Örök nyugalomra helyezték Mács Józsefet

Örök nyugalomra helyezték Mács Józsefet

POZSONY, BÁTKA. Örök nyugalomra helyezték Mács József Madách Imre-díjas írót, a Magyar Mûvészeti Akadémia rendes tagját szeptember 15-én szülõfalujában, Bátkában. Jóska bácsit több százan kísérték utolsó útjára, köztük a felvidéki magyar közélet több neves személyisége.

Az életének 87. évében elhunyt írót végakarata szerint szülõfaluja, Bátka református templomában búcsúztatták, a gyászistentiszteletet Boros István lelkész tartotta.

A gyászszertartáson tiszteletét tette mások mellett Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) elnöke, Huszár László, a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet igazgatója, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke, Duray Miklós közíró, Simon Attila történész, egyetemi docens, Görföl Jenõ, a Csemadok országos titkára.

Mezey Katalin Kossuth- és József Attila díjas költõ, a Magyar Mûvészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetõje betegsége miatt nem tudott személyesen búcsút venni akadémikus társától, de emlékezõ beszédében kiemelte, Mács József korán ment el. „Mert számára élete utolsó két és fél évtizede nem a nyugdíjas évek megérdemelt nyugalmát, hanem a végre idejével maga gazdálkodó író felszabadult alkotóidejét jelentette” – fogalmazott.

Hozzátette, valószínûleg az is felerõsítette a késõi, de nem elkésett írói lendületet, hogy 2005-tõl a Magyar Mûvészei Akadémia tagjaként mintegy kikerült abból a vákuumból, amit szülõhelye és népe iránt elkötelezett magyar emberként és realista eszményeihez kötõdõ felvidéki íróként hosszú évtizedek során maga körül érzett. „Együtt gondolkozó írótársakra talált” – fûzte hozzá Mezey Katalin.

„Elment közülünk az az író, aki a magyarság számára tragikus 20. és 21. századnak érzékeny és igazságkeresõ tanúja volt. Akiben volt kellõ tehetség és bátorság ahhoz, hogy tanúságtételét jelentõs irodalmi mûvekké formálva hagyja hátra a jelenkor és a jövõ olvasói, a sorsukkal szembenézni merõ és akaró utódok számára” – zárta gondolatait Mezey Katalin.

Hencz Péter, Bátka polgármestere hangsúlyozta, Mács Józsefben erõs érzelmi kötõdés alakult ki a szülõföld iránt, s nehezen élte meg, amikor szakadozni kezdtek a szálak, amik ide kötötték. „Bár sorsa egyre messzebb és messzebb sodorta innen, szívének egy jó darabja itt maradt. Ide jártak vissza álmai, ezeken a sáros, poros utcákon kószáltak” – fogalmazott.

„Mács József hivatalosan 2006-tól lett díszpolgára községünknek, de valójában mindig is az volt, és az is marad. Köszönjük, hogy büszkék lehetünk rá, hogy mûveit újra és újra kezünkbe vehetjük, kezébe adhatjuk gyermekeinknek és az utánunk jövõ nemzedéknek” – fûzte hozzá Hencz Péter.

Batta György Magyar Örökség díjas költõ a felvidéki írótársak nevében búcsúzott el Mács Józseftõl. Mint mondta, három életforrása, az eszmélésétõl az urnáig tartó jellemvonása volt, közösségünk szolgálata, szülõfaluja és családja szeretete.

„Mács József minden könyve rólunk szól. Számtalanszor bejárta településeinket, tisztelte a magyarokat Pozsonytól Nagyszelmencig, és olvasói is megbecsülték õt” – mondta. „Halálod után is szolgálsz majd bennünket, mert itt marad nem csak életmûved, hanem a szereteted is” – méltatta az elhunytat.

„Kedves Jóska! Ismét itthon vagy, de most már sírod fölé szállnak majd gyermekkorod felhõi, hogy köszöntsenek, mostantól már végsõ nyughelyedet simogatják hajdani napsugarai, és most is az a régi-régi hótakaró bugyolál majd be, amely olyan patyolat tiszta, mint a te töretlen hited hazai magyarságunk fennmaradásában” – búcsúzott Batta György.

A templomi gyászszertartást követõen a gyászmenet utolsó útjára kísérte a felvidéki magyar irodalom jeles képviselõjét, a felvidéki és gömöri magyarság sorsának krónikását a bátkai temetõbe. Az akácfák ölelésében található sírnál Mihályi Molnár László tanár, költõ, publicista búcsúverssel köszönt el az elhunyttól.

Mács József a szlovákiai magyar irodalom alapozó nemzedékének tagjaként az egyik legolvasottabb felvidéki író volt. Termékeny pályája során 20 regényt és novelláskötetet írt, több regényt fordított szlovák nyelvbõl. Legismertebb mûvei: Adósságtörlesztés, Kétszer harangoztak, Szélfúvásban, Temetõkapu, Öröködbe, Uram…, Trianon harangjai, Bolondok hajóján. Utolsó regénye, Az elcsatolt vagon (2014) elnyerte a Magyar Mûvészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Nívódíját.

Kitüntetései: a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje. Hódmezõvásárhely tiszteletbeli polgára és Bátka község díszpolgára.

Mács József mindig közösségben, a magyar közösség jövõjében gondolkodott, soha nem volt megalkuvó az igazság keresésében. Korábban vehemensebben, késõbb csendes mosollyal és nyugalommal szemlélte és segítette a formálódó szlovákiai magyar politikumot. Egyik utolsó interjújában azt mondta, vezetõinknek nagyobb figyelmet kellene szentelniük a közösség vészes fogyásának. „Ha az erõm engedné, nagy-nagy felelõsséggel elõre hoznám megmaradásunk egyetlen lehetõségét, a területi autonómiáért folytatott elszánt küzdelmet, egészen a célunk eléréséig. Nekem ugyanis mélységes meggyõzõdésem, hogy tájainkon csak így tudjuk megõrizni, illetve megtartani magyar népünket“ – mondta 2016 karácsonyán portálunknak.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »