Páduai Szent Antal ünnepe és a Könnyező Szűzanya búcsúja Bacsfa-Szentantalon

Páduai Szent Antal ünnepe és a Könnyező Szűzanya búcsúja Bacsfa-Szentantalon

A csallóközi Bacsfa-Szentantalon június 13-án a templom védőszentjét, Páduai Szent Antalt, június 26-án, a hónap utolsó vasárnapján pedig a Könnyező Szűzanya búcsúját ünnepelték. A szentmise főcelebránsa és szónoka Fazakas Zoltán Márton OPraem csornai apát volt.

Szent Antal ünnepén Borka Iván muzslai plébános mutatta be az ünnepi szentmisét. „Talán nincs is templom, amelyben ne lenne Szent Antal szobra vagy képe” – mondta szentbeszédében a szónok, aki Szent Antal attribútumai alapján az il Santo erényeinek követésére buzdította a híveket.

A június 13-án, Páduai Szent Antal tiszteletére bemutatott szentmise végén megáldották a liliomokat és a jelen lévő gyerekeket.

A Könnyező Szűzanya búcsúünnepén június 26-án, vasárnap délután a templom, a templomkert és a kinti oltár teljes díszben várták a zarándokokat.

A program keresztúti ájtatossággal kezdődött; ezt követően rózsafüzért imádkoztak a templomban, a kegykép előtt.

A 17 órakor kezdődő ünnepi szentmisét a Felvidéki Mária Rádió is közvetítette. A szentmisét Fazakas Zoltán Márton OPraem csornai apát mutatta be.

Schranko László helyi lelkipásztor üdvözölte a csornai apátot, a lelkiatyákat, a zarándokokat, akik, miként fogalmazott, a Szűzanya lábaihoz menekülnek, bízva az ő mosolyának vigasztalásában. „E földet Mária könnyei öntözték, amely számos megtérést és a hit újraéledését termette” – mondta László atya.

Fazakas Zoltán Márton apát szentbeszédét egy ismert zarándokének soraival kezdte: „Nyíljon ki szívetekben az örömvirág…. Édesanyánk, hozzád jöttünk…. Jöttünk erre a helyre, ahol mindenki megtapasztalhatja az édesanyai szeretetet, amelyre minden embernek szüksége van.”

A szónok arról a harcról beszélt, amely minden ember életét végigkíséri, s ami nem más, mint a világosság és a sötétség, az értelem és az értelmetlenség között dúló küzdelem. A keresztény ember alapjában véve nem harcos, de Krisztus világosságának hirdetője, így ellentétbe kell hogy kerüljön a sötétséggel, az igazságtalansággal és a megvetettséggel.

Hírdetés

Ez a harc a múltban is jelen volt, sőt végigkísérte Szűz Mária életét is – mutatott rá a csornai apát. – „A Szentírás Máriát erőslelkű asszonynak mutatja be, nem olvashatunk arról, hogy siránkozna. Szent Fiának keresztje alatt állva szívét a tőr járja át, de nem sír. Értünk gyarló emberekért viszont számtalanszor hullatott könnyeket. Vajon miért? Talán azért, mert ismeri a mi esendőségünket.”

A kép könnyezése kegyelmi eszköz, amely jobb belátásra akar bírni minket, és figyelmeztetni, ha nem a jó úton járunk – hangzott el a búcsúi szentbeszédben. „A sötétség és a világosság harca ma burkoltabb formában folyik. Könnyebb boldogulást, érvényesülést, több pénzt ígérnek hitünk, hagyományaink, anyanyelvünk elhagyásáért, és ez még igaz is lehet, de… egyetlen áruházban sem vásárolhatunk pénzért boldogságot, nyugodt lelkiismeretet.”

Az értékválságról szólva Fazakas Zoltán Márton OPraem kiemelte: szomorúan tapasztaljuk, hogy ami szent, az ma gúny tárgya, ami szép, az ma közönséges, ami erény, az ma bűn, ami pedig bűn, az ma erény. „Ne áltassuk magunkat, ez a féreg rágja a mi családunk gyökerét is – figyelmeztetett Márton apát. – Egyet tehetünk, illetve tennünk kell szülőként, nagyszülőként: Tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy szeressék népüket, hitüket, azt a helyet, ahol születtek, azt a családot, amely felnevelte őket, a gyökereiket. Nehéz feladat ez, mert míg a sötétség fiai minden eszközt bevethetnek, addig nekünk marad a tiszta Krisztus és mindaz, ami belőle fakad.”

Szentbeszéde végén a főcelebráns az édesanyákhoz intézte szavait, arra biztatva őket, hogy Isten áldásaként várják és fogadják el a gyermekeiket, ahogy a Szűzanya fogadta az angyali üdvözletkor Fiát. Lukács evangéliumában egy asszony Máriát boldognak nevezi, mivel méhében Jézust hordozta. Ezt a boldogságot kívánta az édesanyáknak Fazakas Zoltán Márton OPraem csornai apát, hogy legyenek boldog édesanyák, boldog magyar asszonyok, boldog keresztény anyák.

A szentmisét követően körmenetet tartottak.

A hívek énekelve, imádkozva kísérték az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust a falu utcáján, majd a templomba visszatérve a Te Deum eléneklésével adtak hálát Istennek.

A szentségi áldás és a himnuszok eléneklése után ereklyetisztelettel folytatódott a lelki program.

A templomkertben szerény agapé várta a zarándokokat.

Az esti órákban a templomban a loretói litániát imádkozták, majd Szentségimádással és az esti dicsérettel fejeződött be az ünnep.

Szöveg: László Mónika

Fotó: Csölle Anikó; Márkus László

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »