Orvosok és papok, test és lélek gyógyítói – Bábel Balázs előadása az Orvostörténeti Múzeumban

Orvosok és papok, test és lélek gyógyítói – Bábel Balázs előadása az Orvostörténeti Múzeumban

Nem mindennapi körülmények és tárgyak között tartották meg az Ars Sacra Fesztivál keretében a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum programhetének megnyitóját szeptember 20-án. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Gyógyításról keresztény szemmel címmel tartott előadást, majd Kovács Gergely posztulátor beszélt a csodás gyógyulások szerepéről a katolikus szentté avatásokban.

Körben, a vitrinekben régen használt orvosi műszerek, egy sárgarézből készített 19. századi mikroszkóp, valamint egy 18. századi, olasz gyártmányú viaszbábu, egy felboncolt emberi test mása, kitárulkozó belső szervekkel – ilyen és ehhez hasonló különleges tárgyakkal körülvéve kezdődött meg a délutáni programismertető. Már csak azért is stílusos volt a helyszín, mert a megnyitó beszéd, amelyet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek tartott, nagyon is összefüggött a hely szellemével. Előadásának címe, amely felért egy kisebb tanulmánnyal, ez volt: Gyógyításról keresztény szemmel.

Beteg ember mindig volt, gyógyítók is mindig voltak, ameddig csak vissza tudunk menni a történelemben. Orvosok és papok a test és lélek gyógyítói. A beteg ember, akár úgy született, akár később szerezte baját, balesetet szenvedett, vagy más miatt szenved, vagy éppen káros szenvedélyeiből akar gyógyulni, szenvedéseitől meg akar szabadulni. A betegség meghatározása nem könnyű. Az egészség és a betegség korszakonként és kultúránként változhat, megkérdezzük: betegség-e az öregség? De feltehetjük azt a manapság egyre akutabb kérdést is, betegség-e az alkoholizmus, a dohányzás, vagy csupán káros vagy esetleg bűnös szokás. Betegség-e a kábítószerezés? A WHO egészségmeghatározása: „Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy a nyomorékság hiánya.”

Régebben a betegséget tünetei szerint osztályozták, ma pedig a betegséget okozó rendellenesség kórokozói szerint. Régebben hideglelés, láz, kiütés és más neveken szerepeltek a betegségek. Ma szívbajról, tüdőbajról, májdaganatról és hasonló elnevezések vannak. Ez a fordulat az újkorra vezethető vissza, az új módszer a betegség fogalmát kiszélesítette. Régebben csak az volt beteg, akin a tünetek mutatkoztak. Ma vannak esetek, hogy valaki úgy él és dolgozik, mint egészséges ember, mégis betegnek tartják, mert felfedeztek nála valami rendellenességet. Régebben a beteg és egészséges ember között éles határt lehetett húzni, mert vagy látszottak a betegnél a tünetek, vagy nem. Ma a határ nem annyira éles, mert betegnek számít mindaz, akinél felfedeztek valami rendellenességet, még akkor is, amikor ez csak valamiféle bonyolult műszerekkel mutatható ki, és még semmit nem jelent az ember életében. Ezek alapján láthatjuk, hogy a betegség régen sokkal gyorsabb lejáratú volt, mint ma. Hirtelen halál is sokkal gyakrabban következett be, mint ma. Amikor a tünetek mutatkoztak, rendszerint igen előrehaladott állapotban volt a betegség és hamar kioltotta a beteg életét. Ha pedig erős szervezete volt valakinek, akkor a gyógyulás útjára lépett.

Ma a rákos beteg tudatában van a betegségének, de még annak is, hogy sokáig élhet, ha időben kezdik nála a kezelést és a betegség folyamatát lelassítják – mutatott rá az érsek. – Régebben a betegek jobbára fiatalok voltak, ma inkább öregek. Az öregséget egyszerűen nem tekintették betegségnek, s ha valaki egyszer öreg lett, a sok járvány, a fizikai munka és más megpróbáltatások úgy megedzették őt, hogy tovább elélt, végelgyengülésben, nem pedig betegségben halt meg. Betegségtünetek inkább fiatalokon voltak észlelhetők.

A beteg éppen azért, mert gondos ápolásban részesül, sok esetben tovább él, mint az egészséges ember – fogalmazott a kalocsa-kecskeméti érsek. – A fiatalkorúak betegsége sokszor abból adódik, hogy míg régen megfelelő orvosi kezelés hiányában a természetes elhalálozás a fiatal- és csecsemőkorban sokkal nagyobb volt, ma azonban megmentik őket, viszont a teljes egészségre egész életükön át nem jutnak el.

Az orvostudomány nagyon sokat segít a betegség felszámolásában, a betegség elviselésében, azonban van egy pont, amikor azt érezzük, hogy meghosszabbítja az ember életét a szenvedésre. Éppen ezért a betegség és a szenvedés mindig az emberi élet legsúlyosabb megpróbáltatásai közé tartozik – hangsúlyozta a főpásztor.

A betegségben az ember megtapasztalja tehetetlenségét, törékenységét, az élet végét, saját határait. Minden betegség megsejteti a halált. A betegség rémülethez, önmeghatározáshoz, néha reménytelenséghez, sőt az Isten elleni lázadáshoz vezethet. Ugyanakkor a személyt érettebbé teheti, segíti, hogy észrevegye, mi a lényegtelen életében és a felé forduljon, ami lényeges.

A beteg embert jellemzi, hogy az Istent keresi, hozzá visszatér. Ez a tapasztalat még a gyógyításban tevékenykedőkre is áll – emelte ki előadásában Bábel Balázs.

Hírdetés

A Szentírás idevonatkozó tanításairól szólva rámutatott, az Ószövetség embere a betegséget Istennel szemközt élte meg, Isten előtt hallatta betegsége miatt panaszát, hiszen ő az élet és halál ura, akitől a gyógyulást kéri. Az Ószövetségben a betegség a megtérés útjává lesz, és az Istentől jövő bocsánat indítja el a gyógyulást, az ember megtapasztalja, hogy a betegség kapcsolatban áll a bűnnel és a rosszal, az Isten iránti hűség azonban az ő törvénye szerint életet ad. „Én az Úr vagyok, a te orvosod” – az idézet a Kivonulás könyvéből való. A próféta előre látja, hogy Isten előre hozza azt az időt, amikor minden bűnt megbocsát, és minden betegséget meggyógyít.

Az evangéliumokban rendszerint úgy kerül sor Jézus gyógyításaira, hogy találkozik egy-egy beteg emberrel, aki szeretne meggyógyulni, és bízva hatalmában, irgalmában segítségért fordul hozzá. Jézus életéből a betegek gyógyítását nem lehet kikapcsolni. Jézus az orvos, aki azért jött, hogy visszaadja a betegek egészségét, azért, hogy az egész ember testét és lelkét egyaránt meggyógyítsa – mutatott rá az előadó. – Ő az az orvos, akire a betegeknek szüksége van, az összes szenvedők iránti együttérzése olyan messzire megy, hogy azonosul velük. „Beteg voltam, és meglátogattatok.”

Jézusnak a betegek iránti megkülönböztetett szeretete a századok során állandóan felkeltette a keresztények különleges figyelmét azok iránt, akik testben vagy lélekben szenvednek. Jézus pszichoszomatikusan gyógyított, gyakran kérte a betegeket, hogy higgyenek, jeleket is használt a gyógyításhoz. A betegek keresték, hogy érinthessék őt, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított, aki kérte.

Végül is az emberi élet itt a földön nem oldható meg teljesen, mert egy betegségre mindig jön egy újabb betegség, Jézus Krisztus nem toldozott-foldozott, hanem végleges megoldást adott. A föltámadt Krisztus megmutatta az embernek a jövőjét, ezért mondja Szent Ágoston a Vallomásaiban, hogy „magadnak teremtettél Uram bennünket, s nyugtalan a mi szívünk, ebben benne van a betegség is és minden, míg meg nem nyugszik Benned” – fejezte be előadását a kalocsa-kecskeméti érsek.

A program részeként Kovács Gergely okleveles posztulátor is előadást tartott A csodás gyógyulások szerepe a katolikus szentavatásokban címmel.

Szenteknek és boldogoknak nincsenek csodái, csak Istennek vannak csodái, szentek és boldogok közbenjárásával. Csodatévő szentek nincsenek, csodatévő Isten van – hangsúlyozta az előadó.

Az Ószövetségből is ismerünk csodákat, természeti csodákat, például a Vörös-tenger kettéválasztását. Legalább ennyire érdekes az Újszövetség csodás világa. Jézus Krisztusnak huszonnyolc csodáját említi meg a négy evangélium. Milyen válfajai vannak Jézus Krisztus csodáinak a mai bibliatudomány szerint? A gyógyítások először, aztán az adományjellegű csodák nagy sokaság előtt, és harmadikként az adományjellegű csodák. Vannak még a küldetését igazoló, de általában ellenséges közegben tett csodái, s vannak az úgynevezett teofániák, az istenségét megmutató csodák, csodás jelenségek. Erre jó példa a színeváltozás. És vannak ezenkívül az ördögűzések.

Kovács Gergely előadásából megtudhattuk azt is, hogy a vértanúk boldoggá avatásához nem szükséges csoda, de a szentté avatásukhoz már igen. Hitvallók esetében, mint például Mindszenty bíborosnál, mind a boldoggá, mind a szentté avatáshoz egy-egy csoda szükséges. Régebben, 1983 előtt több csoda kellett, ma már egyszerűbb a helyzet, egy csoda is elég a boldoggá és szentté avatásokhoz. Korábban emiatt nagyon hosszú volt a kanonizációs eljárás, de már egyszerűsített a folyamatokon a Katolikus Egyház.

Az előadások után megnézhettük az állandó kiállítás tárgyait, vitrinjeit, Semmelweis Ignác emlékszobáját, berendezésének eredeti darabjait, festményeket, íróasztalát, valamint egy filmen 1963-as újratemetésének képkockáit is. Az alsó szinten időszaki kiállítást lehet látni a tbc történetéről.

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »