Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről

Politikai kérdés az európai kisebbségvédelem – Szalayné Sándor Erzsébet az Európa Tanács romániai jelentéséről

Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése jelenleg, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet magyarországi ombudsmanhelyettes. Az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának erdélyi származású tagja a Romániáról szóló jelentésre érkezett reakció kapcsán elmondta: most először kérdőjelezték meg a testület kompetenciáját.
– „A Románia által a nemzeti kisebbségek ügyében alkalmazott megoldások a leghaladóbbak és legnagylelkűbbek közé tartoznak az Európai Unióban.” Mennyiben ért egyet ezzel az – egyébként egy román európai parlamenti képviselőtől származó – kijelentéssel?

– Nem kívánok vitába szállni a politikusok kijelentéseivel, és értelmezni sem kívánom ezeket. Úgy gondolom, szakmai oldalról érdemes megközelíteni azt a kérdést, hogy

Mindez nagyon sok mindentől függ. Többek között attól, hogy éppen milyen a gazdasági teljesítőképessége egy országnak, mekkora az a kisebbség, amelynek a védelméről szó van, hányféle, védelemre szoruló kisebbség él az ország területén, az egyes kisebbségek mennyire képesek önszerveződésre, a döntéshozatalban való részvételre, van-e az adott kisebbségnek anyaállama, az mennyire van földrajzi közelségben, és hogy ez az anyaállam mennyire szánja rá magát arra, hogy a szomszédos államok területén élő nemzettestei számára különböző támogatásokat nyújtson.

– Azért is idéztem a román EP-képviselőt, mert az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottsága (AC FCNM) nemrég közzétett jelentésében alapvetően ellentmond azoknak a bukaresti hatóságok és politikusok által hangoztatott álláspontnak, miszerint Romániában megoldottnak tekinthető a kisebbségek ügye. De még mielőtt erre kitérnénk, arra kérem, árulja el, pontosan mi a tanácsadó bizottság feladata? Hogyan jelölik ki a tagjait? Ön hogyan vált a tagjává?

– A kisebbségvédelmi keretegyezmény idén ünnepli érdemi működése megkezdésének huszadik évfordulóját.

Nem véletlenül nevezzük keretegyezménynek, ugyanis rengeteg a tagállami mozgástér arra, hogy a keretet miként tölti ki. Nem teljesen egyforma ez a mozgástér az egyes kisebbségeknek szánt jogok tekintetében a szerződés szövegében, de a mozgástér igen széles körű.

Ennek a mozgástérnek a kontrollja két testületnek a hatáskörébe tartozik, és az első lépcsőfok a független szakértői testület, a tanácsadó bizottság ötévente megfogalmazott véleménye. A 18 fős testület vegytisztán szakmai szempontok alapján dolgozik, független tagjainak mandátuma négy évre szól, őket a tagállamok kormányai jelölik.

A jelentés elkészítéséhez minden monito­ringciklus esetében tartozik egy útmutató, tehát az állam látja, milyen szempontok szerint, milyen szerkezeti elemekre bontva kell beszámolnia arról, hogy a keretegyezményben foglalt egyes jogok garantálása terén történt-e változás a vizsgált időszakban. Az országjelentés beérkezését követő egy éven belül – általában egyhetes – országlátogatásra kerül sor, amelyen a tanácsadó testület legkevesebb három tagja vesz részt.

A tanácsadó testület hitelességét illetően meghatározó jelentősége van annak, hogy ki vehet részt a küldöttségben:

Nyilván nem lehet tagja a látogató bizottságnak olyan személy, aki a vizsgált ország jelölése nyomán került a testületbe, ugyanakkor igyekeznek figyelni a nemek egyensúlyára is. A látogatás legelején az érintett közösségekkel kell találkozni, továbbá az akadémiai szféra képviselőivel, egyetemi kutatókkal, akik tárgyspecifikusan foglalkoznak a kisebbségek vizsgálatával. Dokumentálódásunk során ellátogatunk iskolákba, találkozunk kisebbségi szervezetek képviselőivel, továbbá önkormányzatok, állami intézmények, minisztériumok illetékeseivel.

Az országlátogatástól számított két-három hónapon belül a tanácsadó testület plenárisa betűről betűre átbeszéli a véleménytervezetet, amiről a vizsgált ország által jelölt tanácsadó bizottsági tag szakmai véleményt mondhat ugyan, de szavazati joggal nem rendelkezik. A bizottság addig gyúrja a szöveget, amíg valamennyi jelen lévő tagja el tudja fogadni, a jelentést ezt követően az Európa Tanács előbb az érintett országnak küldi el, amelynek legtöbb hat hónap áll a rendelkezésére, hogy megfogalmazza az észrevételeit.

– A február végén közzétett AC FCNM-vélemény alapvető következtetése, hogy Romániának fokoznia kell a területén élő valamennyi nemzeti kisebbség jogai védelmének javítására irányuló erőfeszítéseit. Tételesen felsorolnak magyarellenes fellépéseket, a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyét, „az úgynevezett Székelyföld” megnevezésben megnyilvánuló tagadást. Mivel magyarázható, hogy az idei sokkal átfogóbb képet nyújt a romániai valóságról, a magyar közösség által jelzett problémákról, mint az Európa Tanács előző három jelentése?

– Valamennyi monitoringciklusnak megvoltak a maguk prioritásai, a szerződő államok útmutatót kaptak arról, hogy mire kívánunk koncentrálni a keretegyezmény végrehajtásának vizsgálata során. Bármekkora ugyanis egy ország, képtelenség egy monitoringciklus során mindenre kitérni. A mostani volt a negyedik ciklus a keretegyezmény húszéves működése óta, és tekintettel a társadalmak és a jogrend változására, a legátfogóbban akarta megvizsgálni a tagországok helyzetét, tehát mindez nemcsak Románia esetében volt így.

A szakértői testület aktuális tagjainak szakmai adottságai is meghatározzák, hogy mi mindenre figyelünk,

Másrészt nem várható el egy szakértői csoporttól sem, hogy húsz évvel korábbi, statikus álláspont szerint értelmezze az államoknak a kisebbségekkel kapcsolatos gyakorlatát. Vannak viszont minimum standardok, amelyekhez az AC FCNM eddigi tevékenysége során ragaszkodott.

– Milyen következményekkel járhat a román kisebbségpolitikával szemben kritikus jelentés? Van-e az Európa Tanácsnak vagy más hasonló szervnek valamilyen jogi eszköz a kezében arra, hogy számonkérje Románián a jelentésbe foglalt javaslatok teljesítését? Egyáltalán milyen mechanizmusok állnak rendelkezésre, amelyek révén egy ország rábírható a kisebbségvédelmi követelmények teljesítésére?

– Tudni kell, hogy a keretegyezményben nemzetközi bíróság előtti jogérvényesítési lehetőség nem szerepel.

Ehhez nem kapcsolódik bírósági jogorvoslati lehetőség, mint az emberi jogok európai egyezményéhez, ami a strasbourgi bírósághoz visz. Ha megvan a miniszteri bizottság jogi kötőerővel rendelkező határozata, akkor azt illik végrehajtani, az országnak illik tartani magát ahhoz, mert a következő monitoringciklus abból fog kiindulni. Ezért a következő ciklusban a szakértői testület azzal fogja kezdeni, hogy megvizsgálja, mit hajtott végre az adott ország abból, amire az előző alkalommal a miniszteri bizottság úgy tekintett, mint ami alól nem illik kibújni.

A nemzetközi jognak megvan az a tulajdonsága – ami egyben a hátránya is, persze –, hogy ha egy állam valamit nem kíván teljesíteni, viszonylag könnyen megteheti. Kikényszerítésre csak úgy van mód, ha a vállalt nemzetközi szerződés valamiféle szankciómechanizmust is tartalmaz, például ha pénzbírság kiszabására van lehetőség olyan esetben, ha a szerződésszegést nemzetközi bírói fórum megállapítja, és azt a bírói döntést az érintett állam nem hajtja végre.

Ilyen lehetőséget az Európai Unió jogrendje tartalmaz – az Európa Tanács keretében működő kisebbségi keretegyezményhez azonban ilyen szankciómechanizmus nincs hozzárendelve –, így a vállalások és ajánlások végrehajtásának kikényszerítésére pusztán a diplomáciai eszköztár áll rendelkezésre.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »