Összeállt a Brexit-kormány

Összeállt a Brexit-kormány

Pontosan három héttel azután, hogy a brit választók többsége az EU-tagságról rendezett népszavazáson a Brexitre, vagyis a kilépésre voksolt, megalakult az a kormány, amelynek feladata a referendumon kifejezésre juttatott többségi akarat végrehajtása.

A csütörtök estére jórészt összeállt Brexit-kormányt Theresa May, az Egyesült Királyság második női miniszterelnöke vezeti, akinek – miután a kormányalakításra megbízatást kapott II. Erzsébet királynőtől – már az első percekben sikerült alaposan meglepnie a világot. Döntését, hogy a külügyminiszteri tisztséget – a brit kormányzati rendszer egyik legnagyobb tekintélyű posztját – Boris Johnsonra, London egykori kétszeres polgármesterére bízza, megbotránkozással vegyes derű fogadta világszerte.

A New Yorkban született, a világ két legpatinásabb iskolájában, Etonban és Oxfordban nevelkedett rikító szőke Boris Johnson – aki a népszavazás kampányban a Brexit-tábor frontembere volt – a brit politika egyik legszínesebb, legeredetibb figurája. Azonban korántsem a külügyek irányításához szükséges diplomáciai érzékéről közismert, sokkal inkább folyamatosan rendetlen külsejéről, meggondolatlan, néha etnikai kisebbségeket sértő vicceiről, elszólásairól, jóllehet maga is egyebek mellett török és német felmenők leszármazottja. Szokták “a Konzervatív Párt Fülöp hercegének” is nevezni, egyenes utalással II. Erzsébet királynő férjére, akinek szintén rendszeres és kínos megjegyzései évtizedek óta rettegésben tartják az udvari protokollosokat.

Johnsonnak a népszavazási kampányban sikerült vérig sértenie két legfőbb majdani tárgyalópartnerét, a fél évig még hivatalban lévő Barack Obama amerikai elnököt, valamint az Európai Unió vezetését.

Obama áprilisi londoni látogatása idején a The Sun című brit tömeglapban megjelent cikkében Johnson azt találta írni, hogy az amerikai elnök bizonyára azért távolíttatta el fehér házi irodájából Winston Churchill néhai brit miniszterelnök mellszobrát, mivel “részben kenyai származású” lévén nyilván nem rajong az egykori brit birodalomért, amelynek Churchill vehemens védelmezője volt.

Néhány héttel később, a The Sunday Telegraph című tekintélyes vasárnapi konzervatív brit lapnak adott interjúban az Európai Unió koncepcióját a Római Birodalomig vezette vissza. Szerinte ugyanis az elmúlt kétezer év történelme nagyjából arról szólt, hogy különböző emberek és intézmények megpróbálták Európa egyesítésével újjáéleszteni a rómaiak idejére jellemző “béke és jólét aranykorát”.

Mindezt megtoldotta azzal, hogy “mások mellett Napóleon és Hitler is ezzel próbálkozott, tragikus végeredménnyel (…) Az EU is egy erre irányuló kísérlet, más módszerekkel”.

Ha Obamával nem is találkozik már a jelenlegi amerikai elnök hivatali idejében, Johnsonnak sikerült megsértenie Obama két lehetséges utódjelöltjét, Donald Trumpot és Hillary Clintont is.

Néhány hete kijelentette: ha New Yorkban jár, csak azért nem megy be egyes városnegyedekbe, mert valós a kockázata annak, hogy ott összefut Donald Trumppal.

Igaz, ennek a kijelentésnek megvolt az előzménye. Trump ugyanis nem sokkal korábban azt mondta, hogy London egyes városnegyedeibe a rendőrök sem mernek bemenni, mert félnek a helyi radikális muszlim közösségektől.

A kijelentés nemcsak Johnsont késztette elítélő szavakra, hanem David Cameron akkori brit kormányfőt is, aki a londoni alsóház képviselői előtt “megosztónak, ostobának és tévesnek” nevezte Trump e megnyilatkozását.

Cameron azonban távozott a brit politika első vonalából, ahová Johnson most érkezett meg, és ha nem Trump, hanem Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok következő elnöke, ő is kaphatott ízelítőt az új brit külügyminiszter színes retorikájából. Johnson ugyanis még 2007-ben, a The Daily Telegraph című konzervatív brit lapnak írt cikkében “egy elmegyógyintézet festett szőke, szadista ápolónőjéhez” hasonlította a Demokrata Párt elnökjelölt-aspiránsát.

Mindezek után valószínűleg nem véletlen, hogy nem Johnson lesz a brit EU-tagság megszüntetéséről Brüsszellel és az uniós társállamokkal folytatandó majdani tárgyalási folyamat egyszemélyi felelőse. Theresa May kormányán belül ugyanis külön Brexit-minisztérium jött létre, élén a Konzervatív Párt egyik régi, megbízható veteránjával, David Davisszel, aki már az 1990-es években, John Major konzervatív kormányában is EU-ügyekkel foglalkozó államtitkár volt.

Kimaradt Theresa May kormányából ugyanakkor George Osborne, Cameron pénzügyminisztere, aki a kampányban a bennmaradást pártoló tábor egyik legbefolyásosabb frontembere volt.

Az ő kimaradása azonban korántsem olyan meglepő, mint Johnson bekerülése, mivel már korábban is lehetett következtetni arra, hogy ha Theresa May alakíthat kormányt, abban Osborne-nak nem lesz helye. A népszavazás előtt Osborne közölte, hogy ha a többség a kilépésre szavaz, akkor ő pótköltségvetést nyújt be a várható gazdasági sokk hatásainak kivédésére. May azonban a referendum után, amikor bejelentette, hogy pályázik a Konzervatív Párt vezetői tisztségére, programadó beszédében – Osborne-nak homlokegyenest ellentmondva – kijelentette, hogy nincs szükség vészhelyzeti költségvetésre, és ha ő lesz a miniszterelnök, kormánya ilyent nem is terjeszt be.

Osborne helyére is régi, kipróbált konzervatív szakember került Philip Hammond, az eddigi külügyminiszter, korábbi védelmi miniszter személyében. Őt a költségvetési politika régi iskolájának mérsékelt, technokrata követőjeként tartják számon, üzleti tapasztalatokkal a háta mögött, akitől Theresa May a Brexit gazdasági sokkjának lehetőleg radikális lépések nélküli kezelését várja el.

Gyors és rendezett kilépési tárgyalásokat sürget a német és az amerikai pénzügyminiszter

Gyors és rendezett tárgyalásokra van szükség Nagy-Britannia uniós tagságának feladásáról, és mindent meg kell tenni a kilépés negatív hatásainak korlátozásáért – emelte ki a német és az amerikai pénzügyminiszter csütörtöki berlini megbeszélésük után.

Wolfgang Schäuble és Jack Lew közös sajtótájékoztatón megnyugtatónak nevezte, hogy a Brexit – a brit uniós tagság megszüntetése – pártján állók győzelmét eredményező júniusi népszavazás nem okozott válsággal fenyegető kilengéseket a nemzetközi pénzügyi piacokon. Ezt azonban középtávon is biztosítani kell – mondta a német pénzügyminiszter, aláhúzva: egyetért amerikai kollégájával abban, hogy a kilépési tárgyalásokat minél rendezettebb formában és lehetőleg hamar el kell kezdeni.

Az új londoni vezetésnek ugyan némi időre van szüksége Nagy-Britannia és az EU kapcsolatának átgondolására, de minél gyorsabban sikerül világos helyzetet teremteni, annál hatékonyabban lehet “korlátozni az esetleges kockázatokat” – mondta Wolfgang Schäuble.

Jack Lew hozzátette, hogy a viszonyrendszer újrarendezéséről szóló tárgyalásokat átlátható módon kell folytatni, és mindkét féltől rugalmasságra és pragmatizmusra van szükség. Mint mondta, a legfontosabb az integráció minél magasabb szintjének megőrzése, mert az EU-nak, az Egyesült Államoknak és a világgazdaságnak is az az érdeke, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatban maradjon Nagy-Britannia az uniós országok közösségével.

Wolfgang Schäuble a népszavazási kampányban Németországot élesen bíráló Boris Johnson külügyminiszteri kinevezésével kapcsolatban hírportálok beszámolói szerint azt mondta, hogy Németországnak van gyakorlata abban, hogy miként kell a választási kampány hevében tett kijelentéseket a jelentőségüknek megfelelően kezelni és a kampány végeztével rögtön el is felejteni.

Az olasz bankrendszer állapota körül a brit népszavazás nyomán felerősödött aggodalmakkal kapcsolatban azt mondta, hogy szerinte lehetséges a gondok kezelése az uniós bankszanálási irányelv keretei között.

Azonban előbb be kell várni az uniós bankok stressztűrő képességéről az Európai Bankhatóság (EBA) által készített vizsgálat július végére várható eredményeit – tette hozzá a német pénzügyminiszter, hangsúlyozva, hogy nem szabad találgatni az esetleges negatív fejleményekről.

Jack Lew aláhúzta, hogy meg kell őrizni az uniós bakrendszer iránti bizalmat és a rendszer stabilitását, és gondoskodni kell arról, hogy a bankok megfelelő mennyiségű tőkével rendelkeznek. Mint mondta, nagyon bízik abban, hogy mindez sikerül.

A legnagyobb német hitelintézet, a Deutsche Bank vezető közgazdásza a napokban sürgette, hogy az Egyesült Államokban a 2008-ban elmélyült pénzügyi válság idején költségvetési forrásból magáncégek – bankok, biztosítók és autógyárak – feltőkésítésére szervezett program (TARP) mintájára állítsanak fel egy közpénzből finanszírozott 150 milliárd eurós bankmentő alapot az EU-ban.

David Folkerts-Landau hangsúlyozta, hogy el kell térni a bankszanálási irányelvtől – amely szerint először a tulajdonosokat és a hitelezőket kell bevonni a bankszanálásba, és csak utánuk léphet be az állam -, rögtön állami tőkeinjekciót kell adni a bajba került bankoknak, különben egész Európa válságba juthat.

Úgy vélte, valószínűleg csak az “alsó határt” mutatják azok az adatok, amelyek szerint mintegy 350 milliárd euró rossz hitel van az olasz bankoknál, és “konzervatív számítás” lehet, hogy 40 milliárd euróra van szükség feltőkésítésükhöz.

Merkel meghívta May-t, Steinmeier felelős politizálást kér Johnsontól

Bíztatást és figyelmeztetést is kapott Berlinből az uniós tagság elvetését pártolók népszavazási győzelme (Brexit) nyomán csütörtökön létrejött új brit kormány: Angela Merkel kancellár gratulált Theresa May miniszterelnöknek, és rögtön meg is hívta berlini hivatalába, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter viszont felelős politizálásra szólította a brit diplomácia új vezetőjét, Boris Johnsont.

A hivatalos látogatáson Kirgizisztánban tartózkodó német kancellár a közép-ázsiai ország fővárosában, Biskekben német hírportálok beszámolói szerint újságíróknak elmondta, hogy telefonon gratulált Theresa May-nek a kinevezéséhez és hivatalos látogatásra invitálta új brit kollegáját.

A kancellár és a brit miniszterelnök beszélgetéséről kiadott német kormányzati közlemény szerint Angela Merkel és Theresa May egyetértettek abban, hogy a két ország sok próbát kiállt barátságának szellemében kell folytatni az együttműködést minden területen, így az uniós kilépési tárgyalásokon is.

Frank-Walter Steinmeier a Bild am Sonntag című vasárnapi lapnak a csütörtökön ismertetett részletek szerint elmondta, hogy a Brexit-tábor egyik legfőbb vezetőjeként számon tartott Boris Johnson külügyminiszteri kinevezése világos jelzés Theresa May-től, azt jelzi, hogy komolyan veszi a népszavazás eredményét és végre akarja hajtani országa kiléptetését az EU-ból.

“Most azonban azt is elvárhatjuk, hogy Theresa May lehetőleg hamar véget vet a bizonytalanságnak és hivatalossan kezdeményezi a kilépést” – mondta Frank-Walter Steinmeier.

Hozzátette, hogy Boris Johnson “dörzsölt pártpolitikus, aki ért ahhoz, hogy saját javára használja fel az euroszkeptikus hangulatot”, de új tisztségében “teljesen más politikai feladatok kerülnek az előtérbe”, és a Brexiten túl Nagy-Britannia külpolitikájáért is felelősséget kell vállalnia.

A német külügyminiszter hírportálok tudósításai szerint csütörtökön a Brandenburg tartományi parlamenti képviselői választókörzetében tett látogatása során is tett megjegyzést Boris Johnsonra. Neve említése nélkül azt mondta, “őszintén szólva elképesztőnek tartom, hogy vannak felelőtlen politikusok, akik az országot belecsalogatják a Brexitbe, majd a népszavazási döntés után felszívódnak és a felelősség vállalása helyett inkább elmennek krikettezni”.

Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter békülékenyebben nyilatkozott, Jack Lew amerikai pénzügyminiszterrel folytatott berlini megbeszélése után sajtótájékoztatón Boris Johnson Németorzságot bíráló kijelentéseivel kapcsolatban kérdésre válaszolva kifejtette: Németországnak van gyakorlata abban, hogy miként kell a választási kampány hevében tett kijelentéseket a jelentőségüknek megfelelően kezelni és a kampány után rögtön el is felejteni. (MTI)


Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »