Osztódva fogyatkozni

Sokáig úgy hittük, hogy a turáni átok kizárólag a jobb-, a keresztény, nemzeti oldalt taglózó sorscsapás. Úgy gondoltuk, a baloldalon rafináltabbak, dörzsöltebbek annál, hogy figyelmen kívül hagyják a demokratikus politikai gyorstalpalók első leckéjének legfőbb tanulságát, miszerint: előbb szerezzük meg a hatalmat, osztozkodni rajta ráérünk azután is.

A baloldal húsz évig szigorúan tartotta magát ehhez az elvhez, s a hatalom gyakorlása közben a különböző klikkek, lobbik, irányzatok és áramlatok huzakodását a demokrácia működéseként kommunikálta. A Fidesz 2010 után változtatott ezen a sémán, a hatalom birtokosai még a látszatát sem tűrték meg a belső civódásoknak, ezért tartják antidemokratikusnak őket, ettől gondolja demokratikus ellenzéknek magát a bolsevik gyökerekből táplálkozó baloldal.

De visszakanyarodva a turáni átokhoz, a Fidesz kétharmados győzelme után a baloldal oly mértékben megrettent a nagyarányú vereségtől, hogy az addig bevált hatalommegragadási alapelvet sutba vágva a folyamatos széthúzás útjára lépett. Úgy vélték, ha felaprózzák az addig egységes baloldalt, a sok kis egység hirtelen összefogásának látványos demonstrálásával egykettőre hazavághatják a Fideszt.

Csak ott vétették el a dolgot, hogy hiába morzsolódtak le a kétségkívül sikertelen MSZP-ről, a baloldali értéknek tartható elveket nem sikerült magukkal vinniük, csak a súlyos vereséget okozó bizalomvesztésen és hiteltelenségen osztozhattak. 2010 után hirtelen oly mennyiségben alakultak baloldali pártok, szervezetek, egyesületek, hogy a húsz évvel korábbi kisgazdapárti szaporaságot is lepipálták – hozzátéve, az új baloldali tömörülések nemcsak az MSZP-től vontak el tagságot és erőt, de a baloldal egészének létszámát is csökkentették.

2014-ben az MSZP-ből kivált, az ellene létrejött és az állítólagos új alternatívát megjelenítő baloldali alakulatok még nagyobb vereséget szenvedtek, mint négy évvel korábban. Illusztrálva azt, hogy tök mindegy, összefognak-e, netán külön indulnak, a baloldal egy jó időre eljátszotta a maga politikai szerepét, és ami rájuk nézve rosszabb, a hitelét is.

„Fél éven belül új politikai erő jelenhet meg” – mondta a minap Kerék-Bárczy Szabolcs, aki ugyan nem tette hozzá, hogy a baloldalon, de akiben van némi politikai fantázia, az mindenképp ott képzeli. Kerék-Bárczy most hagyott ott egy olyan baloldali társulatot, amelyik új politikai erőként jelent meg annak idején, és ha a legyőzendő Fidesznek nem is, anyapártjának, az MSZP-nek kétségkívül komoly gondot okozott. Hozzátéve, Kerék-Bárczy az MDF-ből igazolt át a Gyurcsány fémjelezte DK-ba, s lehet, már akkor is komolyan gondolta, hogy meghaladta a bal- és jobboldali ellentétet. A hamarosan megjelenő új erőről még semmi konkrétumot nem tud, mint mondotta volt: elsőként le kell fektetni az értékrend alapjait, majd megállapodni a stratégiai kérdésekben.

Ez roppant bölcs feltétel, de kíváncsiak lennénk, hogy a jelenleg porondon lévő baloldali truppok értékrendjének alapjaiban van-e egy ékezetnyi különbség. A stratégia viszont csak arról szól, mikor osztják le a választások előtt vagy a remélt választási győzelem után a pozíciókat. Ez különösen így van Kerék-Bárczy ama meggyőződését szem előtt tartva, hogy a jobb- és baloldali konzervatív–liberális–szociáldemokrata gondolkodású emberek között egyáltalán nem olyan mély a szakadék, mint amennyire ezt a kormány igyekszik belénk sulykolni. Ez vitathatatlanul igaz. De arra építeni politikai identitást, hogy nem tudjuk eldönteni, mik vagyunk valójában, pillanatnyilag nem tűnik Fideszt verő alternatívának.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 03.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »