Orbán figyelmébe: a horvát siker a szakmai munka és a mentalitás kölyke

Orbán figyelmébe: a horvát siker a szakmai munka és a mentalitás kölyke

A miniszterelnök nem túl váratlan fordulata, miszerint a “horvát foci a mi kutyánk kölyke” kábé annyira közelíti a valóságot, mintha a nyári olimpia alatt egy amerikai elnökkel közös szelfi után nevezné az aranyérmes amerikai kosárlabdázókat mondjuk a szolnoki kosárakadémia kölykének.

Nyilván tudja, de pár dologra nem árt emlékeztetni az állítólag focibuzi miniszterelnököt és azokat, akik elhitték a mai menetrendszerű kreténséget.

Kevés a hely felsorolni minek a kölyke a horvát VB-döntő, de ha valamié, akkor például a jugoszláv futballé, a Dinamo Zagreb, a Hajduk Split utánpótlásáé, a horvát függetlenségi háborúé, Miroslav Blaževićé, Marijan Vlaké, az 1998-as VB-bronzérmeseké, Franjo Tuđmané, az amerikai, ausztráliai, nyugat-európai és kiemelten annak, hogy országuk sokkal élhetőbb, mint a mienk.

A svájci, neuchâtel-i székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) rendszeres elemzéseiben a horvát labdarúgás minden egyes mutatóban a legjobbak között van. Szinte minden évben megállapítják, Horvátország két vezető klubja, a zágrábi Dinamo és a spliti Hajduk Európa tíz legjobb utánpótlásnevelő egyesülete között van.

Aki találkozott már élő horváttal, annak az sem túl meglepő, amit a délszláv, balkáni, esetünkben a horvát mentalitásról nyilatkozott Nikola Lipovac horvát futballszakíró pár éve a Magyar Nemzetnek:

“Az ország 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét, az elhúzódó délszláv háborúban egységbe forrt horvátokban buzog a nemzeti öntudat, és a hazaszeretet megnyilvánul a sportban. Egy horvát sportoló az utolsó csepp véréig küzd önmagáért, az eredményért és a hazájáért.”

Külön érdekesség, hogy a horvátok többsége a nemzeti öntudatát idehaza Orbánék számára tökéletesen ismeretlen és értelmezhetetlen módon képesek úgy megélni, hogy eközben a Liverpool játékosa, Dejan Lovren arról beszél, mélységesen átérzi, min mennek mostanában keresztül a menetültek, hiszen a háború idején családjával ő is menekült volt Németországban.

Danijel Subašić kapus pedig a tegnapi meccs előtti sajtótájékoztatón kijelentette, az angolok elleni meccs épp július 11.-re esik (ez a nap a srebrenicai mészárlás évfordulója, ahol a szerbek 8372 bosnyák muszlim gyereket, nőt, fegyvertelen civilt gyilkoltak meg és temettek tömegsírba), ezért -bár szerb és horvát szülők gyerkeke-, “ezen az estén a srebrenicai édesanyákért, az áldozatok emlékéért” fog küzdeni.

Horváth Ádám


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »