Pofon és köszönet

Pofon és köszönet

Aludtunk egyet a vásárhelyi választásra, lássuk a tanulságokat.

Mindenekelőtt újra bebizonyosodott, amit már eddig is sejtettünk, hogy fejlesztésekkel, fejlődéssel nem lehet választást nyerni. Rapcsák András és Lázár János olyan fejlődési pályára állította városát, amelyért csak elismerés illeti őket. Hódmezővásárhelyen minden megépült és jelenleg is épül, amire csak szükség van, a város kiváló gazdája az intézményeknek, és segíti az abban dolgozókat, van elég munka, viszonylag tisztességes fizetésekért.

Csakhogy ez konkrétan senkit sem érdekel.

Mert az emberek már csak ilyenek: mennek az érzéseik után, a saját érdekeiket kérik számon a politikán, és amit leszűrtek maguknak vagy amit láttatnak velük, döntően az befolyásolja majd a választásaikat.

A tegnapi vásárhelyi választás mindenekelőtt a média erejéről szólt. A győztes Márki-Zay Pétert heteken át sikeresen építette az ellenzéki sajtó, elképesztő mennyiségű hír, interjú, tudósítás jelent meg róla. Ezek a sugalmazások áttörték a falat Hódmezővásárhelyen, és új szavazói csoportokat csatornáztak be a folyamatba. Sikerült kialakítani a szegény, üldözött, zsarnokság sújtotta, roppant vallásos, sokgyermekes, tisztes családapa képét, és a jelek szerint a döntésnél ezek rögzültek jobban, nem pedig az, hogy Márki-Zay konkrétan végighazudta a kampányt, ráadásul többször le is bukott.

Ha a számokat vesszük górcső alá, azt láthatjuk, hogy a Fidesz a polgármester-választásokon szokásos szavazatait hozta, sőt még többet is szerzett tegnap. Márki-Zay győzelme egyrészt abból fakadt, hogy a bizonytalanok közül sokan felé hajlottak, ez pedig azt jelzi, hogy a Fidesz kampányával mégsem volt minden rendben. Választhattak volna karakteresebb jelöltet, más témákhoz kellett volna nyúlniuk, esetleg alacsonyabb hőfokon, nyugodtabb kampányt kellett volna vinniük – a tanulságokat nyilvánvalóan levonják majd a Lendvay utcában.

Egyvalami most is világos. Az ellenzéknek csakis akkor van esélye április 8-án, ha minden fideszes jelöltnek csak egy ellenzéki kihívója lesz. Az elmúlt hetek, hónapok mozgásai már eddig is ebbe az irányba mutattak, és ha ezt a minimális célkitűzést nem teljesíti az ellenzék, akkor az elemi matematika szerint simán elveszítik a választásokat.

Hogy Gyurcsány, Vona, Karácsony, Szél összefog-e, képes-e erre az áldozatra, amely egyúttal programjuk, múltjuk, politikai identitásuk teljes feladása volna, nem kétséges. Mindenesetre a Fideszben bátran úgy számolhatnak, hogy a végén egy marad az egy ellen. És ha úgy vesszük, a vásárhelyi eset alapján bármi elképzelhető.

Csakhogy a helyzet összességében mégsem ilyen egyszerű.

Először is, tegnap Hódmezővásárhelyen polgármestert, nem pedig országgyűlési képviselőt választottak. Az ellenzéki sajtónak volt ideje és lehetősége koncentrált üzeneteket gyártani, hisztériát kelteni, ami 106 egyéni választókerületben gyakorlatilag lehetetlen. Másrészt április 8-án a Fidesz első vonala száll versenybe, többciklusos, kipróbált politikusok, akik eléggé beágyazottak ahhoz, hogy joggal reménykedjenek. Vásárhelyen kiderült továbbá, hogy a Fidesznek is vannak még tartalékai, növelték a szavazataik számát. Végezetül ne felejtsük el, hogy a tegnapi helyzet a magas részvétel miatt alakult ki, azért, mert az új szavazókat Marki-Zay magához csábította. Április 8-án arányában úgy 80 százalékos részvételnek kellene lennie mindenhol ahhoz, hogy robbanásról beszélhessünk, ez pedig kizárt, hiszen az ország egyharmada sohasem szavaz (ahogyan tegnap Vásárhelyen sem). Vagyis a „szokásos” 64-67 százalékos részvétel nem pontosan azt jelentené majd, mint a mostani vásárhelyi aktív részvétel, és egészen biztosan nem az ellenzék esélyét növelné.

Tegnap este úgy tűnt, az ellenzéki oldalon teljesen elvesztették a mértéket. A közösségi térben narancsos buktát emlegettek, lelkendeztek, akadt újságíró, aki érzelmes kirohanással Hódmezővásárhely címerét tette háttérképnek – mintha itt valami hőstettet hajtottak volna végre.

Fájdalom, ők már nem lesznek ott Márki-Zay első munkanapján. A béna kacsa bemutatkozásán, akinek szembe kell néznie a fideszes többséggel, és aki semmit az égvilágon nem tud majd kijárni a városnak. Hódmezővásárhelyen kezdődnek a szürke hétköznapok, előre borítékolhatóan kevés hatékonysággal és valamiféle jobbikos-elempés-szoci és gyurcsányista háttérrel. Márki-Zaynak annyi politikai megrendelője akad, hogy ennyi kívánságot képtelen egyszerre teljesíteni. De a lényeg nem is ez. A lényeg április 8-a, mindenki arra készül. A Fidesz hívei tulajdonképpen hálásak lehetnek az időben érkezett figyelmeztetésért. Már-már elbóbiskolt a polgári oldal, az emberek nem voltak elég élesek, azt hitték, megnyerték a választást. Most azonban felsejlett a Gyurcsány-Vona-Karácsony-Szél-kormány, vagyis a káosz és lejtmenet kormányának rémképe. Az a helyzet, amikor mindent elveszítünk, amiért olyan hosszú időn át küzdöttünk.

Most kezdődik a harc. És kezdődjön is, még egyszer nem engedjük, hogy 2002 legyen.

Köszönjük a leckét, Hódmezővásárhely!

Szentesi Zöldi László – www.888.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »