Öt tény a Szovjetunió szerepéről a spanyol polgárháborúban

A spanyol polgárháborúról köztudott, hogy a Harmadik Birodalom ebben a konfliktusban próbálta ki a második világháború során alkalmazott haditechnikájának és harceljárásainak egy részét. Ez a háború tökéletes „laboratórium” volt azonban a Szovjetunió számára is több eszköz kipróbálására, valamint az ellenség megismerésére – találkozhattak ugyanis a harcmezőn német és olasz katonákkal, valamint felszerelésükkel. Alább olvasható öt tény a Szovjetunió szerepéről a spanyol polgárháborúban.

A szovjet haderő jelentős mértékben hozzájárult Madrid hosszú ideig tartó védelméhez. 1936 októbere és novembere folyamán, amikor a város sorsa kérdéses volt, a szovjet csapatok jelentették a döntő erőt az akkori harcok kimenetelében. Október 23-án egy nagy offenzívát követően dél felől közelítették meg Franco csapatai a fővárost. A nacionalisták nem számítottak nagy ellenállásra, azonban a szovjet T–26-os harckocsikba belebotolva kénytelenek voltak újra felmérni a helyzetet. A „Greize őrnagy” néven ismert Paul Arman, illetve „Pablo” becenévvel illetett Dmitrij Pavlov dandártábornok által vezetett harckocsiegységeknek elengedhetetlen szerepe volt abban, hogy ekkor nem sikerült a francoistáknak bevenni Madridot.

Fent az égen is zajlottak a harcok, itt a szovjet Polikarpov I–15 vadászrepülők pilótái német, illetve olasz vetélytársaikkal küzdöttek. A köztársasági oldal bombázói, amelyek a támadó szárazföldi csapatokra mértek csapást, szintén többnyire szovjet repülők voltak (Tupoljev ANT–40-esek). A szovjet csapatok között voltak szabotázsra specializált egységek is, akik az ellenséges vonalak mögött tevékenykedtek. Mindez három évre elodázta Madrid elkerülhetetlen sorsát – Franco tábornok csupán 1939. március 28-án léphetett be a fővárosba.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »