cél felé kormányozni, hogy végig szembeszél fúj, és ez számunkra a jövő nagy kihívása.  Úgy kell előremennünk, úgy kell Magyarország boldogulását elősegítenünk, hogy az az Európa, amelyhez ezer szállal vagyunk kötve, stagnál, sőt, ha a társadalmi elégedetlenséget és a politikai instabilitást is figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy inkább visszafelé csúszik, és ez megnehezíti a dolgunkat.  Ha azt kritizálják ellenzéki képviselőtársaink, hogy bár a vitathatatlan eredmények azt mutatják, hogy jó irányba indultunk el, de nem elégségesek, akkor ebben természetesen egyet tudunk érteni. Éppen ezért ült le az elmúlt hetekben a kormány a szociális partnereivel, és állapodtak meg egy olyan béremelési programban, amelyhez hasonló nem volt az elmúlt húsz évben. A  minimálbér 15, a garantált bérminimum pedig 25 százalékkal nő 2017-ben, és ezért cserébe a munkáltatói járulékokat a kormány 5 százalékponttal fogja csökkenteni. Ez a minimálbér-növekedés folytatódni fog 2018-ban is, amikor a minimálbér 8, a bérminimum 12 százalékkal fog emelkedni, a járulékokat pedig 2 százalékponttal fogja csökkenteni a kormány. Tehát azt lehet látni, hogy ezzel a megállapodással mindenki elment a falig, a munkáltatók is, illetve a kormány is annak érdekében, hogy a magyar emberek bére a következő években érzékelhetően növekedhessen.

-. Magyarország az elmúlt néhány évben sokat tett azért, hogy minden magyar ember dolgozhasson, aki akar. Kétségtelen, hogy elismerésre méltó eredményeket tudunk felmutatni ezen a területen, ugyanakkor természetes, hogy vannak olyan honfitársaink, akik ennek ellenére máshol keresik meg a kenyérrevalót, más országban próbálnak szerencsét. Amikor azonban az ellenzék kivándorlási hullámmal, vagy elüldözéssel riogat, akkor messze túllő a célon, és becsapja a magyar embereket. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy rendszeresen támadják a külföldön munkát vállalókat. Érthetetlen, hogy miért szólják le azokat a magyar embereket, akik dacolva a nehézségekkel és a kockázatokkal, külföldön dolgoznak. Ezek a honfitársaink, gondolva a hazájukra, mintegy ezermilliárd forintot küldtek haza. Csakis tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Mindezek fényében egyetlen magyar képviselő sem veheti magának a bátorságot, hogy támadja azokat a magyar embereket, akik bármilyen okból úgy döntöttek, hogy külföldön próbálják ki magukat.

– Ellenzéki képviselőtársaim ebben a témában egyébként duplán felelőtlenek és hiteltelenek. Egyrészt, mert 2014-es kampányban még  azt állították, hogy sokan azért mennek el Magyarországról, merthogy Magyarországon fojtogató a légkör, diktatúra van, nincs szabadság, nincs demokrácia. Aztán szembejött a valóság, amikor a kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a külföldön dolgozó magyar munkavállalók egyáltalán nem politikai okokból próbálnak szerencsét külföldön. Ráadásul, ez jó hír, a legtöbben azt mondják: rövid és középtávon vissza szeretnének jönni Magyarországra. Másrészt azért hiteltelenek, mert amikor kormányon voltak, jó dolognak tartották, ha az európai munkaerőpiac megnyílik a magyar emberek előtt. Persze nem biztos, hogy a „nyithatok cukrászdát Bécsben” hirdetés életszerű megjelenítője volt ennek az üzenetnek. Tehát akkor ezt még támogatandó politikai célnak tartották, amikor viszont ellenzékbe kerültek, már rögtön elüldözésről beszélnek azért, mert a pártpolitikai érdekük ezt diktálja.

– Képviselőtársaim!  Az mindenki számára egyértelmű, hogy a külföldi munkavállalás oka alapvetően a nyugat-európai bérszínvonal. A nyugat-európai és a magyar átlagbér között valóban jelentős a különbség.  Amikor azonban ezt a helyzetet az ellenzék a Fidesz-KDNP nyakába akarja varrni, azt nem lehet másnak titulálni, mint politikai populizmusnak. A bérkülönbség alapvető oka  ugyanis az, hogy amíg a Nyugat szabadon, piacgazdasági körülmények között fejlődött az elmúlt hatvan évben, addig mi, magyarok a kommunista tervgazdálkodás igája alatt nyögtünk. És ha azt nézzük meg, hogy melyik politikai erő növelte és melyik csökkentette a nyugat-európai és a magyar bérek közötti különbséget ’89 után, akkor még inkább jobb, ha a szocialisták csöndben maradnak, hiszen 2002 és 2010 között Magyarország minden szempontból távolodott, nem pedig közeledett hozzá. Amikor az elmúlt hat év eredményeit bekiabálásokkal támadják, akkor  végső soron nem bennünket támadnak, hanem a magyar emberek által elért eredményeket, hiszen a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikája eddig is és ezután célja az, hogy a magyar családok és a magyar emberek boldogulni tudjanak Magyarországon. 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »