Pécsi ereklyék históriája – Szent Vincentius vértanú maradványairól

Pécsi ereklyék históriája – Szent Vincentius vértanú maradványairól

A pécsi székesegyház a régi csontereklyék különösen gazdag tárháza. Schmelczer-Pohánka Éva, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár igazgatója Szent Vincentius vértanú fejereklyéjének históriáját ismerteti annak a sorozatnak a keretében, amely a levéltári és könyvtári források alapján az ismertebb ereklyék történetét mutatja be, szakértők segítségével.

Szent Vincentius (Szent Vince) vértanú maradványait Cienfuegos Alvarez pécsi püspök (1735–1739) kérésére XII. Kelemen pápa (1730–1740) 1736-ban emeltette ki a római Szent Felix és Adauctus katakombából. Ezt követően a búcsúengedélyek és ereklyék kongregációja megvizsgálta, majd 1736. december 14-én hitelesítette azokat.

A pécsi főpásztort 1737. augusztus 8-án, Rómában kelt dokumentum által értesítették: „…a szent fej részeit gondosan felderítve kikutattuk, összeraktuk és megtapasztaltuk annak teljességét, a szent vérét tartalmazó edény töredékeit hasonlóképpen megkeresvén egy másik kristály edényben a feje előtt ismét összeállítva elhelyeztük. Eközben a koporsót összeillesztve a szent ereklyék helyreállíttattak, a faládába tisztelettel áttetettek, lezárattak és lepecsételtettek, a megmaradt hamvakat pedig összegyűjtöttük, az ezekből származó bizonytalan eredetű részeket külön helyen fa tartóba zártuk, megpecsételtük és ugyanennek a székesegyháznak [ti. a pécsinek] átvitelre odaadtuk.”

Az ereklye tiszteletével kapcsolatban egyetlen kikötést tettek, utalva a rítuskongregáció 1691. augusztus 11-én hozott általános határozatára: a római martirologiumban nem szereplő szentek tiszteletére sem mise, sem officium nem mondható.

Cienfuegos püspök 1737. augusztus 17-én kelt levelében jelezte a Pécsi Egyházmegyének, hogy hamarosan megküldi Szent Vincentius mártír feldíszíttetett ereklyéjét a székesegyházba: „mitto quoque Corpus venerandum Sancti Vincentii Martyris pulcherrime ornatum cum suis authenticiis.”

Az ereklye azonban Rómából Bécsbe való szállítása közben megsérült, így a katakombaszent maradványait ott újra összeállították, feldíszítették, majd Julianus Sabbatinus apollóniai püspök házi kápolnájában az oltárra tették. Ezzel 1737 adventjének első vasárnapján, december 1-jén Sabbatinus püspök jelenlétében és közreműködésével, a hívek részvételével megtörtént a még tiszteletben nem részesített szent első illációja (ünnepélyes oltárra emelése) is.

Szent Vincentius „kristályüveggel és aranyozott fémmel művészi módon elkészített, aranyozott fa ládá”-ba becsomagolt csontereklyéjét ezután továbbküldték Pécsre, majd elsőként a pécsi Mindenszentek-templomban helyezték el, és mindaddig itt őrizték, amíg a fogadását megillető ünnepségre előkészítették.

Az ereklye pécsi ünnepélyes transzlációját Cienfuegos pécsi püspök képviseletében gróf Berényi Zsigmond püspöki adminisztrátor (későbbi pécsi püspök – 1739–1748) vezette pünkösd harmadik napján. Szent Vince fejereklyéjét 1738. május 28-án a városon kívül fekvő Mindenszentek templomából, a második oltárra helyezést követően a székesegyházba vitték. A körmeneten részt vettek a pécsi káptalan tagjai, világi papok és szerzetesek, továbbá négy vidéki plébánia hívei. Rajtuk kívül megjelentek a vármegye képviselői és a városi tanács tagjai, valamint a helyi céhek képviselői a zászlóikkal.

Berényi püspök az ereklye oltárra helyezése után ünnepi szentbeszédet mondott. (Bárdos Kornél ciszterci szerzetes, zenetörténész az ünnepi eseményen a székesegyházi zenekar részvételét feltételezte.)

Hírdetés

Szent Vincentius díszes koponyaereklyéjét a Szent Imre-kápolnától (ma Mária-kápolna) keletre álló középkori kápolnában, az „oltár lapja alatti kristályüregben” helyezték el. A befogadására kiszemelt kápolnát Bohuss Imre kanonok hagyatéki rendelkezése alapján 1739-ben hozták rendbe, és 1751-ig önállóan létezett.

Boros László feltételezése szerint ezen kápolna restaurálási munkálatai miatt vitték csak később az ereklyét a székesegyházba. Elhelyezése alkalmával vette fel a kápolna Szent Vince nevét (Szent Vince-kápolna 1739–1751).

A Szent Vince- és a Szent Imre-kápolnák falát 1751-ben összenyitották, így az ereklye további őrzőhelye a Szent Imre-kápolna lett: erről tanúskodik a Szepesy Ignác-féle 1829-es Canonica Visitatio vonatkozó leírása is. 1833-ban a kápolna faoltárát siklósi piros márványra cserélték, ahol a tabernákulum helyett üvegtartóban Szent Faustinus nagy ereklyéje mellett még látható volt a Szent Imre-oltárkép alatt Szent Vince fejereklyetartója.

A Pécsi Lapok 1860. december 20-i számának híradása szerint a Szent Imre-kápolnában, Szent Faustin ereklyéje mellett az oltárlap alatti kristályüvegben őrizték Szent Vince fejereklyéjét. 1916-ban Szőnyi Ottó művészettörténész, püspöki levéltáros-könyvtáros a székesegyház átépítés előtti, 1882-es állapotokat összefoglaló leírásában a következőket írta: „Az oltár mensája alatt volt elhelyezve üvegboritékban szent Vince vértanu koponya csontereklyéje, néhány más csontrészlettel, melyet Cienfuegos Alvarez pécsi püspök küldött Rómából Pécsre 1738-ban.”

Gyaníthatóan a Székesegyház Friedrich von Schmidt-féle átépítésével (1882–1891) Szent Vince fejereklyéje kikerült az átalakított kápolnából, és a restaurálást követően már nem került vissza.

Egy újabb adat is előkerült, ami segíthet a hajdani katakombaszent ereklyéje további sorsának feltárásában: a Pécsi Közlönyben (1902. július 8.) rövid hírben tudatták az olvasókkal, hogy Troll Ferenc nagyprépost 1902. július 5-én, szombaton, reggel 9 órakor a Székesegyház mögött 80 oltárkövet szentelt meg, elhelyezve azokba Szent Vince és Szent Bonifác vértanúk ereklyéit, majd azokat a pécsi egyházmegye egyes templomaiban helyezték el.

Az 1738-ban Pécsre került Szent Vincentius ereklye jelenlegi helye ez idáig ismeretlen volt: annak elpusztulását vagy eltűnését feltételezték. Az 1902-es oltárkövekben elhelyezett Szent Vince csontereklyék felszentelése azonban a katakombaszent relikviáinak továbbélését támasztja alá.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye; Wikipédia

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »