Palmyra ősi városának lábánál folynak a harcok – helyrehozhatatlanok a károk

Palmyra ősi városának lábánál folynak a harcok – helyrehozhatatlanok a károk

A szír kormányerők hadserege elérte Palmyra ősi városát, amit eddig az Iszlám Állam tartott ellenőrzése alatt.

A város rendkívül fontos stratégiai elhelyezkedése miatt. Palmyra romjai pedig az UNESCO Világörökség részei. Az Iszlám Állam által indított harcokban tavaly elpusztult két 2000 éves templom, több építészeti csodának számító boltív, tornyok dőltek romba, ami nagy nemzetközi felháborodást keltett.

Az Iszlám Állam azonban a régi műemlékeket és épületeket, szobrokat mind bálványimádással hozzák kapcsolatba. De ez csak a látszat. Az IÁ egyik fő bevételi forrása az illegális műkincs-kereskedelem. Gyakorlatilag csak azokat a „bálványokat” pusztítják el, amelyeket nem lehet eladni (pl. épületeket).

A Reuters hírügynökség értesülései szerint a brit székhelyű Szíriai Emberjogi Megfigyelőközpont munkatársai hangszórókon figyelmeztetik a civil lakosságot, hogy hagyják el a városközpontot, mert a harcok egyre közelednek a lakott területhez.

A kormányerők legjelentősebb eredménye lenne Palmyra visszafoglalása. A változás, ami lehetővé tette az Iszlám Állammal szembeni hatékony fellépést, az az orosz beavatkozás volt, amely úgy tűnt dűlőre viszi az öt éve tartó szír polgárháborút.

Végül a szír kormányerők és az ellenzék tárgyalóasztalhoz ültek, Oroszország pedig az USA nyomására visszahívta Szíriában tartózkodó katonai erői nagy részét. A polgárháború szüneteltetésével lehetőség nyílt hatékonyan fellépni a szélsőségesekkel szemben.

Az ókori világ jelentős emlékeinek elpusztítását az UNESCO háborús bűncselekménynek nyilvánította. Díszes oszlopok, római vízvezetékhálózat, sírok, és még számos látnivaló, amit évente 150 ezer turista akart megtekinteni a háború kirobbanása előtt.

Ami az ősi templomból megmaradt… Forrás: ENSZ

 

BBC

Nyitókép: Az IÁ felrobbantja Palmyra ősi városának 2000 éves templomát tavaly augusztusban. Forrás: BBC


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »