Pap- és diakónusszentelés Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén Debrecenben

Pap- és diakónusszentelés Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén Debrecenben

Június 25-én, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szolgálatára áldozópappá szentelte Tóth László Gábor diakónust, és szerpappá Mike Ervin akolitust.

„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében” (2Kor 12,9) – Tóth László Gábor választott jelmondatáról vall az életútjáról megfogalmazott írásában, amelyet Mike Ervin diakónus életútjával együtt Németh István káplán olvasott fel a szentelési szentmise megkezdése előtt.

A szentmise bevezető része után Krakomperger Zoltán általános helynök szólította a szentelendőket a diakónusi és az áldozópapi szolgálatra, tanúsítva a főpásztor előtt felkészültségüket és a szent szolgálatra való alkalmasságukat.

A főpásztor a szertartás szavaival – „az Úristen és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus segítségével” – kiválasztotta őket a szerpapság és az áldozópapság rendjére.

Ezt követően Palánki Ferenc püspök a szentelendőkhöz szólt, mint Isten és így az Egyház gyermekeihez, akik az egyházmegyéhez kapcsolódva szolgálják majd Istent és embertársaikat.

„A Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén történik most a pap- és diakónusszentelés. A különleges ünnep egyben felszólítás, hogy készítsük mi is a szívünket, alakítsuk, formáljuk méltó lakhellyé, hogy Isten kegyelme be tudja tölteni – mondta homíliájában a főpásztor. – Ahogyan a Szűzanya készséges volt teljesíteni azt, amire Isten meghívta és kiválasztotta, ti is készségesek vagytok arra, hogy Isten megszólítson, meghívjon, aztán átformálva, fölszentelve küldetést adjon. Nagy öröm ez mindannyiunk számára.

A héten az esztergomi bazilikában, Erdő Péter bíboros 70. születésnapjának ünnepén visszagondoltam a 28 évvel ezelőtti pappá szentelésemre, és eszembe jutott szentelő püspököm, Paskai László bíboros, akinek a jelmondata a következő volt: »A Lélek erejével«. Mária, aki a Szentlélek erejéből fogant, és világra szülte Isten szeretetét, a Lélek erejében teljesítette azt a magasztos küldetést, hogy különleges szerepe volt a megváltás nagy művében. Nekünk is, mindannyiunknak a Lélek erejében kell teljesíteni ezt a szolgálatot. (…) Szűz Mária azzal a meggyőződéssel teljesítette szolgálatát, hogy bármi történik, bármilyen nehéz lesz is az élet, ő az Úr szolgálóleánya, szolgálója és egyben gyermeke, leánya. Ez a meggyőződés mindig is segítette őt. Ez a meggyőződés – hogy mi is szolgái lehetünk Istennek, és egyben az Ő gyermekei vagyunk – segít bennünket, hogy mindig készségesen fogadjuk a Lélek indításait és teljesítsük Isten akaratát.”

Mária osztatlan szívvel teljesítette a küldetését. Nekünk is ez a dolgunk – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. – A megosztottság az ördög műve. Oly sok problémát, fájdalmat, szenvedést okoz a világban, háborúk keletkeznek országok, emberek, családok között vagy családon belül is. Mi, akik hívő lélekkel fogadjuk Isten akaratát, üzenetét, szeretetét,

Mária által jutunk el Urunkhoz, Jézushoz. „Erre a napra ti mindig különleges szeretettel gondolhattok, hiszen egy Mária-ünnepen történt a felszentelésetek. Lászlóval együtt mi Máriapócshoz kötődünk, Ervin és családja pedig Csíksomlyóhoz, de mindenképpen Máriához – fogalmazott Palánki Ferenc. – A máriás lelkület, Mária-tisztelet, a Máriához kötődés ott van bennünk, katolikus keresztényekben. Mária segítségét mindig érezhetjük, Mária palástja alatt végezhetjük szolgálatunkat. Ő volt Fiának legjobb tanítványa, tőle tanulhatjuk meg, mit jelent igazán szeretni, szolgálni, igazán Isten gyermekévé lenni.”

A szentelendőkhöz intézett szavai után a jelenlévőket buzdította a főpásztor: „Imádkozzunk a szentelendőkért, és kérjük a Boldogságos Szűz Mária és Szent László királyunk közbenjárását egyházmegyénkért, papjaiért és a szentelendőkért.”

Hírdetés

A szentbeszéd után a diakonátusra készülő jelölt tanúságot tett szándékának tisztaságáról, hogy cölibátusban élve az Egyházban egészen Krisztusnak szenteli magát, majd a főpásztor elé járult, és letérdelve, kezét a kezébe téve engedelmességi ígéretet tett. A megyéspüspök kérdéseivel megvizsgálta az áldozópapságra készülő helyes szándékát, majd a szentelendő engedelmességet fogadott főpásztorának, lemondva saját akaratáról, mert biztos abban, hogy ezentúl püspökének szava számára Isten akaratát közvetíti.

A főpásztor imára hívó felszólítása következett, majd a Mindenszentek litániájának imádkozásával a földi és a megdicsőült Egyház együtt fohászkodott a szentelendőkért, akik az oltár előtt arcra borulva kifejezték, hogy lemondanak a világról.

A szentelési szertartás gazdag szimbólumrendszerében határozott és kiemelkedő helyet foglal el a kézrátétel és a felszentelő ima, az az ősi szertartás, amellyel a kezdetektől fogva átadják a Krisztustól megbízott hatalmat. A püspök a szentelendők fejére tette a kezét, mintegy közvetítve, továbbadva szolgálatának kegyelmét.

Az újonnan felszentelt diakónust beöltöztették a liturgikus ruhába, ezt viseli majd a diakónusi szolgálatban. A stólát, a papi hatalom szimbólumát még csak az egyik vállán átvetve viselheti, jelezvén, hogy a papi szolgálat teljességét még nem nyerte el; leginkább a keresztelés, esketés, áldoztatás, igehirdetés, temetés lesz a feladata.

A diakónusszentelés szertartásának utolsó mozzanataként a diakónus a főpásztor elé térdelt, aki átadta neki az Egyház nagy kincsét, az evangéliumoskönyvet, amely arra utal, hogy feladata lesz az örömhír felolvasása a liturgiában.

Az áldozópap szentelésekor a jelölt a püspök kézrátételével és imádságával a papság szentségében részesült. A főpásztor után a jelen lévő papok is a szentelendő fejére tették a kezüket, kifejezvén azt, hogy küldetését a papok közösségében fogja végezni.

A beöltözés után a püspök megkente a felszentelt pap  kezét a megszentelt olajjal; majd átadta neki a szentmiséhez szükséges eszközöket, a bort hordozó kelyhet és a paténát.

A szentelési szertartás utolsó mozzanataként a főpásztor egyenként békecsókot váltott az újonnan felszenteltekkel, ezt követően velük együtt mutatta be a szentmisét.

A szertartás végén az újonnan felszentelt pap áldásban részesítette Palánki Ferenc megyéspüspököt és a jelen lévő Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspököt.

A szentmise végén az újonnan felszentelt pap a főpásztorral együtt adta a befejező áldást.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »