„Papként szeretnék ember maradni, aki másokért él” – Interjú Molnár Erik diakónussal

„Papként szeretnék ember maradni, aki másokért él” – Interjú Molnár Erik diakónussal

2019-ben három papot szentel Udvardy György pécsi megyéspüspök. A szertartásra június 15-én kerül sor. Az eseményhez közeledve a Pécsi Egyházmegye interjúsorozatot közöl a szentelendőkkel. Elsőként Molnár Eriket kérdezték.

Molnár Erik 1990. január 2-án született Bonyhádon. Szülei második gyermekeként látta meg a napvilágot. Általános iskolai tanulmányait a Bonyhádi Arany János Általános Iskolában végezte, ahol hitoktatásban is részesült. A bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Már kisgyermekkorától kezdve rendszeresen ministrált a bonyhád-majosi kápolnában. Miközben a PTE Illyés Gyula Karán szociális munkás szakon végezte tanulmányait, fokozatosan megerősödött benne a papi hivatás gondolata, amiben segítségére voltak egyházmegyés papok is. 2013-ban felvételét kérte a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé, a sikeres felvételi után Udvardy György megyéspüspök teológiai tanulmányainak elvégzésére Esztergomba küldte. Főpásztora tavaly június 16-án szerpappá szentelte. Diakónusi gyakorlatát a mohácsi plébánián töltötte.

– Június 15-én, szombaton Udvardy György pécsi megyéspüspök pappá szenteli. Hatéves teológiai képzés áll Ön mögött. Milyen visszatekinteni erre az időszakra?

– Amikor beköltöztem a szemináriumba, a hat év először hosszú időnek tűnt. De most, visszatekintve, úgy érzem, hogy nagyon gyorsan elmúlt. Szívesen tekintek vissza erre a hat évre, hiszen nagyon sok jó dolgot kaptam. Kicsivel több mint öt és fél évet töltöttem Esztergomban, az Érseki Papnevelő Intézetben, négy hónapot pedig Mohácson voltam diakónusi szolgálaton. Ezekben az időkben sok mindent tanultam, és sok barátot kaptam, akikkel majd a papi éveimben is szeretném tartani a barátságot.

– Mikor találkozott először Istennel? Milyen volt az a találkozás?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Talán akkor, amikor ötéves koromban elkezdtem ministrálni a bonyhád-majosi kápolnánkban. Istennel való kapcsolatom az évek során kezdett el kialakulni, ahogyan egyre jobban megismertem a hittanórákon vagy egy-egy lelkigyakorlaton.

– Hogyan merült fel Önben évekkel ezelőtt a papi hivatás gondolata?

– Már az általános iskola végén megjelent az életemben a papi hivatás gondolata. Akkor még úgy éreztem, hogy nem ez az én hivatásom, hanem a családos élet. A középiskolás évek során is mocorgott bennem. Amikor igent tudtam mondani az Úr hívására, az 2011-ben volt, egy međugorjei zarándoklaton. Ekkor éreztem igazán az Úr hívását, amire azt mertem mondani, hogy ha papnak hívsz, akkor igent mondok. Az egyetemen, a szociális munkás szakon fogalmazódott meg bennem, hogy az embereken szeretnék segíteni, de nem szociális munkásként, hanem papként. Két évet töltöttem az egyetemen, és 2013-ban jelentkeztem a szemináriumba.

– Voltak-e nehézségek az elmúlt időszakban, és mivel néz szembe egy kispap? Hogyan küzdötte le őket?

Hírdetés

– Ahogyan mindenkinek az életében vannak nehézségek, úgy a kispapok életében is megjelennek. Szembenézünk határainkkal vagy a bennünk felmerülő olyan kérdésekkel, amelyekre nehéz választ találni vagy azonnal megválaszolni. Ezeknek a leküzdésében segített az imádság; Isten elé vinni az adott helyzetet; megkérni, hogy segítsen, illetve megkérdezni, hogy Ő ezt hogy látja, vagy Ő mit tenne. Nem biztos, hogy azonnal és mindig jön a válasz. A szemináriumokban van egy spirituális atya, akihez lehet bizalommal fordulni nehézségek esetén is.

– Az elmúlt hat év tapasztalatából mi az, amiért hálás?

– Hálás vagyok az Úrnak, hogy meghívott az Ő papjának. Hálás vagyok az esztergomi szemináriumban töltött időkért.

– Ha épp nem tanul vagy szolgál, akkor mivel tölti szívesen a szabadidejét?

– Szívesen töltöm az időmet a családom, barátaim körében. Szabadidőmben szívesen olvasgatok, illetve kerékpározom.

– A pappá szentelendő diakónusok papi jelmondattal, egy olyan gondolattal indulnak el szolgálatuk útján, amellyel azonosulni tudnak, és amely magában hordozza hivatásuk mélységét. Mi a jelmondata, és miért pont ezt választotta?

– Az áldozópappá szentelési meghívómra két jelmondat került. Az egyik, amit diakónusszentelésemre választottam Szent Pál apostoltól, a Tesszalonikaiaknak írt első levélből: „Hűséges az, aki meghívott” (1 Tessz 5,24). Ez a jelmondat végigkísért a kispapi évek során. Amit a papszentelésre választottam, Szent II. János Pál pápától származik: „A pap ember, másokért.” A szent pápa élete hátassal volt a hivatásom felismerésében. Ahogyan az életét bemutató film címe is mutatja – a pápa, aki ember maradt. Én is papként szeretnék ember maradni, aki másokért él.

– Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akikben mocorog a papi vagy szerzetesi hivatás gondolata?

– Azt mondanám, amit 2013 nyarán a bonyhád-börzsönyi újmisén a szentbeszédre felkért Bindes Ferenc gyémántmisés atya mondott: ha valaki úgy érzi, hogy az Úr papnak vagy szerzetesnek hívja, akkor merjen beszélni erről a plébánosával vagy egy hozzá közel álló atyával. Ha úgy látják, hogy a hívás Istentől van, akkor merjen jelentkezni.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »