Őszi Aracs – történelmi titkok feltárásra várva

Őszi Aracs – történelmi titkok feltárásra várva

Legkevésbé az igazság számít ebben a fölbolydult, tébolyult világban, amelyet látszólag demens vénemberek irányítanak, miközben a valóságban pedig elvetemült gazemberek a háttérből – fogalmaz Bata János.

A folyóirat 2022. augusztus 20. keltezéssel megjelent címlapja – aracs.org.rs

„Az üzletekből felvásárolták a villanymelegítőket, akik megtehetik, kandallókat építtetnek, a gáztüzelésű kazánokat vegyes vagy fatüzelésűre cserélik” – adja hírül az Aracs folyóirat őszi száma. Bata János főszerkesztőt, Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

Főszerkesztő úr, lapjában Kárpátaljáról írja Hascák Mária: „Senki sem kíváncsi a politikára, mindenki azt várja, hogy a téli fagyok majd véget vessenek ennek az embert próbáló forró nyárban is rideg időszaknak.” Miért fontos, hogy az atlanti fegyveripart kiszolgáló háború elszenvedői a köznapi, emberi valóságukban is láthatóvá váljanak a nyilvánosságban?

– Mert igazán az ő életük a fontos. Azoké, akikre a mindenkori hatalmasságok legföljebb csak számadatként tekintenek. Ők azok, akik leginkább megszenvedik a háborút, a kiszolgáltatottak, azok, akiknek az élete soha nem is számított, pedig ők is valakinek a szülei, a gyermekei, a testvérei, a szerettei vagy éppen az ellenségei. Emberek. Ők azok, akiket a jobbnál jobb sajtófotók érdekében mutogatni lehet, gyakran fölcserélve őket a háborúzó felek oldalain, mert az sem számít! Legkevésbé az igazság számít ebben a fölbolydult, tébolyult világban, amelyet látszólag demens vénemberek irányítanak, miközben a valóságban pedig elvetemült gazemberek a háttérből. A mi feladatunk az, hogy a legelesettebbeken, a leginkább segítségre szorulókon segítsünk, akár a szavak és a nyilvánosság erejével.

Hírdetés

– Papp Árpád szabadkai néprajzkutató azt részletezi Bajcsy Zitának adott interjújában, hogy egy déli határszakaszt miképp rajzolták meg Párizsban 1918-19-20-ban a Nyugat szélsőséges hungarofóbjai együtt a zsákmányszerzőkkel. Ezeket a részleteket miért kell az újabb és újabb nemzedékekkel megismertetni a jövőben is?

– Minden XX. és XXI. századi bajunk Trianonban kezdődött, onnan ered. Amíg a trianoni traumát nem orvosoljuk, addig a lelki békénket sem lelhetjük. Mindaddig ott van bennünk a megválaszolhatatlan kérdés: hogy lehet az, hogy a II. világháború kirobbanásáért a legfőbb bűnösnek tartott, kettéosztott Németország immáron évtizedek óta újra egy, a téves trianoni döntésekkel létrehozott, fönntarthatatlan államalakulatok, mint Jugoszlávia, Csehszlovákia, a Szovjetunió, már régóta nem léteznek, csak éppen Magyarország helyzete változatlan? Egészen friss, vagy inkább: fölfrissített hír, miszerint Lengyelország szeretné mihamarabb elvégezni a határkiigazítást Csehországgal, aminek egyik fél sem látja akadályát. A szerbek nem titkolt szándéka a jelenleg három részre szakadt szerb területek egyesítése, az albánoké meg az albán területeké, vagyis Koszovó hozzácsatolása Albániához. Mindeközben a katalánok, az írek, a skótok is önállóságra törekednek…

– „Oly községünk, melyben szőlő ne volna, nincsen. A legjelentékenyebb szőlőterületek a perjámosi, nagyszentmiklósi és nagykikindai járásokban vannak” – idéz egy 1912-es forrást Gyémánt Richárd az Egy igazi „Torontalicum”: A krokán muskotály és ami mögötte van című tanulmányában. A hajdan virágzó torontáli magyar szőlőkultúrát miért kell napfényre emelni?

– Egyrészt azért, mert eddig árnyékban volt, másrészt pedig azért, mert a torontáli magyar szőlőkultúra is a miénk, mindannyiunké. A jó gazda is arról ismerszik, hogy megőrzi mindazt, ami az övé, s ha lehet még gyarapítja is azt!

Molnár Pál
 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »