Párbeszéd a liturgiáról: Kyrie eleison (2.)

Párbeszéd a liturgiáról: Kyrie eleison (2.)

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Közkeletű az a gondolat, mely szerint az Uram, irgalmazz! éneklése a szentmise bűnbánati részét zárja le. Ez nyilván nem tévedés, ugyanakkor nagyon leszűkíti ennek az imának az értelmezését. A Római misekönyv általános rendelkezései is mintha önálló liturgikus szerepet szánna neki: „A bűnbánati cselekmény után mindig az Uram, irgalmazz! kezdődik (…) Minthogy ez olyan ének, amellyel a közösség az Úrhoz kiált irgalomért esedezve, mindenki részt vesz benne; énekli a nép is, nem csak az énekesek, illetve a kántor.” (A Római misekönyv általános rendelkezései, 52.) Legyen tehát a kiindulópontunk az, hogy a Kyrie, bár a bűnbánatból és a bűnbocsánat megtapasztalásából forrásozik, ennél tágasabb térre vezet bennünket.

Ez a rövid ima, amelyet valószínűleg Nagy Szent Gergely egészített ki a Christe eleison! – Krisztus, kegyelmezz! – felkiáltással, a Bibliába ereszti gyökereit. Ezek éltetik, táplálják ezt a felkiáltást, és tágítják ki horizontját. A Kyrie eleison nem csupán a szentmise bűnbánati részét zárja le, és nem pusztán a kegyelemért esdeklő, bűnbánó ember imája. A zsoltáros gyakran kiált fel ezekkel a szavakkal: „Uram, irgalmazz!” Az irgalom szóval két héber kifejezést fordítunk magyarra: az egyik Isten segítő, az embert felemelő lehajlását fejezi ki, a másik a gyermeke láttán bensejében (az anyaméh szóból ered) megrendülő anya képével beszél Istenről.

Hírdetés

A Máté-evangélium gyógyulásra, gyógyításra váró szereplői szólítják meg Jézust az Uram, irgalmazz! kiáltással (Mt 15,22; 17,15; 20,30). A görög Kyrie – Uram – megszólítás itt Isten Mózesnek kinyilatkoztatott héber nevére – Jahve – utal: így Jézust isteni erővel, eredettel ruházza fel. Tulajdonképpen hitvallás ez. Jézus gyógyító, bűnbocsátó művében maga Jahve az, aki könyörül az emberen.

Amikor a szentmise elején a Kyriét énekeljük, arról az Istenről teszünk tanúságot, aki egy anya megrendültségével és egy apa segítőkészségével szereti a népét. Aki végtelenül nagyobb nálunk, akit megszólítani sem vagyunk méltók, de akit kicsinységünk, gyengeségünk és töredelmünk nem hatalmaskodásra, hanem könyörületre indít. Arról a Szentről teszünk tanúságot, aki véglegesen Jézusban nyilatkoztatta ki magát: könyörülő, bűneinket megbocsátó, méltóságunkat visszaadó szeretetét. A Kyrie tehát a bizalommal és örömmel teljes tördelem éneke. Nem kivagyiságra, hanem a gyermekek szabadságára és hálára tanít, vezet minket.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »