Peter Cmorík bandájának magyar tagja: Interjú Kiss Kristóf billentyűssel

Peter Cmorík bandájának magyar tagja: Interjú Kiss Kristóf billentyűssel

Szűk pátriám Ipolyság és annak környéke nem csak a természeti szépségéről, zsíros megművelhető földjeiről vagy a nem messze elhelyezkedő Ipolynyék zamatos borairól híres. A Teremtő mikor a Börzsöny vonulatait átellenben dimbes-dombosra rendezte nem feledkezett meg az Ipoly menti falvakba tehetségtől áldott embereket megteremteni. Ipolynagyfalu szülöttjének, Kiss Kristófnak (27) a tehetsége mellé szorgalom is párosult. Hosszú évek útkeresései után mára révbe ért. A Szlovákia szerte nagy népszerűségnek örvendő Peter Cmorík Band billentyűse , immár harmadik éve. Sikerről, kulisszatitkokról a szlovákiai zenei életről beszélgettünk vele.

Mikor kezdtél zenével foglalkozni ?

9 éves koromban jött Ipolybalogra a nagykürtösi zeneiskolának egy kihelyezett tagozata. Nekem ez annyira megtetszett, hogy egyszer iskolából hazamenve én otthon kijelentettem, hogy már én pedig zeneiskolába szeretnék járni. Édesanyám először nem vett komolyan ám látva eltökéltségemet mégiscsak áldását adta.

Úgy a hatodik osztály környékén mikor minden velem egykorú kint a grundon a focilabdát rúgta úgy éreztem nekem is köztük a helyem. Ám rövid pár hónapos kitérő után elkezdett hiányozni a zenélés és újból elkezdtem tanulmányaimat de már komolyabb szinten. Később hétfőtől péntekig a gimnázium padjait koptattam miközben távúton egy konzervatóriumban sajátítottam el az alapokat zongorán. Míg egész héten az iskolában kellett megfelelnem közben esténként gyakoroltam, hogy hétvégen a konzervatóriumban is jól teljesítsek.

Milyen zenei behatások értek?

Testvéreimnek köszönhetően nagyon kemény rock és metál zenén nevelkedtem. A Def Lepardtól a Tankcsapdáig bezárólag. Már 14 éves koromban megalapítottam az első zenekarom és lényegében itt kezdődött el a zenei pályafutásom. Bár én zongorán kezdtem el tanulni de rájöttem, hogy az olyan típusú zenékben amit mi játszunk a zongorán kívül szükségünk van más hangszínekre is. Ekkor kerültem mély „barátságba” a szintetizátorral.

Rock zenekarba hogyan kerül szintetizátor?

Szintetizátorral lehet pop, rock, lakodalmas zenét is játszani, bár ez a műfaj nagyon távol áll tőlem. Nagyon sokrétű hangszer. A szintetizátor megítélése a laikusok körében nem éppen hízelgő. Előre beprogramozott dallamok, ötlettelen kísérő automata. Ezt a sztereotípiát felejtsük el. Ha van egy szereped a zenekarban ami neked a dolgod azt teljes erőbedobással ki kell töltened. Te teszed bele azt a pluszt a hangszer segítségével ami benned van ami foglalkoztat. Ez a művészet egyik megnyilvánulási formája.

Hogyan születnek a dalok?

Az esetek nagy többségében előbb a dallam kész ahhoz íródik aztán a szöveg. Bárhol, a kocsiban, a nappaliban meglephet egy dallam amit csak úgy elkezdek dúdolgatni majd feljátszom a telefonommal, hogy el ne felejtsem. Aztán ez olyan, mint egy házépítés. Megvan az alap és erre már tehetünk sok mindent. Valamikor a vers születik meg van amikor az összekötő rész valamikor a refrén. Persze mindig van kiváltó ok, szerelem, társadalmi kérdések, politika. De egy dal attól is jó ha több ember keze munkája van benne. Nálunk is így működik a zenekarban, mindenki hozzáteszi a magáét az alap ötlethez.

Peter Cmoríkkal hol találkoztál?

Sokáig vendég zenészként tevékenykedtem, különböző zenekaroktól kaptam felkéréseket. Ami nem volt mindig egyszerű, sokszor rövid idő alatt kellett megtanulnom egész repertoárokat. Dolgoztam már Alapi Istvánnal az Eddából, Homonyik Sándorral, Varga Miklóssal. Mikor befejeztem a magyarországi tevékenységem egy év pihenő után elkezdtem a szlovák zeneipar felé nyitni. Ekkor hallottam, hogy a Nagykürtösről származó Peter Cmorík  zenekarában nincs billentyűs és erre felfigyelve megkerestem őt. Bár ekkor még nem nagyon beszéltem jól szlovákul de gondoltam egy próbát megér. Lám immár három éve együtt zenélünk.

Valahol azt hallottam, hogy elég jól beszél magyarul?

Mondhatnám úgy, hogy kiválóan. Egymás között sokat beszélünk magyarul. A családjuk Krasznahorkaváraljáról került Nagykürtösre. Peter magyar zenéken nőtt fel, szinte az összes nagy klasszikus rock zenekar számait fújja kívülről, párszor a turnébuszban előfordult, hogy ezek éneklésével múlattuk az időt.

Beszéltek a magyarságodról?

Igen volt erről szó de ezzel sem neki sem másnak a zenekarban nincs baja. Sőt a basszusgitárosunk is beszél egy kicsit és szinte mindent megért.

Létezik a külföldi nagy sztárokhoz hasonlóan a koncertszervezők felé megfogalmazott igény? Milyen étel, ital vagy milyen feltételek várjanak az öltözőben?

Igen ez nálunk is létező jelenség. De el kell, hogy mondjam mi semmilyen extra kéréssel nem szoktunk előállni. Immár másfél éve én látom el a menedzseri feladatokat is. Rám hárul a koncertszervezés, az új dalok menedzselése, szerződések megkötése, tv fellépések megbeszélése. Mondok egy példát, hogy tényszerűbb legyek. Egy tv szereplés vagy koncert előtt, mi előre elküldünk egy listát, hogy milyen technikára van szükségünk a színpadon és mire tartunk igényt az öltözőben. Ezeknek a teljesítésének az ígérete után kötjük meg a szerződést.

A mai zenei piacon milyen létjogosultsága van még a saját szervezésű koncerteknek?

Önálló koncertet, turnét már ritkán vállalnak be zenekarok. Most inkább a fesztiválfellépéseknek van divatja. Meg a manapság közkedvelt város és falunapoknak. Mi szívesen játszunk mindenhol ahol kíváncsiak ránk. Mindegy, hogy kétszáz vagy kétezer ember van jelen ez nem von le semmit az előadás minőségéből. Minden egyes rajongó aki eljön megnézni bennünket megérdemli a tőlünk megszokott profizmust.

A földrajzi közelség és a tapasztalataid miatt is adott a kérdés mi a különbség a magyar és a szlovák zenei élet között?

Magyarországon nagyobb fesztiválok esetleg koncertek vannak ha csak a nézőszám tekintetében nézzük. A gázsi szempontjából nincsenek olyan nagy különbségek. Vannak Szlovákiában is olyan együttesek akik mondjuk egy Ákossal hasonló kaliberűek, mondjuk a Team. Az ő tiszteletdíjuk is több tízezer euró körüli összeg között mozog. Velük éppen a napokban jutottunk megállapodásra. Jövő évben egy csehországi turné keretén belül elő zenekarként fogunk fellépni.

Meg lehet ebből életvitelszerűen élni?

Igen meg. Persze a bevételek itt rendszertelenek nem úgy, mint egy szokványos munkahelyen. Egy éves átlagot kell nézni. Vannak hónapok mikor sok fellépésünk van aztán olyan is  mikor jóval kevesebb. A zenekaron belül viszont mindenkinek van állandó munkahelye. Én például zeneiskolában zongorán tanítom az arra vágyókat. A tanítás nálam viszont nem elsősorban a pénzről szól. Szeretem átadni a tudásomat és az órák által saját magammal szemben is fenntartom az érdeklődésemet, új impulzusokat, ötleteket kapok.

Megfelelőnek tartod az aktuális zenei képzést ami az országban elérhető?

A zeneiskolák legtöbbje a komolyzene elsajátítására helyezi a hangsúlyt. Ami nagyon jó, mert kiváló alapokat ad. Ahhoz viszont, hogy a fiatalokban hosszabb távon fenntartjuk az érdeklődést olyat kell adni nekik ami közelebb áll hozzájuk amit szeretnek. Ennek a kettősnek az ötvözésével érhetünk el hosszabb távú sikereket.

A több éves összeszokottság sem garancia arra, hogy bakik előforduljanak az élő koncerteken. Hogyan kezelitek ezt?

Emberek vagyunk. Ha ez előfordulhat akkor elő is fog fordulni. A lényeg az, hogy ebből a közönség semmit ne vegyen észre. Ha valamilyen szinten zenélsz akkor neked kutya kötelességed az, hogy ebből minél kevesebb jusson kifelé. A sok gyakorlás sem tud biztosíték lenni.
 

Végezetül hadd kérdezzem meg, van kedvenc Peter Cmorík számod, szoktad hallgatni saját magatokat?

Igen szoktam hallgatni főleg az autóban. Nem is szakmai szempontból inkább a zene élvezete miatt. Az előző albumok készítésében én nem vettem részt. Zseniális emberekkel dolgozott együtt. Előfordul, hogy egy szám többszöri meghallgatása után is találok benne egy olyan hangszínt, dallamot amit addig még nem fedeztem fel.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy mikor új tagot kerestek a zenekarba akkor nem is csak egy jó billentyűst kerestek kizárólag, abból nagyon sok van. Hanem egy olyant akit családtagjuknak tekinthetnek és úgy érzem így évek múltával és annak fényében ahogyan egymásra találtunk, hogy megfeleltem ennek a követelménynek.

Kiss Kristófnak további sikeres és termékeny éveket kívánunk. Közösségünk egy olyan tagjának akire mindenki büszke lehet ismerve – ismeretlenül.

Dian Csaba

A cikkben szereplő képek Kiss Kristóf oldaláról származnak


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »