Pereden is Fűje sarjad mezőknek

Pereden is Fűje sarjad mezőknek

Szombaton a szerző szülőfalujában, a vágsellyei járásbeli Pereden is bemutatták Száz Pál Fűje sarjad mezőknek című könyvét, phytolegendáriumát. Sok helyi lakos volt kíváncsi arra, hogyan ötvöződik az író fantáziája a peredi valósággal.

A 2017-ben megjelent könyvben mátyusföldi tájszólásban, hangzás szerint, fonetikusan leírt történetek többnyire a képzeletbeli Maradon játszódnak. A peredi olvasó azonosítani tudja a könyvben szereplő Mardot a szerző szülőfalujával. „Összecseng a két név és a történetek is, de kell ehhez fantázia” – mondta a Campus Polgári Társulás által szervezett beszélgető esten Száz Pál. Hozzátette, a könyvben van olyan szöveg, amely nagyrészt az adatközlők által elmesélt történetekből épül fel, de olyan is, amelyet teljesen máshogy állított össze az író.

„Az irodalomnak mindig köze van a valósághoz, de a kettő különböző, viszont nem létezik egymás nélkül” – magyarázta a szerző a történetek valóságtartalmáról.

Hírdetés

„Büszkék vagyunk arra, hogy fennmaradnak a történeteink és ilyen író van a falunkban. Örülünk annak, hogy nem veszik el a hagyomány, a nyelvünk és a tájszólás, amelyet megörökített a könyvben” – nyilatkozta Bende Terézia, azon lakosok egyike, akik mesélésükkel hozzájárultak a könyv létrejöttéhez. Száz Pál elmondta, különös volt otthon bemutatni a könyvet. A Fűje sarjad mezőknek jellegzetes mátyusföldi, peredi tájszólása sokaknak nehézkessé teheti az olvasást. 

„Attól, hogy van egy nyelvjárás, az nem irodalom, nincs szótára, nincs megírva a nyelvtana. Kérdés, hogy ebből hogyan csinálunk olyan költői nyelvet, ami működhet. Úgy érzem, hogy sikerült” – folytatta az Artisjus Irodalmi Díjas szerző. Hozzátette, hogy a nyelvjárás mindig alá van rendleve a hatalom által beszélt, standard nyelvnek. „Van egy nyelv, amit a hatalom beszél – például a magyar, a szlovák, vagy az orosz -, és van az, ahogy a maradiak beszélnek. Ez lehet csúnya, parasztos, büdös, mindig van mögötte egy hatalmi hierarchia. Ez elfojtott, elnyomott, alá van rendelve” – zárta Száz Pál.

A könyvet Szőke Erika illusztrálta, s a bemutatón az is kiderült, hogy a borítón a szerző kitelepített rokonai láthatóak. A Fűje sarjad mezőknek a füvek meséit mondja el, és ahogy a szerző rámutatott, olykor nem a gyógynövény, hanem maga a történet a gyógyír a bajokra.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »