Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből

Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből

Az ókortól az újkorig léteztek uralkodók, akik elsősorban nem politikai sikereiknek köszönhetik napjainkig tartó hírnevüket, hanem különc, mondhatni őrült szokásaiknak és gondolataiknak. Ehhez a körhöz sorolhatjuk az ókori Róma két császárát, Nerót és Caligulát, akikről köztudott, hogy mentális problémákkal küzdöttek. Egy-egy hírhedt uralkodót szinte minden dinasztia adott a történelemnek, kifejezetten változatos hóbortokkal tarkítva – míg néhányan szokatlanul kegyetlenek és agresszívak voltak, addig mások tévképzetektől és hobbijaikból kialakult mániáktól szenvedtek.

Nero Claudius császár halála után került hatalomra. Az utókor elmebetegként tartja számon, annak ellenére, hogy uralma kezdetén a birodalom lakossága még a stabilitás lehetőségét látta személyében. Negatív megítélése elsősorban kegyetlen személyiségének köszönhető, hiszen haragja saját családját sem kímélte.

Hogy biztosítsa egyeduralmát, meggyilkolta mostohatestvérét, Britannicust, a három feleségéből kettőt, – egyiküket halálra rugdosta –, valamint saját anyját is a túlvilágra segítette. A fennmaradt legbrutálisabb történetek hitelessége viszont kétséges, ugyanis a lakosság hamar ellenérzéssel kezdett viseltetni a császár iránt, ez alól pedig az esetek megörökítői, a történetírók sem képeztek kivételt.

Hírdetés

Az ellenszenv a Római Birodalom mentalitására vezethető vissza, ahol a vezetők kiváló hadvezérek közül kerültek ki, sőt a politikai karrier alapkövét jelentette egy-egy katonai siker. Nero érdeklődési köre viszont nem a hadászatban öltött testet, elsősorban a kultúra és a művészet vonzották.

Ugyan tolerálták a vezetők ezen érdeklődését, amíg az nem kapott nagyobb nyilvánosságot, ám a császár saját irodalmi alkotásaival „gyötörte” a szenátust is, amely kénytelen volt órákig hallgatni előadását. A kialakult ellenszenv ihlette azt a történetet is, miszerint teljes átéléssel egyik lírai költeményét dalolta, miközben a lángoló Rómát szemlélte.

A szóbeszéd majdnem bizonyos, hogy hiteltelen, nagy valószínűséggel csupán összefüggésbe hozta a látványt Trója pusztulásával drámai hasonlatokon keresztül, így terjedhetett a feltételezés, hogy intézkedés helyett inkább csak dalolt.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »