Piero Marini érsekkel ünnepelték a mátraverebély-szentkúti kegyhely nagybúcsúját

Piero Marini érsekkel ünnepelték a mátraverebély-szentkúti kegyhely nagybúcsúját

Piero Marini érsek, Szent II. János Pál egykori szertartásmestere tartott katekézist és mutatott be ünnepi szentmisét október 9-én, vasárnap nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton, Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódva – tájékoztatott Kálmán Peregrin OFM kegyhelyigazgató.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi hétvégén mintegy háromezer hívő kereste fel a mátraverebély-szentkúti kegyhelyet. Érkeztek zarándokok az észak-magyarországi egyházközségekből, a déli országrészből, a határon túli egyházmegyékből és a Kolping Családból is.

Október 8-án, szombaton Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök volt az ünnepi szentmise főcelebránsa. A nagybúcsú napján, vasárnap Ternyák Csaba egri érsek is felkereste a kegyhelyet.

A vasárnapi ünnepi szentmise előtti katekézisében Piero Marini II. János Pál pápa életszentségéről szólva felidézte Péter utódával való első és utolsó találkozását.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke elmondta, először fiatal papként, a II. vatikáni zsinat idején, Krakkóban találkozott Karol Wojtyłával, akinek hívekkel való kapcsolata mély benyomást tett rá. Piero Marini akkor úgy érezte, a pásztornak és a híveknek ez az egysége annak megvalósulása, amit a zsinat a püspök lelkipásztori szolgálatáról tanít: a krakkói bíboros a hívekkel volt, mellettük állt. Egykori szertartásmestere úgy mutatta be a lengyel pápát, mint aki szolgálatának minden pillanatában oda akart lépni az emberekhez az evangélium örömhírével. Marini érsek a pápa ez irányú törekvésének mintegy visszaigazolását látta abban, hogy amikor felkereste a haldokló Szentatyát, hogy elbúcsúzzon tőle, nem egyedül találta őt, hanem szobájában ott voltak régi barátai és munkatársai, a Szent Péter téren pedig az érte imádkozók közössége kísérte őt. Ehhez kapcsolódva az érsek a haldoklás méltóságáról, annak fontosságáról is beszélt a katekézis során.

Az ünnepi szentmise előtt Piero Marini adta át az okleveleket és jutalmakat a TILMA Alapítvány által az irgalmasság szentévére meghirdetett gyermekrajzpályázat győzteseinek.

A liturgia elején a mátraverebély-szentkúti kegyhely ferences közössége egy, az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszusra készített áldoztató tálcát ajándékozott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága elnökének, hogy ez a jelkép is megjelenítse számára a helyi egyházban élő reményt: a 2020-as kongresszus ugyanúgy hosszú évtizedekre meghatározza majd a magyar egyház életét, mint ahogy ma is él az előző magyarországi kongresszus emléke az egyházban.

Piero Marini ünnepi homíliájában a Szűzanya és az angyal párbeszéde kapcsán Krisztus, a Szent Szűz, az egyház és a szentségi élet misztériumának egységéről, valamint a kegyhelyek jelentőségéről elmélkedett.

Názáretben Isten bevégzi útját, amelynek során Ádámot kereste. Isten lehajol az emberhez és végre találkozik vele. Ahogyan Názáretben, ezen a kegyhelyen is, ahova zarándokként érkeztünk, itt is véget ér Isten útja. Isten leszáll a mi szívünkbe, hogy találkozzon mindegyikünkkel – mutatott rá a szónok.

Az érsek a történelmi emlékek gondozottságát, a híveket, a Szentkúton gyóntató húsz papot és a kegyhelyet látva többször megjegyezte látogatása során, hogy a magyarországi egyház és hitélet életképes, valamint arra bátorította vendéglátóit, ne engedjenek az állandó pesszimizmus csábításának.

* * *

Az alábbiakban Piero Marini szentbeszédét olvashatják teljes terjedelmében.

1. Szemlélni a misztériumot

Kedves Barátaim, a Szűzanyának, Magyarok Nagyasszonyának e kegyhelyén gyűltünk itt ma össze mindnyájan. Azért jöttünk el ide, mert a hitünk indított erre minket, és mert át akarjuk élni a párbeszéd és találkozás tapasztalatát az Úr Jézussal, és édesanyjával, Máriával.

Meghallgattuk az evangéliumi részt, amelyet az egyház erre az ünnepre szán: Lukács evangélista az Isten misztériumáról beszél, aki leereszkedik közénk, az emberek közé, hogy találkozzon egy leánnyal, Máriával, és így szól hozzá és mindnyájunkhoz: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!”

A misztérium középpontja Krisztus, Isten Fia: „amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született”. A ma ünnepelt misztérium azonban Máriára, Jézus édesanyjára is vonatkozik, aki „hittel fogadta be Krisztust és kimondhatatlan szeretettel a méhében hordozta őt”.

A mai ünnep arra indít bennünket, hogy figyelmünket most főként Isten anyja felé fordítsuk.

Előttünk áll a megtestesülés misztériuma, az a pillanat, amikor az Isten Fia emberré lesz Szűz Mária méhében. Nem arra kell törekednünk, hogy racionálisan felfogjuk ezt a misztériumot, mivel ez nem is lehetséges. Isten megtestesülését elsősorban szemlélnünk kell. A kereszténység nem puszta tanítás, hanem esemény és megtapasztalás. Nem az érdekel bennünket, hogy miként volt lehetséges, hogy egy szűz gyermeket szüljön, hanem az, hogy mit fed fel az emberek számára az az esemény, hogy az Isten leszáll közénk, az a párbeszéd, amely létrejött Isten és Szűz Mária, Isten és az emberiség között.

2. A Paradicsom párbeszéde

A mai evangéliumot szinte kizárólag az a párbeszéd alkotja, amely az Isten küldötte, Gábor angyal és a názáreti Szűz között zajlik. „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” Erre ő így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok.”

A megtestesülésnek, a mi üdvösségünknek a misztériuma egy olyan párbeszéddel veszi kezdetét, amely Isten és egy teremtménye között játszódik le. Erről feltétlenül eszünkbe juthat a teremtés kezdetekor lezajlott párbeszéd. Isten minden nap leereszkedett, megjelent a kertben, hogy beszéljen Ádámmal. Ennek a közvetlen légkörnek a bűn vetett véget. Ádám rejtőzködni kezdett és az egész Ószövetség Isten monológja lett, amellyel az embert keresi: Ádám, hol vagy? – anélkül, hogy bárki felelt volna erre. Isten csak most kap választ, Máriától: „Íme, az Úr szolgálója vagyok.” Az ő hangja egyben Krisztus hangja is, aki még nem képes beszélni: „Íme, eljövök, hogy megtegyem az ő akaratát”. Ezzel új teremtés veszi kezdetét. Krisztus az új Ádám, a Szűz pedig az új Éva. Általa Názáretben ismét megkezdődik a párbeszéd Isten és teremtményei között. Az Úr, csakúgy, mint a Paradicsomban, ismét közöttünk lakozik, ismét velünk van.

3. Isten önzetlen kezdeményezése

Éppen úgy, mint a teremtés kezdetén, vagy ahogyan Názáretben, a kezdeményezés a mi életünkben is Istentől indul ki. Ő az, aki elhatározza ezt: „Isten elküldte Gábor angyalt”. Ő az, aki Máriának, és vele az egész emberiségnek ajándékozza az erőt, hogy igent tudjunk mondani meghívására. Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, veled van az Úr. Mária, te azért vagy képes válaszolni erre, mivel a Szentlélek leszáll rád és beborít árnyékával a Magasságbelinek ereje. A Szentlélek ereje és hatalma nélkül Mária is csak annyit lett volna képes válaszolni: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”

4. Mária az összekötő kapocs az Ó- és az Újszövetség között

Ki ez a názáreti szűz? Ki a Magyarok Nagyasszonya, akinek megünneplésére ma egybegyűltünk? Elsősorban ez a szűz nem csupán egy názáreti kislány. Ő az Ószövetség egész népének a képe is egyben. A próféták minden várakozása, az Ószövetség minden lelki tapasztalata Máriában vált valóra. Mária Izrael kicsiny és szegényes maradéka, akin megpihen Isten pillantása (Iz 66,2; vö. Lk 1,48), akiben a világ reménysége lakozik. Mária az a szűz, akiről Isten kijelenti: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat” (Oz 2,21–22).

Mária azonban ugyanakkor az egyház képe és kezdete is egyben, az Újszövetség népéé: „Kegyelemmel teljes, veled van az Úr!”. „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával”. Amikor Salamon a jeruzsálemi Templomot építtette, „a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot” (Kiv 40, 35). „Te, aki kerubok fölött trónolsz”. Isten a két angyal között trónolt, akik a frigyláda felett őrködtek. Mária lesz Isten hajlékává, a szövetség új frigyládájává, aki Isten jelenlétét hordozza az emberek között. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Mária „igen”-jétől fogva vannak jelen és cselekszenek az egyházban. Éppen ezért, mivel Mária Isten hajléka az emberek között, ezért hívhatjuk őt a „Magyarok Nagyasszonyá”-nak.

5. Isten közénk száll megmentésünkre

Názáretben Isten bevégzi útját, amelynek során Ádámot kereste. Isten lehajol az emberhez és végre találkozik vele. Ahogyan Názáretben, ezen a kegyhelyen is, ahova zarándokként érkeztünk, itt is véget ér Isten útja. Isten leszáll a mi szívünkbe, hogy találkozzon mindegyikünkkel. Igen, a megtestesülés misztériuma, amely Máriában ment végbe Názáret városában, bennünk is végbemegy minden olyan alkalommal, amikor a szent misztériumokat ünnepeljük. A megtestesülés része a mi megváltásunk húsvéti titkának. A húsvétot, különösképpen Nyugaton a középkor óra azonosítjuk azzal a pillanattal, amikor az Úr Jézus győzedelmesen kilép a sírból és felmegy Atyjához. Keleten ezzel szemben a feltámadás egyik legrégebbi ábrázolása az, amelyen az Úr Jézus leszáll a pokol legmélyére, hogy kézen fogva kihozza onnan Ádámot, és elvezesse őt az üdvösségre. A húsvét, a megváltás leszáll szívünk legmélyére, hogy megmentsen bennünket. Bűneink révén eltávolodtunk Istentől, és úgy, mint Ádám elrejtőztünk előle. És íme: Isten jön megkeresni bennünket. Nem ebben áll-e a megtestesülés misztériuma? Isten elküldi angyalát Názáretbe, e világnak egy ismeretlen pontjára, egy Mária nevezetű leányhoz. Ez a nő mindegyikünket képvisel. Nem ez-e mindegyikünk üdvösségének a története? Keresztségünktől fogva minden egy párbeszéd keretében zajlik, egy misztikus találkozásban az Isten és egyháza között, Isten és mindegyikünk között.

Minden alkalommal ő az, aki kezdeményez, aki leszáll szenvedéseink, sérült emberségünk, bűneink alvilágába. Ő akar mellénk szegődni, aki kézen fog bennünket, aki nekünk adja Lelkét, az erőt, hogy igennel feleljünk az ő hívására.

6. Ráhagyatkozni a Szentlélekre

Az, ami Názáretben történt, mindennapos életünk példázata. Jaj nekünk, ha ennek a misztériumnak a láttán emberi érvelésbe, számítgatásba bonyolódunk. Istent be kell fogadnunk a szívünkbe úgy, hogy ráhagyatkozunk a Szentlélekre szemlélődésben és imádságban. A Szentlélek nélkül megmaradunk saját problémáinknál, zavaros gondolatainknál, csak emberi erőnkben bízhatunk és csak annyit vagyunk képesek felelni: „Hogyan lehetséges ez?”

A mai ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy minden Isten kezdeményezéséből indul ki, a párbeszédből, amelyet az igeliturgiában folytatunk vele és abból a találkozásból, amelyet teste és vére által megélhetünk vele az áldozati liturgiában. Az itt ünnepelt misztériumban minden megvalósul.

Igen, a legszentebb Szűzanya, akit egész Magyarországon a „Magyarok Nagyasszonyaként” tisztelnek, vezessen el bennünket ebben a szentmiseáldozatban és életünk minden eseményében a hozzánk lehajoló Isten misztériumának felfedezésére, aki párbeszédet folytat velünk és mindnyájunkat nevünkön szólít és elismétli nekünk is azt, amit Máriának mondott: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!”

Fotó: Szentkút.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »