Ördögbújócska

JEGYZET – Nagy örömmel fogadták a törvényt arról, hogy a bevásárlóközpontoknak legalább 51%-ban kell hazai termékeket forgalmazniuk. 

A média nekilódult a jósolgatásnak: mikorra tör be az agrárfejlődés, hogy fognak dübörögni az egyelőre még nem létező élelmiszergyárak, vagyis újra működik a ki tudja hányadik reménykedő álmodozás. Az viszont az eddigi számtalan kiábrándulás dacára fel sem ötlött, hogy nekiinduljanak a részletekben megbújó ördög felkutatásának, hátha sikerül az örök hunyók csatakiáltásával még idejében kihúzni őkelmét rejtekhelyéről. Merthogy ott lapul, az biztos.

Nem vagyok földművelő, de annyit már én is láttam-hallottam a honi valóságból, hogy tudjam: a jó termőföldek java parlagon áll. Rendőrségi hírekben gyakran szerepelnek az agráriumba hirtelen beleszerelmesedők, mint például a volt államelnök és szőke ciklonja, akiknek a távozásuk előtti utolsó percben gyorsan fel kellett vásárolniuk jó nagy mennyiségű elit területet, miközben mostanra már el is múlt a nagy földművelő ingerenciájuk. De beszélnek közvetítőkről, kupecekről és más hasonló „okosokról”, akiknek olvadozik a fejük búbján a vaj, amiért jóval áron alul vásárolták fel idős emberek birtokocskáit – sok kicsi sokra megy alapon.

Ugyanakkor elrettentő példaként mint az adócsalás élő szobrait mutatnak be olyanokat, akik az utcasarkon, kapualjban banikért árulják a kiskertjükben termett hagymát, fokhagymát, répát és retket, ráadásul még számlát sem adnak a csalásban tettestárs vevőknek. A piacok standjain is verőlegény kinézetű alakok kínálják a portékát, csöppet sem esve zavarba, amiért talán soha életükben nem láttak kapát. Közelítve a bevásárlóközpontok polcaihoz, nem tudom, arról mit mond az újdonsült törvény, mi lesz a szigorú etikett, ki keres meg kit: a kistermelő nénike a szolgálati meseautóval érkező szupermarketvezért vagy fordítva?

Lehet, hogy amikor szép idő van, akkor a menedzserasszisztensek koszorújában kiutaznak majd egy-egy faluba, és szórakozó turistáknak álcázva bekukkantanak a kerítések mögé, hátha meglátnak egy-egy paradicsom- vagy paprikaágyást. S ha igen, akkor bemerészkednek és sűrű szelfizések közepette szóba hozzák a friss zöldségeket, melyekre szíves-örömest vevőkül ajánlkoznak. És ezek még csak afféle kézenfekvő „rejtekhelyek”, de az ördög ennél sokkal csalafintább: érdemes volna néhány csapdával próbálkozni, hátha beakad a patája, s akkor már valóban lehetne továbblépni – a törvény szellemében.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »