A község önkormányzata és a Csemadok helyi szervezete közös rendezésében került sor a színész, író, műfordító emlékévének megnyitó ünnepségére, mely a Millenniumi parkban lévő emléktáblánál rövid megemlékezéssel és koszorúzással vette kezdetét.
Tárnok Katalin, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Pándy Lajos családját, sógornőjét, Porubszki Ágnest és az ő lányát Török-Porubszki Ágnest és Török Petrát, Ágnes asszony unokáját, valamint Zsitva Norbert polgármestert.
„Száz éve (1922. március 31-én) született Pándy, akkor még Porubszki Lajos, későbbi neves, Jászai Mari-díjas színész, író, rádiós, műfordító. Perbete község önkormányzata úgy döntött, hogy a 2022-es évet Pándy Lajos-emlékévvé nyilvánítja. Az itt látható tárgyi és dokumentumanyag még bővítésre vár, az év zárórendezvényén, valamikor ősszel egy teljesebb kiállítást szeretnénk az érdeklődők elé tárni. Az idei népművészeti fesztivál, amely már tízéves múltra tekint vissza, szintén a mese témáját járná körbe.
Őszre pedig elkészül Pándy Lajos életét egy tanulmány erejéig bemutatni szándékozó könyv, gazdag képanyaggal. A kötet tartalmazni fogja a perbetei meséket is, ahogy azokat Pándy Lajos megírta. Az életmű kutatása folyik, kapcsolatban vagyunk a színházakkal, ahol játszott és természetesen a család is segítségünkre van. Terveink szerint Pándy Lajos felesége, Szellay Alice színésznő és testvére, Porubszki László neves röplabdaedző, valamint életének egyéb vonatkozásai is helyet kapnak a készülő írásban.
Tudvalévő, hogy Szellay Alice a magyar neorealizmus egyik fő művének, a székely erdőségekben játszódó Emberek a havason-nak a női főszereplője, Porubszky László pedig a magyar röplabda-válogatott szövetségi kapitánya, sportszakíró volt. De vajon tudjuk-e, hogy a Keszőhidegkútra kitelepített Porubszki Lajos volt hosszú ideig az ottani borvidék mai szóval élve reklámarca? Ez a perbetei parasztember sok éven keresztül a borospoharat tartva mosolygott az út menti plakátokról az arra autózókra. Innen küldözgette a Súgópéldányban is megemlegetett hazait Lajos fiának, fel Pestre, benne az elmaradhatatlan demizsonnal és a vörösborral.
Az életrajzi ihletésű Súgópéldány című könyvben Pándy mesél az életéről, a színházról, a színészekről. A Csodálatos nagykendőt már mindannyiunknak módjában áll elolvasni, szinte minden perbetei család könyvespolcán megtalálható. Érdekes eklektikus mesék ezek, nem népmesék, mivel van írójuk és nem műmesék, mivel valahonnan a zsigerekből táplálkoznak, minden helybeliben benne vannak. Talán szép meséknek lehetne őket nevezni. Elindulnak a mese útján, aztán visszatérnek az életbe, elindulnak az élet útján aztán a mesébe térnek. Ilyen mesék után el lehet hinni, hogy egy ilyen érzékeny művészember sohasem jött vissza Perbetére, nem guggolt le édesanyja sírjához?
Szavahihető emberek mondják, hogy volt itthon és lehajolt édesanyja sírjához, nem mutatkozott, de akinek mégis, az sincs köztünk már. Az 1977-ben megjelent gyűjteményének meséi emberiek és szeretetteljesek, melyeket a méhész nagyapa mesél el, ezzel gyógyítva a beteg unokát, aki ekkor tanulja meg, hogy aki a boldogságot keresi, annak három gonosz ellenséggel, az irigységgel, a sötétséggel és az ostobasággal kell megküzdenie. A szerző lírai stílusban beszélget az olvasóval, ahogy egy igazi nagyapa beszélget az oltalomra, bátorításra szoruló unokájával. Alkalmi mesék ezek, úgy mondja őket, ahogy jönnek, mesél saját életéről, napi eseményeket szőve a mesébe, mesél a török korról, a háborúból visszatért fiúról, a szegénység és gazdagság viadaláról, az életmentő cirkuszi előadásról, és tudtunkra adja, hogyan is születnek a csillagok. A nagyapa történetei ezek, zömével szívvel telt, a méhesben és a betegágy mellett született életmesék, átitatva a falu, a környék és az élet szeretetével” – mondta beszédében a Csemadok helyi szervezetének elnöknője.
Pándy Lajos Olimpia Hetedhétországban című mesekönyve két hagyomány, a magyar és az erdélyi mesetradíció, illetve a fabulák évezredes folyamának metszéspontján helyezkedik el. Fantáziája és szelíden oktató hangja váltakozva szólal meg a fejezetekben, a történetmondásba két gyermekszereplőt is bevon, közelebb segítve ezzel kis olvasóit a cselekményhez.
A község polgármestere rövid beszédében köszönetet mondott Pándy Lajosnak, hogy megírta és elmesélte ezeket a meséket, hogy példát mutatott a szülőföldhöz való hűségről, szeretetről és emberségről, hogy példát mutatott a szülőföldhöz való hűségről, szeretetről, emberségről.
Szabó Edit, a Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója is megemlékezett a község neves szülöttéről. „A gyermek Pándy (akkor még Porubszki) alig volt nyolcéves, amikor édesanyját, meséinek meleg szemű angyalát örök nyugalomra helyezik a perbetei temetőben. A háború magyarországi megjelenése előtt, a perbetei, újvári és pozsonyi iskolái után, színi tanulmányokba kezd az Országos Színészegyesületben, de közben a frontra kényszerül. A fronton megsebesül, majd orosz fogságba kerül, ahonnan 1947 elején kerül haza. A háború vége Perbetén találja, és hogy valamiből megéljen, Prágába jár dohányt eladni. A színház varázsa ott sem hagyja hidegen, a nagy Burian színházában ismerkedik meg Jaroslav Hašek remekművével, a Švejkkel, pontosabban annak színházi változatával.
Egy idő után, visszavágyva a tanulmányok és a színház felé, az Ipoly folyón át Magyarországra szökik. Apja és öccse a kényszerű lakosságcsere következtében egy Szekszárd melletti faluban köt ki. A színitanodát 1947-ben fejezi be, a Belvárosi Színházba szerződik. Karrierje fényesen indul, jó szerepeket kap, és jól játszik, Gobbi Hilda rendezésében ő az Éjjeli menedékhely öngyilkosságba menekülő színésze, a Belvárosi Színházban Gergely Sándor Vitézek és hősök című darabjában Dayka Margittal és Lehotay Árpáddal viszi a prímet, s ekkor írja róla a kritika: „Nagy felfedezés az értékes Pándy Lajos. Most lépett ki a színiiskola padjai közül, és máris olyan döbbeneteset produkált a Gergely-darabban, amiről az egyhangú kritika a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg. Markáns mozdulataiban ott rejlik már a holnap klasszikus színésze”.
A kommunizmussal eljön a művészetben a sematizmus időszaka, amely Pándyt is nehéz helyzet elé állítja. A Belvárosi Színházban még eljátssza Shaw Az ördög cimborája című darabjának férfi főszerepét a pozsonyi illetőségű Bulla Elma oldalán, majd a színház megszűnése után alapító tagja lesz az új Vígszínháznak, amelyet a Néphadsereg Színházaként üzemeltetnek egészen 1961-ig. Sok-sok sematikus szovjet és magyar darab után ez első értékelhető előadás Rostand Cyrano-ja, amelyben a címszereplő Szabó Sándor mellett az egyik kadét figuráját játszhatja el.
Tizenöt évvel ezután Bitskey Tibor Cyrano-ja mellett Castel Jaloux kapitány szerepében tűnik fel, s ez a szerep meghozza számára a Jászai-díjat is. Árva Mihályként jelenik meg Kárpáthy Gyula ízes magyarsággal megírt Zrínyi című drámájában, Klingen báró Tolsztoj Szellemesek című szatirikus játékában, File seriffhelyettes Nash Esőcsinálójában, s Kuragin herceg a Háború és békében, amelyben Natasa Rosztovát Ruttkai Éva alakította. Ekkortájt fordítja le a Švejk színpadi változatát, amelyet a Petőfi Színház mutat be nagy sikerrel, Peti Sándor és Agárdy Gábor ebben ez előadásban óriási alakítást nyújt.
Pándy Lajos bekerül a rádióba is, a Rádiólexikon vezetője hosszú éveken át, kap jó néhány filmszerepet, diplomata Ascher Oszkárral a Rejtő-műből készült Meztelen diplomatában. A kisebb szerepek mellett legnagyobb élménye, hogy olyan zsenikkel játszott egy színpadon, mint Pethes Sándor, Benkő Gyula, Sulyok Mária, Básti Lajos, Dayka Margit, Ruttkai Éva, Ajtai Andor vagy Latinovits Zoltán.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma színészként nyolcvan, műfordítóként pedig negyvenegy. Sikerrel fordította cseh és szlovák szerzők műveit, illetve műveik színpadi adaptációit. Az ő fordításai segítették a magyar színpadokra Hašek, Čapek, Kohout, Bukovčan vagy Karvaš műveit.
A prózaírás mellett meseírásra is futotta erejéből, Kumari, a kiselefánt történetét, valamint Hetedhétország olimpiájának a történetét is papírra rótta. Élete végén még pályára lépett a Tündérlaki lányokban és a Vörös és feketében, majd 2013-ban megkapta a Gobbi Hilda-életműdíjat.
Összesen 120 hangjátékot és 50 színdarabot fordított magyarra, egyebek közt Čapek összes darabját és Hašek Švejkjét is. Közel 30 játék- és tévéfilmben, illetve számtalan rádiójátékban szerepelt. 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1971-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt, 2013-ban pedig Gobbi Hilda-díjat kapott. 1951. december 21-én mutatta be a Magyar Néphadsereg Színháza, azaz a Vígszínház „színházavató díszbemutató előadás” keretében Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámáját. Az előadást Várkonyi Zoltán rendezte és a plakát tanúsága szerint, az akkori magyar színművészet elitje játszott a darabban, Benkő Gyulától Ruttkai Éváig, Ajtay Andortól Sulyok Máriáig. Ennek a hetvenegy évvel ezelőtti aranycsapatnak volt Pándy Lajos is a tagja.
Több tucatnyi filmben és tévéjátékban szerepelt. Az Egri csillagokban ő alakította Fügedyt, de játszott a Felmegyek a miniszterhez, a Mágnás Miska, a Kétszer kettő néha öt, a Tanár úr kérem, vagy A meztelen diplomata című alkotásokban is.
Utoljára Heltai Jenő A Tündérlaki lányok című művében lépett színpadra, már nyolcvan felett. Pándy Lajos igazi szellemi ember volt, különleges gondolkodó, akinek egy ország ismerte hangját a rádióból. Vasárnap délutánonként sugárzott tudományos műsor (Rádiólexikon) vezetője volt éveken át. A Gondolat című irodalmi műsor szignáljában – évtizedekig – az ő hangján szólaltak meg József Attila Ne légy szeles című töredékének sorai: …dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Legendásan szép orgánum és egyedülálló humor, művészi alázat, a lelkiismeretesség és a pontosság jellemezte” – mondta megemlékező beszédében az iskola igazgatónője.
A megemlékezés első része koszorúzással ért véget, majd a kultúrház emeleti részében az elmúlt évben átadott Perbetei Közösségi Térben folytatódott a Pándy Lajosról összeállított kiállítás megnyitójával, majd Török Sarolta pedagógus, Jakab Ferenc, a Pándy-örökség felkutatója, ápolója, valamint Lacza Anikó részleteket olvastak fel Pándy Lajos megjelent könyveiből, levelezéseiből.
Az emlékkiállítás megnyitása a Pándy Lajos-emlékév egyik fontos eseménye – a színész, író, műfordító pályájának és életművének legfontosabb állomásait idézi fel. Perbete nagy szülöttének, ha nem is a színpadi alakításai, de a fordításai, nagyon személyes színháztörténete és meséi örökre velük maradnak.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
