Pártold mindazt, ami magyar!

Pártold mindazt, ami magyar!

„Az idegen szép!” De sokszor hallottuk, hallhatjuk. És a valóság? Amikor Franciaországba viszik ki a magyar paradicsomot és onnan viszont a selejteset hozzák ide feldolgozásra?

Magyar Menedék - Sitchin

Aki csak egy kicsit is ad önmagára, példát vehetne az állatvilágról. A medveanya sem a farkaskölyköket vagy az újszülött bárányokat pátyolgatja. Kizárólag csak az övéit. Van ugyanis olyan, hogy önszeretet. Jézusi tanítás ez. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” (Mt 22,39)

Valami nagyon nagy baj van a világgal. Ismerek sokakat, akik lakótelepen élnek és gyermek helyett kutyát, macskát, aranyhörcsögöt, és egyéb jószágokat tartanak. Sétálni csakis ölebükkel mennek. Gyermekük nincsen. Minek? Az csak gond és nyűg.

Aquinói Szent Tamás mondja, hogy minden lény csak a saját létformája szerint lehet önmagával azonos, és Isten nem rombolja le az emberi természetet, amit saját maga alkotott, és ami éppen ezért – jó. Tehát aki magyar, ne holland paradicsomért, venezuelai paprikáért vagy kínai fokhagymáért álljon sortba, amikor van magyar is!

Persze tudom, ha ezt mondom, sokan egyenesen hülyének néznek. Állatellenes vagy! Ellensége vagy a modern civilizációnak! Az őskori, ókori, vagy középkori világ reinkarnációja vagy!

De irigylem ilyenkor eleinket… Idézek egy megfakult műből:

Pártold mindazt, ami magyar! Valamint a katholikus magyar hajadon szeretni fogja bármely idegen országbeli embertársát is, de azért mégis természetszerűleg első sorban a saját nemzetbelijét szereti és segélyezi, azon meggyőződésből kiindulva, hogy minden nemzetbeli szeresse és pártolja első sorban a magáét: úgy első sorban pártolja a saját hazájában termett termékeket és készített iparcikkeket is. Mert ha a Magyarországon termett búzát nem vásároljuk, hanem előnyt adunk az éppen olyan minőségű külföldi terménynek, akkor nagyon sértjük hazánk közgazdasági érdekét, miután az itteni termény azáltal nemcsak hogy árát veszti, hanem megengedjük, hogy ide a külföldi termény hozassék be s ezáltal pénzünk külföldre vándoroljon. A magyar, amennyire csak lehetséges, segítse magyar honfitársát. Áll ez még inkább az ipari termékekre. Avagy nem bűn-e, ha például itt a hazában kitűnő bútor-asztalosok készítik a szebbnél-szebb bútorokat és mi azért csupa megrögzött rossz szokásból mégis Bécsből hozatnók sok száz forintra rúgó bútorainkat. Hát hogyan várjuk akkor, hogy becsületes iparosaink s általuk a magyar ipar is boldoguljon, ha a hazai rovására indokolatlanul pártoljuk az idegent.”

(Cziklay Lajos: Katholikus hajadonok könyve. Jó tanácsadó az élet minden útjára. Főpásztori jóváhagyással. 3. kiadás. Budapest, 1892. Szerző kiadása- Hunyadi Mátyás Műintézet, 147.old.)


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »