Folytatódik a középiskolásoknak meghirdetett vetélkedőhöz közölt segédanyagaink sora.
„Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot. Tompa is Eperjesen volt. Nevelősködött. Kétszáz bankó forintért. Miska pajtás! Rád illenek nagy druszád szavai:„Megnehezült az idők viharos járása fölötted!”
De semmi! azt olvastam én egy régi magyar játékszini zsebkönyvben, hogy Lesz még idő, bár sokára, Amikor a magyarúl Éneklő fők homlokára Borostyánág kanyarúl.
Vagy alkalmazva:
Lesz idő s tán nemsokára Amikor a magyarúl Éneklő fiúk markába Bankóteljes tárca hull.
Egy este a tanuló ifjúság fáklyás zenével tisztelt meg. Megvallom, hogy ez engemet meg nem lepett. Nem elbizottságból, a világért sem.
Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzek, mintha otthon volnék; vannak ismét, mikbe sehogy sem tudom magam otthonosítani. Így vagyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban otthon voltam. Tudj’ isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske.
Egy kis órányira Eperjestől szomorodik Sáros romja, Rákóczi egykori fészke. Valami nyolcan kerekedtünk föl Sáros romjait meglátogatni.
A hegy alatt elhagytam a társaságot s összeszedtem magam, hogy hamarabb érjek föl; mert tartottam tőle, hogy könnyeimet el nem fojthatom… s én nem szeretem, ha más sírni lát engemet. E várra vonatkozik A rom panasza című versem”.
Petőfi eperjesi tartózkodása azért jelentett sok „boldog órákat”, mert együtt lehetett a már korábbról ismert Tompa Mihállyal is, aki akkor itt nevelősködött. Tompa egyébként 1844 szeptemberétől volt Eperjesen, ugyanis Péchy Tamás földbirtokos fiainak a nevelője volt. Tompa többször is megfordult a kollégium Magyar Társaságában, ahol megismerkedett Kerényivel. Tompa ezt követően Kerényi házánál mindennapos lett, s mikor Petőfi megérkezett, hárman együtt örültek a találkozásnak. A Magyar Társaságba egyébként Petőfi is ellátogatott, ennek következménye volt a diákok fáklyás zenés tisztelete.
A három költő és társaik nagyon sokat szórakoztak együtt Kerényi kertjében, ahol „terebélyes diófák és pompás dohányültetvények voltak”. Nagyon gyakran kirándultak a Kálvária hegyre, felkeresték a pezsgő savanyú vizű Borkútat, kijártak az eperjesiek kedvelt fürdőhelyei-re, a Cemetére és a Havránra. Emlékezetes kirándulást tettek nyolcan Sáros várának romjaihoz, erről mondja Petőfi: „Erre vonatkozik A rom panasza című versem.” Sajnos a vers nem maradt meg. A kirándulásokon Petőfi Sándor megtapasztalta a vidék elhagyatottságát, szegénységét, s lakóinak megalázottságát is. Erre utal a Magyarország című verse. Ám a természet szépsége is megihlette a költőt, erről két Eperjesen írt verse is tanúskodik: Mi kék az ég! és Ki a szabadba!
Megjelent a Magyar7 2022/26. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
