Osztrák katonák a Brenneren

Osztrák katonák a Brenneren

Egy ilyen zűrzavarosan kommunikáló jelölt mögé nehéz megfelelően támogató kormányzati politikát kitalálni, az azonban egyértelmű, hogy a migráció miatt az ország közhangulata erősen jobbra tolódott.

Múlt vasárnap osztrák rendőrök csaptak össze migráns-barát tüntetőkkel az olasz-osztrák határon, Doskozil honvédelmi miniszter pedig katonai egységek bevetésének szükségességét is felvetette, tekintettel arra, hogy a balkáni útvonal lezárultával, az előző év hasonló időszakához képest 44%-kal többen jönnek a Földközi-tengeren és így Olaszországon át. A Mikl-Leitner belügyminiszter által korábban már bejelentett szigorítások nyomán tehát a rohamosan keményedő osztrák menekültpolitika még magasabb fokozatba kapcsolt. Ide jutottunk szeptember eleje óta, amikor az osztrák kancellár még fennhangon hirdette, hogy őt bizony a holokauszt időszakára emlékezteti a magyar menekült-politika. 

A keményedő hangnem persze összefügg az elnökválasztási kampány finisével, melyben a kormánypártok jelöltjei – eddig igencsak ellentmondásos üzeneteikkel – nem tudnak kiemelkedni a szokatlanul sok, szám szerint 6 jelölt közül. Sőt, a mai állás szerint akár azt is kockáztatják, hogy nem jutnak be a második fordulóba. A legjobb példa erre éppen Andreas Khol, a Néppárt (ÖVP) jelöltjének hétfői interjúja, melyben dícséri Angela Merkelt, elhatárolódik Orbán Viktortól, szeretné erősíteni a kapcsolatait a Visegrádi 4-ekkel, ugyanakkor megállapítja, hogy a V4-es országok élén manapság „nehéz fiúk” állnak, vagyis nem lesz könnyű az együttműködés.

Egy ilyen zűrzavarosan kommunikáló jelölt mögé nehéz megfelelően támogató kormányzati politikát kitalálni, az azonban egyértelmű, hogy a migráció miatt az ország közhangulata erősen jobbra tolódott. Aki pedig a konzervatív táborból ezt a folyamatot a legkorábban észlelte, s maga is igyekezett e hullámon lovagolni, az nem volt más, mint Sebastian Kurz külügyminiszter. Nem volt persze könnyű dolga, hiszen nem mehetett egyértelműen szembe a saját főnökével, Faymann kancellárral, ugyanakkor ügyes külpolitikai lépésekkel és a saját népszerűségének növelésével rendkívül előnyös helyzetbe lavírozta magát. Nem beszélt sokat, nem dicsérte Merkelt és szidta Orbánt, nem ugrott minden Ausztriát  bíráló nyilatkozatra, csendben építkezett. A még csak 29 éves Kurzot Ausztria legnagyobb politikai tehetségének tartják, aki – előbb-utóbb az ÖVP elnökeként – a kancellári posztra is esélyes lehet. Tekintettel arra, hogy a 25 éves korában elnyert integrációs államtitkári megbízatását követően immáron közel két és fél éve külügyminiszter, karrierépítésének legfontosabb eszköze a diplomácia. Nyugati szomszédunk külpolitikája tehát, az inkább szürkének mondható Spindeleggert követően az ambiciózus Kurz irányítása alatt egyre inkább visszatalál korábbi önmagához, a világpolitikai történésekben közvetítő, a közép-európai érdekérvényesítésben pedig kimondottan kezdeményező, érdekérvényesítő szerephez.

Integrációs államtitkárként Kurz volt az, aki a migráns gyerekek iskoláztatását biztos német nyelvtudáshoz kötötte, s aki általában is növelte az olyan követelmények betartásának fontosságát, amik a többségi társadalomba való beilleszkedést segítik. A migrációs helyzet kiéleződése megteremtette Kurz számára azt a mozgásteret, amiben a konzervatív választók számára is vonzó lépésekkel a nemzetközi politika színpadán is elismerést szerezhet. Ugyanakkor erősíthette azt a hagyományos osztrák vonalvezetést is, ami a Nyugat-Balkán országait szívesen látja Bécs patronáltjaiként.  Emlékezzünk csak az augusztus végi konferenciára a császárvárosban, melynek eredeti témája az Európai Unióhoz való csatlakozás perspektívája lett volna, ám – nem utolsó sorban a teherautóban megfulladt menekültekről szóló híradás hatására – a migrációs válság kezeléséről szólt – kézzelfogható eredmény nélkül.

A február végi bécsi konferenciát a vendéglátókon kívül a szlovén, horvát, szerb és macedón bel- és külügyminiszterek részvételével már látványos és hatékony lépések nélkülözhetetlenségének jegyében rendezték meg. Itt született meg a döntés a macedón határ védelméről, az érkezők menekültügyi jogosultságának vizsgálatáról, mely intézkedések nyomán a helyzet Idomeniben egy időre oly drámaivá vált. Ugyanakkor ennek köszönhető, hogy a balkáni útvonal voltaképp lezárult, s már Németországba is csak néhány száz migráns érkezik naponta. A macedón határ védelmét korábban a Visegrádi Négyek is tervezték, de az érdemi gyakorlati lépések elmaradtak. Ennek nyomán elmondható, hogy a piszkos munkát végül is – váratlan módon – Ausztria, s azon belül is Kurz külügyminiszter végezte el azokkal az államokkal, ahol az osztrák befolyás már korábban is jelentős volt. S miközben ezért a német kormánytól csak feddést kaptak, a mértékadó Frankfurter Allgemeine Zeitung „Danke Österreich” címen jelentetett meg szerkesztőségi cikket.

Ausztria esetében ugyanakkor mindig biztosak lehetünk abban, hogy a politikai lépések mögött átgondolt gazdaságdiplomáciai megfontolások is húzódnak. Így volt ez a 2001-es regionális partnerségi kezdeményezés esetében, amikor a Visegrádi Négyekkel és Szlovéniával igyekeztek szorosabbra fűzni a szálakat, jól működött az érdekérvényesítés a Duna-Stratégia 2010-11-es megalkotása során, és folyamatosan jól működik a szebb napokat is megélt Közép-Európai Kezdeményezés keretében is. A legutóbbi akció, a tavaly lezajlott osztrák-szlovák-cseh találkozó Austerlitzben hamvába holt ugyan, de jól jelzi, hogy – a menekült-válság során egyre összetartóbbnak látszó – visegrádi csoporttal Ausztria továbbra is keresi az érintkezési pontokat, a dominancia több-kevesebb igényével. A több mint 30 százalékos állami tulajdonrésszel működő olajtársaság, az ÖMV, a Raiffeisen és az Erste bankok, valamint az osztrák vasutak (ÖBB) az elmúlt két évtizedben döntő befolyást szereztek Közép-Kelet-Európában és a Balkánon. Az ÖBB az elmúlt hónapokban szándéknyilatkozattal erősítette meg együttműködési szándékát a szlovén vasúttal és Németországban is több áruszállítással foglalkozó vállalatot vásárolt, így teremtve meg az összeköttetés lehetőségét az adriai és az északi-tengeri kikötők között. A magyar vasúti teherszállítás már közel tíz éve az osztrákok kezében van, s a hazai autógyártás fejlődésével itt is egyre jobb üzlet van kilátásban.

A külpolitikai és a külgazdasági érdekérvényesítés kérdése az április 24-i elnökválasztást aligha fogja befolyásolni, de Kurz külügyminiszter hosszabb távú, belpolitikai szempontokat követő, de a külpolitika eszköztárát igénybe vevő építkezésére érdemes odafigyelni. A migrációs ügyben mutatott határozottság jó előfeltételeket teremt ehhez.       

Pröhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »