Udvardy György veszprémi érsek vezetésével december 2-án papi és a szerzetesi hivatásokért imádkoztak a keszthelyi Kis Szent Teréz-bazilikában. Ezt követően a főpásztor szentmisét mutatott be a Keszthely-Zalaszentgrót Esperesi Kerület a decemberi elsőcsütörtöki imaalkalmon jelen lévő papjaival.
Az adventi időben arra szegezzük tekintetünket, aki az Isten ígérete alapján érkezik hozzánk – kezdte szentbeszédét a veszprémi érsek. – Az emberfia, aki a mi életünk részese lesz, tanít, bátorít és példát ad nekünk, azt mondja: aki megtartja tanításomat, olyan, mint az okos ember, és aki nem tartja meg, olyan, mint a balga. Ez a példabeszéd számunkra is meghívást jelent és feladatot jelöl ki. Mert nem az a kérdés, hogy okosan akarunk-e élni.
attól ahogyan a mai evangélium bennünket erről tanít. Megtartom-e Jézus parancsait, vagy nem? Ha megtartom a parancsait, akkor ez erőt, biztonságot, célt jelent számukra, mindent, ami az emberi élet boldogságához kell.
Jézus tanítását fölismerni, Jézus tanítását megfontolni és Jézus tanítását megtartani. Talán ez a legfontosabb – emelte ki Udvrady György érsek. – Erre buzdít bennünket az adventi szent idő, hogy legyünk erre készségesek. Megismerni Jézus tanítását, s közben annyi minden foglalkoztat, annyi minden betölti az életünket, annyi mindenről gondoljuk, hogy meg kell tanulni. (…) de Jézus tanítása ezeket mind felülmúlja.” Mert az a valaki mondja, aki végtelenül szeret minket, aki feláldozta az életét, akinek a tanítása élet. A tanítása föltárja előttünk az Isten jóságát, amikor irgalomra, bátorításra, gyógyulásra van szükségünk. Jézus tanítása kapcsolatot teremt köztünk, amikor a bűn, az önzés, a gyengeség elválaszt bennünket egymástól. Jézus tanítása erőként van jelen az életünkben, amikor elbizonytalanodunk, hogy mit jelent Krisztus módjára élni, vagy abban, hogy lesz-e kitartásom, vajon állhatatos tudok-e maradni életem minden pillanatában, egy kapcsolati döntésben, egy betegség fölismerésében, elfogadásában.
Jézus tanítása életre vezet, erővel tölt el, megújít bennünket. Jézus tanítása nélkül olyanok vagyunk, mint ahogy adventi énekünk mondja: mint a száraz falevél, amelyet a szél ide-oda sodor, minden cél nélkül. „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” – mondja Jézus. Meg akarjuk ismerni, nemcsak, hogy mit tanít, hanem hogy abban az élethelyzetben, nehézségben, küzdelemben vagy örömben, amiben vagyok, ott Jézusnak melyik tanítása érvényes. Keresni-kutatni. Ez jelenti a Szentírás olvasását, az imádságot, a beszélgetést, feltárva egymás előtt a hitünk titkait; jelenti azt is, hogy meg merem tenni azt, amit Jézus tanítása számunkra jelent – tanította prédikációjában a főpásztor. – Megismerni, megtartani, tanulni, befogadni, megfontolni, elmélyülni benne, s megtenni… Megtartani akkor is, amikor egyedül maradok. Megtartani a parancsait akkor is, amikor ez küzdelmet jelent, amikor oly könnyű lenne egyszerűbb megoldást találni, ha nem ragaszkodnék hozzá. „Adventi idő ebben akar erősíteni bennünket. Meghívásként hangzik el:
Nem könnyű, mert változni nem könnyű. Mert megszokjuk magunkat, megszokjuk korlátainkat. Megszokjuk még rossz tulajdonságainkat is, megszokjuk azt is, hogy rossz tulajdonságainkkal vitatkozunk, de egyébként folytatjuk ugyanúgy, mint ahogyan kialakult az életünkben.”
Az adventi idő abban is segít, hogy amikor fölemeljük a tekintetünket, amikor Jézusra figyelünk, akkor legyen erőnk változtatni mindennapi szokásainkon. Ez nem magunk erejéből megy, hanem azért, mert Jézus személyét, tanítását akarom befogadni, s akarok dönteni mellette. Adja Isten, hogy legyen bátorságunk ehhez. Most, az adventi időben is, készülve az Úr születésének ünneplésére, és életünk minden pillanatában. Mert hisszük, életünk minden pillanatában amikor mellette döntünk, megszületik bennünk az isteni élet, a boldog élet, az okos élet, a teljes, az elvehetetlen élet – mondta szentbeszédében Udvardy György veszprémi érsek.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
