Páratlan betekintést nyújtanak az ókori rómaiak életébe Pompeji maradványai

Páratlan betekintést nyújtanak az ókori rómaiak életébe Pompeji maradványai

Alighanem mindannyian hallottunk már Pompeji pusztulásáról, amely a világtörténelem egyik leghíresebb vulkánkitörése során, i. sz. 79-ben következett be. Legismertebbé talán az az eljárás tette, amelynek során a vulkánkitörés áldozatainak a maradványait gipsszel öntötték ki, amely egyedülálló módon teszi emberközelivé a Vezúv közelében élő rómaiak utolsó perceit. Pompejit évszázadok óta kutatják, az újabb és modernebb technológiák segítségével pedig még többet tudhatunk meg az elpusztult városról.

Pompeji, és a térség már nagyon régóta lakott terület volt, a legkorábbi ismert település az i. e. 7-6. századból származik. Előbb a görögök gyarmatosították, majd az etruszkok uralma alá került, hogy a görögök visszavegyék tőlük, végül pedig a szamniszok foglalták el, akiket a felemelkedő Róma az i. e. 4. században több háborúban vert le.

Pompeji szerepet kapott még a római köztársaság polgárháborúiban is, amikor Sulla csapatai megostromolták, majd a diktátor a saját veteránjait telepítette le a környéken, és ezt követően a városra viszonylag békés évtizedek köszöntöttek. A császárkorban a közeli Misenumban a római hadiflottának épült egy bázisa, ami azért jut jelentős szerephez, mert idősebb Plinius volt a parancsnoka i. sz. 79-ben.

Hírdetés

A Vezúv kitörése idején Pompeji már egy virágzó, körülbelül húszezer fős város volt, amelyet azonban súlyosan megrongált az i. sz. 62-ben történt földrengés. Az ismétlődő földmozgások miatt a károk helyreállítása nem haladt túl gyorsan, de a várost a tizenöt évvel későbbi kitörés teljesen elpusztította. Köszönhetően az ifjabb Pliniusnak, a természeti katasztrófa leírása egy szemtanú beszámolójából maradt fent.

Ifjabb Plinius az ismert római történetírónak, Tacitusnak címzett leveleiben leírta például azt, hogy a vulkánkitörésben könnyű és lyukacsos kövek lepték el a környéket, lombos fenyő alakú felhőt lövellt ki a Vezúv, és elmeséli nagybátyja halálát is, amelyet a mérges gázok okoztak.

A város lakosságának jelentős része odaveszett a vulkánkitörésben. Egy részük bezárkózott a házába, ám a várost elárasztó vulkáni kő és hamu súlyától a házak egyszerűen összeomlottak, míg másokat menekülés közben ért a halál.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »