Pók Katalin: Gondolatok a lélekről

Pók Katalin: Gondolatok a lélekről

Több mint 2000 évvel ezelőtt egy betlehemi barlangban megszületett a kis Jézus. E születésnapot ünnepeljük karácsonykor, mely ünnep a lélek dolgairól való gondolkodásra hív.

Felnőve Jézus a szeretet evangéliumát hirdette meg. Tanítványaira a „Szeressétek egymást!” parancsát hagyta. Az Ószövetség is ír erről, de Ő ezt még hangsúlyosabbá tette. Máténál Jézus a mózesi törvényekre hivatkozva mondja: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívből és teljes lelkedből.” Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták (22,37-40). János azt mondja: „Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk” (1Ján4,11). Megállapítja, hogy „az Isten szeretet” (1Ján4,16).

Ebből következően a jézusi mennyország a szeretet mennyországa, melynek legfőbb értéke Isten és a felebarát szeretete. Amikor a halál bekövetkeztével az ember átkerül a másik világba és a lélek immár teste nélkül Teremtője elé kerül, láthatóvá válik, hogyan épült fel benső mennyországa.

Jézus ezt így tanítja:„Nem jön el úgy az Istennek országa, hogy az ember eszébe vehetné, és nem mondják ezt: íme, itt, vagy íme, ott van: mert az Istennek országa tibennetek van”(Luk 17,20-21). E szerint a mennyországot az ember földi élete során építi fel a jézusi újjászületés által, ami jó tettekre sarkallja. Kulcskérdés, hogy magának akar-e használni, tehát az önszeretet-e a motiváló erő, vagy Isten és a mások szeretete? Egoista századunk számára létfontosságú, hogy erről elgondolkodjon. Az embert halála után szeretete csakis oda vezeti, ahol e hasonló szeretetben élők vannak. Miben találta örömét a földön, ebben áll szeretete, így ebben áll örökkévaló szellemi léte is. A tárgyak, a birtoklás, a pénzhajhászás, a fogyasztás, a testi szenvedélyek felé irányult e szeretete, vagy mások segítése felé. Ez létkérdés. A jézusi mennyország a mennyei szeretetben élőké, ami a jónak, az őszintének, az igaznak a szeretete, és ebből a szeretetből való cselekvés. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha az ember kinyitotta bensője kapuját, amin keresztül az Úr irányítja. Az ember ösztönökkel születik, szüleitől örökölt génekkel, amiben benne vannak az öröklött rossz hajlamok, így magától pusztán a mennyei jót és igazat tenni nem tudja. Holott a mennyországba a rossz be nem kerülhet. Ebben áll Jézus megváltói szerepe, aki még itt a földön fokozatosan átalakítja, és már nem az lesz, aki korábban volt. „Lám a régi ember, oda”, újjászületve lélekben „új emberré lesz” (Ef4,22-23)(2Kor5,17-18)

A lélek állapota

Ma a lélek halotti állapotban van, ha az ember földi élete az érzéki örömök helye és semmi szellemit nem vesz fel. Isten csakis lelki és szellemi, így a mennyel az ilyen életnek semmi kapcsolata nincs. Jézus azt mondta a szőrszálhasogató, szokásokba belevesző, igazi hitélettel nem rendelkező farizeusoknak:„Olyanok vagytok, mint a megfehérített sírok…” Tehát halottnak látta a lelküket. Már az Ószövetség felhívta a figyelmet arra, hogy „Egy pusztán a dolgoknak (csak az anyagnak) odaszánt élet, egy halott élet: egy élettelen csonk”.(Péld.11,28)

Nem tiltja a földi örömöket, csak az anyagiasságba, érzékiségbe esett élettől óv: „Nem azt mondom, hogy vedd ki őket a világból, csak őrizd meg őket a gonosztól”. Az Írás felhívja a figyelmet a lélek „virágzó”, azaz élő és eleven állapotára: „…egy Isten által formált élet olyan, mint egy virágzó fa.” Jézus tanította, hogyan kell táplálni a lelket, hogy ilyen legyen. E szerint nemcsak a testnek van szüksége táplálékra, de a léleknek is a földi életben. A lélek táplálása imával, hittel, és szeretettel történik. Érdemes elgondolkodnunk, hogy tápláljuk-e a lelkünket? Szoktunk e imádkozni, elég mély-e a hitünk és szeretünk-e eléggé? Kibékültünk-e legalább most karácsonykor megbántott barátainkkal, családtagjainkkal, vagy haragot hordozunk szívünkben? Már a pszichológia is megállapította, hogy a haragos, dühös, gyűlölködő attitűddel önmagunknak is ártunk, betegséget okozunk. Arról nem beszélve, hogy lelki állapotunk a szeretet-személyiséggel ellentétes lesz. Erre a jézusi mennyország nem tart igényt.

Tudunk vajon örülni? Már az önmagában jelzi lelkünk állapotát, hogy minek örülünk. Tárgyaknak, szenvedélyeink kielégítésének, vagy a mások iránti szeretetnek és odafigyelésnek? Gondoltunk-e vajon a szegényekre, hogy nekik is jó karácsonyuk legyen? A szeretet-mennyországban nagy az öröm. Szoros kapcsolat van a szeretet és az öröm között. Kis Szent Teréz maga volt a vidámság, móka és kacagás. Ő volt a legnagyobb mókamester a zárdában, ahol pedig betegségek gyötörték.

Van pokoli szeretet és mennyei szeretet. Mivel táplálod a lelked? Düh, aggodalom, pletyka, rossz szomszéd gyűlölete mind a lélek állapotát rontja. Egy pszichológiai felmérés szerint egy rossz szomszéd gyűlölete a legnagyobb összetartó erő lehet egy házaspár életében. Nos, ez a pokoli szeretet egyik típusa.

Hírdetés

Van az érzékiség szeretete. Ez a „testi ember”, melynek a „szellemi ember”-hez semmi köze. Így a jézusi szeretet-mennyországhoz sem. Ez is a pokoli szeretet körébe tartozik. A szabados kapcsolatok korában, a homoszexuális jogok követeléseinek érájában a halott lélekhez van köze, és az élőhöz semmi nem köti.

A fogyasztói lélek

Az árucikkek és árufajták bősége, mely csordultig tölti a hűtőszekrényeket, a lakás különböző helyiségeit és garázsait, egészen elképesztő korunkban. E dolgoknak legalább a háromnegyed része ráadásul teljesen felesleges. A felhalmozás még szegény családokban is jelen van, nyugaton és itthon egyaránt. Gondoljunk csak a 100-as boltok árudömpingjére , vagy az olcsó ruhaboltok sokaságára.  A garázsokban több autó, a hűtőkben túlcsorduló, évszaktól független ételkínálat. A szekrényekben sokkal több cipő, táska és kabát, mint amit egész életében elhordhatna az ember. Az árucikkeket elsőként amerikai találmányként, ma már az egész világon szándékosan úgy gyártják, hogy minél hamarabb tönkremenjenek. Erre klasszikus példa a női harisnya. Először ugyanis olyat gyártottak, ami nem szakadt el, ám ez roppant módon ijesztő volt kitalálóinak. A termelés és fogyasztás folyamatos művi generálása itt kezdődött el. A profittermelők kitalálták, hogy mind több fogyasztásra kell ösztönözni az embereket. Emiatt kezdtek nagyobb lyukat vájni a fogkrémre is. Így több fogy, állandóan lesz vásárló. A fogyasztói lélek a tárgyak szeretetében él. A szeretet-mennyország számára ez értéktelen, a lélek halotti állapota.

Élettelen csonk vagy virágzó fa?

Új bálványokat teremtettünk magunknak.  Bálvány a fogyasztás, ami már nem a szükségletek kielégítéséről, életünk fenntartásáról szól, hanem élvezeti cikké lett. A bálványok köré mindig kultusz épül. Ilyen kultuszaink: a bőségkultusz, egészségkultusz, testkultusz, szex-kultusz, tisztaságkultusz és a médiakultusz, az elektronikai kütyükkel való élvezetes foglalkozás. Belevesztünk az anyagba és a testiségbe, nem is gondolunk a lelkünkkel. Ez azért teljesen abszurd, mert pusztán a lélek örök, a test és annak dolgai elvesznek.

Ideje lenne fontolóra vennünk a Biblia 2000 éves bölcsességét: „Egy pusztán a dolgoknak (az anyagnak) odaszánt élet, halott élet, egy élettelen csonk. Egy Isten által formált élet olyan, mint egy virágzó fa.” (Pld.11,28)

Szerző: Pók Katalin filozófus, valláskutató

Pók Katalin

 

The post Pók Katalin: Gondolatok a lélekről appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »