Öt tanulmány tárja fel a Plútó-rendszer furcsaságait

Öt tanulmány tárja fel a Plútó-rendszer furcsaságait

Csütörtökön publikált új tanulmányokban kutatók a Plútó felszínének eddigi legrészletesebb eredményeit ismertetik, amelyek hegyláncokat, gleccsereket, egyenletes síkságokat és egyéb képződményeket tárnak fel.

 

Egy évvel ezelőtt a Plútó csak egy fényes petty volt a NASA hozzá közeledő New Horizons szondájának mesterséges szeme előtt, nem sokban különbözött attól a képtől, amely Clyde Tombaugh 1930-as megfigyelése óta a teleszkópok elé tárul.

 

A Science folyóiratban a héten a New Horizons szakemberei közzétették az első átfogó tanulmányokat a tavaly nyári elrepülésről. Az öt részletes jelentés Alan Stern, a misszió vezetője szerint teljesen átalakítja tudásunkat a törpebolygóról, többek között változatos és aktív geológiájú, egzotikus felszíni kémiájú,komplex atmoszférájú világot tár fel.

 

A Plútó légköri párarétegei láthatóak a New Horizons Ralph/MVIC kamerájának felvételén. Mintegy 20 réteg vehető ki. A kutatók eredményei szerint a rétegek tipikusan több száz kilométerre nyúlnak vízszintes irányban, de nem szigorúan párhuzamosak a felszínnel. Például a bal alsó sarokban látható egy öt kilométeres páraréteg, ami jobb oldalon a felszínre ereszkedik. (Fotó: NASA/JHUAPL/SwRI/Gladstone et al./Science (2016))

 

Mintegy 9,5 éves út és 4,8 milliárd kilométer megtétele után a New Horizons szonda 2015. július 14-én suhant el a Plútó mellett. Hét tudományos műszere mintegy 50 gigabitnyi adatot gyűjtött be, ezek nagy része a randevút övező kilenc, igen elfoglalt nap során keletkezett.

 

A rejtélyes Kuiper-öv

 

Az első közeli felvételek feltárták a szív formájú képződményt a Plútó felszínén, amely arról árulkodott a kutatóknak, hogy a Kuiper-öv néven ismert régió leghatalmasabb, legfényesebb világa érdekesebb és rejtélyesebb, mint ahogyan a modellek jelezték. A további felvételek, kémiai elemzések és más adatok komplex, geológiailag aktív világot tárnak fel, felszín alatti óceánnal, és jeget köpködő vulkánokkal.

 

Egyelőre rejtély, hogyan formálódott eme igen változatos felszín a távoli Plútón, ahol az átlagos felszíni hőmérséklet mínusz 229 Celsius-fok. Az egyik elmélet szerint az igen illékony és mobilis metán-, nitrogén- és szén-monoxid-jegek, valamint a közömbös és szilárd vízjég eonokon át tartó interakciójának eredménye lehet.

 

Arra is fény derült, hogy a Plútó légköre rétegzett, hűvösebb és kompaktabb a vártnál. Mindez befolyásolja, hogy az atmoszféra felső rétege miként távozik az űrbe, és milyen kapcsolatba kerül a napszéllel.

 

A New Horizons felvétele a nem hivatalosan Sputnik Planumnak elnevezett régióról (felül) és a szintén nem hivatalosan Vulcan Planumnak nevezettről a Kharón felszínén (alul). A Sputnik Planum 367 kilométer hosszú, míg a Vulcan Planum 312 kilométeres. (Fotó NASA/JHUAPL/SwRI)

 

Bár a Holdnál is kisebb, a Plútónak valószínűleg még elegendő belső hője maradt vissza 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezéséből, hogy fenntartsa az 1000 kilométer széles, szív formájú Sputnik Planumot. Eme régiótól nyugatra elterülő, viszonylag fiatal hegyekre és a délebbre fekvő dombokra már nehezebb magyarázatot lelni. A kutatók gyanúja szerint mindkét képződménytípus vízjégtömbökön nyugszik, de hogy azok miként is jöttek létre, szintén rejtély.

 

A Plutó holdja is aktív

 

A tanulmányok szerint a Plútó legnagyobb holdja, a Kharón is aktív életet élt, de körülbelül kétmilliárd éve elfogyott kőzeteiből a természetes módon jelenlévő radioaktív hő, és megfagyott. A szakértők szerint a Kharón és a Plútó négy kisebb holdja egy ütközés eredménye, minek folytán a törpebolygó és egy vele azonos méretű objektum futott egymásba. Azt gyanítják, holdunkhoz hasonlóan a Plútó természetes szatellitjei is az eme eseményből felszabaduló törmelékből alakultak ki.

 

A kis holdak – Sztüx, Nix, Kerberosz és Hidra – első közeli felvételeit is elemzik. A 2005 és 2012 között felfedezett négy objektum átmérője a 40 kilométer (Nix és Hidra), illetve a 10 kilométer (Sztüx és Kerberosz) közé esik. Mint kiderült, forgási sebességük igen furcsa, egységesen szokatlan pólusorientációjuk, jeges felszínük fényességben és színekben igencsak eltér a Plútóétól és a Kharónétól.

 

A Plútó felszíni sokféleségének felerősített színes felvétele, amelyet a Ralph/MVIC és a LORRI kamera fényképeinek kombinálásával alkottak meg. A jobb alsó sarokban ősi, himlőhelyes felszín figyelhető meg sötét, vöröses tholinbevonattal. A jobb felső sarokban az informálisan Sputnik Planumként nevezett régiót kitöltő illékony jegek formálják a felszínt, tömbszerű hegyek kaotikus elrendeződését alkotva meg. Ilyen jegek találhatóak néhány közeli, mély kráterben is. Balra, és a kép alján, szürkésfehér metánjég-üledékek alakítják a felszínt. A lefotózott terület 420 kilométer széles és 225 kilométer magas. (Fotó: NASA/JHUAPL/SwRI)

 

A New Horizons adatainak mintegy fele érkezett eddig haza, a teljes adatmennyiséget a várakozások szerint az év végéig kapják meg a kutatók. Az ennél is újabb eredményeket a 47. Hold- és Bolygótudományi Konferencián ismertetik majd.

 

Az is elképzelhető, hogy a szonda újabb elrepülést hajt majd végre, ami segédkezet nyújthat a kutatóknak a Plútó szomszédságának megismerésében. Jelenleg egy kis Kuiper-övi objektum, a 2014 MU69 felé tart, amely 1,6 milliárd kilométerre található a törpebolygótól. Ha a NASA jóváhagyja és támogatja a bővített missziót, a szonda 2019. január 1-jén már eme apróságot veheti szemügyre.

 

hirado.hu

 

Nyitókép: wikipedia


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »