Orbán a ringben!

Orbán a ringben!

Az önök hibáját biztos, hogy a magyar családoknak kell megfizetni? Miniszterelnök úr, hogyan ízlik a zsoldoskoszt? Akarja-e a kormány az elmúlt 25 év privatizációinak felülvizsgálatát? Miért nem elég egy év? Kicsoda Habony Árpád?

Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze”. /Patriae fumus igni alieno luculentior./

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett azonnali  kérdésekre.A mentelmi jog birtokában szabad keserűen igazat mondani, valóságot leleplezni, és szabad hazudni, sértegetni, vádaskodni.  Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat

Az önök hibáját biztos, hogy a magyar családoknak kell megfizetni?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,  (MSZP): – Miniszterelnök Úr! A 2010-14-es ciklusban még az is megismerhette Simicska Lajosnak a nevét, a Fidesz volt gazdasági igazgatójának a nevét, aki nem akarta. A Simicska érdekeltségi körébe tartozó Közgép Zrt. és leányvállalatai a kormányváltás utáni időszakban szédítő gazdasági sikereket értek el közbeszerzéseken és állami megrendeléseken. A Közgép 2012 végéig több mint 300 milliárd, 2013-ban pedig 358 milliárd forint értékű közbeszerzést nyert el.

– A Simicska Lajoshoz köthető vállalkozások azonban nem csak az építőiparban voltak sikeresek. 2015-ben azonban ez a gyümölcsöző kapcsolat rothadni kezdett, kitört az Orbán-Simicska-háború, aminek a magyar adófizetők lettek a károsultjai, lásd az M4-es. Ez év június elején megjelent a hír, miszerint több mint egymilliárd forintot bukhatnak a magyar adófizetők azon, hogy a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép Zrt.-t tavaly kitiltották a közbeszerzési piacról. Majd június 2-án derült ki, hogy lezárult az aszfaltügy, hazánknak 48 milliárd forintos büntetést kell fizetni, mert sok volt a korrupciógyanús közbeszerzés a részben EU-s támogatásból finanszírozott útépítéseknél. Ha megnézzük, itt is voltak Simicska Lajosnak érdekeltségei.

– Miniszterelnök Úr! Körülbelül 50 milliárd forint büntetésről beszélünk, amit a magyar adófizetőknek kell megfizetni. Kérdezem:

– Ki a felelős ezekért a büntetésekért?

– És tényleg a magyar adófizetőknek kell ezt megfizetni?

– És tényleg a magyar adófizetőknek kell ezt megfizetni?

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): – Képviselő Asszony! A mi kormányzásunk az embereknek és a családoknak jót hozott és nem rosszat, szemben az ön állításával. Kimentettük őket a devizahitelből, rezsit csökkentettünk, 500 ezer új munkahelyet hoztunk létre, családi adórendszert vezettünk be, otthonteremtési rendszert indítottunk meg, jelentősen és folyamatosan emeljük a minimálbért, hároméves kortól minden gyermeknek óvodát adunk, kiszélesítettük az ingyenes étkezést, és nyugdíjemelésekre is sor került. Összességében tehát azt kell mondanom, hogy ha mérleget akarunk vonni, mert ön végül is ezzel kezdte a hozzászólását, akkor azt kell mondanom, hogy a Fidesz kormányzásával az ország nyert.

– Ami a konkrét ügyet illeti, az aszfaltügy 2010 előtti ügy, az önök ügye, az önök sara. Nem értem, miért ránk akarják dobálni. Azt önök szúrták el! Azt önök tárgyalták ki az Európai Unióval! Az összes ügy, amiről szó van, java részben, ha nem is összes, de java részben 2010 előtti ügy. Miért nekem hánytorgatják ezt föl?

– Ami a konkrét ügyet illeti, az aszfaltügy 2010 előtti ügy, az önök ügye, az önök sara. Nem értem, miért ránk akarják dobálni. Azt önök szúrták el! Azt önök tárgyalták ki az Európai Unióval! Az összes ügy, amiről szó van, java részben, ha nem is összes, de java részben 2010 előtti ügy. Miért nekem hánytorgatják ezt föl?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – „Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz és mindig csak a pillanatnyi népszerűségére gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fúj a szél.” – mondta ezt Orbán Viktor. Ön már régen kiürült, miniszterelnök úr, olyan, mint egy kiszáradt mákgubó, pedig Magyarországon most a szél sem fúj. Már valamikori önmagához nem is hasonlít. Előbb nézze meg, hogy miket ígért ön valamikor a magyar embereknek, igaz, hogy 2010 után csak azt, hogy folytatjuk, de már egy üres mákgubó is többet ér, mint ön, miniszterelnök úr!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – „Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz és mindig csak a pillanatnyi népszerűségére gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fúj a szél.” – mondta ezt Orbán Viktor. Ön már régen kiürült, miniszterelnök úr, olyan, mint egy kiszáradt mákgubó, pedig Magyarországon most a szél sem fúj. Már valamikori önmagához nem is hasonlít. Előbb nézze meg, hogy miket ígért ön valamikor a magyar embereknek, igaz, hogy 2010 után csak azt, hogy folytatjuk, de már egy üres mákgubó is többet ér, mint ön, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony! Sajnálom, hogy személyes élre fordította ezt az egész ügyet, mert egy hölggyel szemben nem szívesen követ el az ember semmilyen udvariatlanságot, de be kell vallanunk és fel kell idéznem, hogy ön tulajdonképpen a saját pártjának a hivatásos riogatója. Mindenkit kérek, hogy idézze fel az emlékezetében: ön volt az, akinek az arcával teleplakátolták az országot, és a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor az ön arcával állították azt, hogy minden egyes magyar állampolgárnak fejenként 167 ezer forintba fog kerülni a kettős állampolgárság. A saját hazája ellen riogatott!

Miniszterelnök úr, hogyan ízlik a zsoldoskoszt?

GYÖNGYÖSI MÁRTON, (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben a Fidesz különböző prominensei beszéltek arról, hogy Soros Györgynek bizonyos háttérhatalmi törekvései vannak. A sort maga Lázár János nyitotta meg a szokásos kormányinfón, aki az Információs Hivatalt is felügyeli, és azt mondta, hogy az államnak, a kormánynak rendelkezésére állnak bizonyos bizonyítékok, miszerint Soros György keze vastagon benne van a migrációs válság előidézésében. Kovács Zoltán kommunikációért felelős szóvivőjük folytatta a sort, majd ön is nemrégiben egy rádióinterjúban hosszan beszélt Soros Györgyről és a háttérhatalmi törekvéseiről.

– Az örömteli, ha önök megvilágosodtak, és 26 évvel a rendszerváltás után rájöttek arra, hogy a kétpólusú világrend utáni világrendet kik és hogyan alakítják, de azért vizsgáljuk meg, milyen az önök kapcsolata Soros Györggyel. Nemrégiben a kezembe került egy olyan kiadvány, amelyet maga Vásárhelyi Miklós szerkesztett. Ebben a kiadványban összefoglalta, „névSoros” címen összegyűjtötte azokat az embereket, akiket Soros György támogatott a nyolcvanas években. Ebben a kiadványban fellelhető nagyjából a Fidesz-alapítóknak és a Fidesz prominenseinek az egész névsora.

– Miniszterelnök Úr! Tény, hogy 1987-ben ön Kövér Lászlóval együtt ön is személyesen találkozott Soros Györggyel, és beszámoltak neki annak a 400 ezer forintnak a sorsáról, amivel az amerikai milliárdos támogatta a Századvég című kiadványsorozatot. Tehát megállapítható tényként: Soros György bőségesen támogatta a Fideszt, a Fidesz szárba szökkenését és a Fidesz alapítóinak tanulmányait. Mint ahogy az is tény, hogy önök ezt a támogatást az elmúlt 25 évben bőségesen megszolgálták.

– Nem gondolja, hogy kétarcú, opportunista és hiteltelen az, amikor ön a korábbi mecénásával szembefordul?

– Hogy ízlik, miniszterelnök úr, a zsoldoskoszt?

– Hogy ízlik, miniszterelnök úr, a zsoldoskoszt?

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): – Valóban, az antikommunista mozgalom időszakában számos támogatást kaptunk mint demokratikus ellenzéki mozgalom, sőt talán minden demokratikus ellenzéki mozgalom. Ezt sohasem titkoltuk, és nagyon helyes, hogy a kommunista rendszer összedöntését és a szovjet hadsereg Magyarországról történő kivonulását nemcsak saját erőből, hanem számunkra elérhető, a magyarországi demokrácia megteremtésében érdekelt külső erők támogatását igénybe véve érhettük el. A legmagasabb szintig is. Ön is emlékezhet rá: Bush elnök úr azzal a föltétellel érkezett Magyarországra, hogy ha nem találkozhat az ellenzék vezetőivel, akik között volt szerencsém nekem is ott lenni, vagyis ha nem készül olyan fotó, amelyben a hivatalban lévő amerikai elnök együtt fotózkodik az akkori ellenzékkel, akkor nem is jön el Magyarországra.

– Nagy harc zajlott itt, és szerintem nagyon helyes, hogy Soros György akkor a kommunizmus ellen, a kommunizmus összedöntése és a szovjet hadsereg kivonása érdekében mozgósította az erőit. Ehhez azonban semmi köze nincs annak a ténynek, hogy van itt egy migránsválság. Ennek semmi köze nincs sem az antikommunista küzdelmekhez, sem a rendszerváltáshoz, sem semmilyen más ügyhöz. Végképp nincs köze etnikai kérdésekhez.

– Egyetlen dologról van szó: arról, hogy vannak olyan nemzetközi erők, amelyek azon dolgoznak, hogy Magyarországra és Magyarországon túl az Európai Unió többi országába is minél nagyobb számban hozzanak be migránsokat. Ez ellentétes Magyarország érdekével, és hívhatják akárkinek is azt, aki ezt finanszírozza, legyenek bármilyen érdemei is a korábbi antikommunista időszakban, ez ma, amit tesz, ellentétes Magyarország nemzeti érdekeivel, és nekünk, miután mi nem vagyunk zsoldosok, hanem a hazánk érdekét képviseljük, ezt világosan meg is kell mondanunk!

***

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszterelnök Úr! Létezik egy másik narratíva is, miszerint a Soros-támogatásoknak van egy borsos ára, és ha valaki megfigyeli az elmúlt 25 évbeli ténykedésüket, akkor bizony megállapíthatja, hogy önök hol liberális pártként, hol álnemzeti pártként, hol kormányon, hol ellenzékben, de azért mégiscsak szolgálták Soros György gazdasági, politikai, társadalmi programját, azt a neoliberális programot, amely Magyarországon a valódi rendszerváltást teljes mértékben kisiklatta.

– Miniszterelnök Úr! Én hívő emberként nagyon örülök annak, ha valaki a damaszkuszi úton a jó irányba fordul, de ön rendszerint forgolódik a damaszkuszi úton, és ez a politikában bizonyos hitelességi problémákat vet fel. Én segítek önnek, hogy ebből a hitelességi kérdésből kikecmeregjen. Három évvel ezelőtt a Jobbik Magyarországért Mozgalom benyújtott egy olyan határozati javaslatot, amelyben azt kértük, hogy a nem kormányzati szerveknek és a civil szférának az átvilágítását tegye lehetővé. Ebben kimondtuk, ha egy szervezet Magyarországon 1 millió forint feletti támogatást kap külföldről, akkor azt bélyegezzék ügynökszervezetnek. Ezt három év után, miután önök lesöpörték, újra benyújtottuk.

Támogassa, miniszterelnök úr és az ön frakciója, és ezáltal a hitelessége újra rendbe jöhet!

Támogassa, miniszterelnök úr és az ön frakciója, és ezáltal a hitelessége újra rendbe jöhet!

ORBÁN VIKTOR: – Örülök annak, hogy a magyar demokrácia még nincs olyan rossz állapotban, hogy bárki hitelességének a helyreállításához a Jobbik közreműködésére volna szükség. Másodsorban, ön egy olyan párt nevében beszél, amelyik néhány héttel ezelőtt még az Európai Unióból való kilépést szorgalmazta, most meg bejelentették, hogy inkább maradnának. Nem olyan régen még nemzeti radikálisok voltak, most pedig zsúrpubik. Eddig az izmaikat mutogatták, most meg a szalonképességüket akarják bizonygatni. Meggyőződésem, hogy a magyar parlamentben egyetlen párt sincs, amellyel szemben önök bármilyen erkölcsi igényt támaszthatnának.

Akarja-e a kormány az elmúlt 25 év privatizációinak felülvizsgálatát?

 SALLAI R. BENEDEK, (LMP): – Miniszterelnök Úr! Úgy néz ki, ma egy olyan nap van, hogy vissza kell tekinteni az elmúlt negyed évszázadra. Hadd idézzem Lánczi Andrásnak, a Corvinus Egyetem rektorának a gondolatait, így hangzik: „Csak azt akartam jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták ’48 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor is ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet vele robbantani az elmúlt 25 évet, amit rendszerváltásnak nevezhetünk.”

– Miniszterelnök Úr! Az a kérdés, hogy viszonyul ehhez a gondolathoz, mert nyilvánvalóan az látszik, hogy ez a 25 éves privatizációs folyamat azt eredményezte, hogy egy 1990-es állapot szerint, amikor megközelítőleg 1700 milliárd forint volt az állami vagyon értéke – azt most reálértéken 20 000 milliárd forintnak mondják -, annak a 30 százalékát simán eladták, 10 százalék felszámolás és végelszámolás során eltűnt, 15 százalék települési és társadalombiztosítási önkormányzatokhoz került, nem állami vagyonkezelőkhöz – azt legalább tudjuk, hogy hol van -, 30-35 százalékról pedig fogalmunk sincs, hogy hol van, ebből 10-20 százalék az, ami miatt alulárazott eladást és egy halom eltűnést könyvelhetünk el. 10 százalék van még mindig állami kézen.

– Nyilvánvalóan ez az egész folyamat, amit privatizációnak hívunk, egyben tudható a banki konszolidációkkal, hiszen az történt, hogy hiteleket vettek fel, azokat nem fizették vissza, további 2300 milliárd ment el banki konszolidációkra az elmúlt 25 évben. Az LMP-nek az előző ciklusban volt egy javaslata, hogy vizsgáljuk felül az elmúlt 25 évet. Az a tiszteletteljes kérdésem miniszterelnök úrhoz:

– Nem látja-e, hogy ennek itt lenne az ideje, mert megmondom őszintén, hogy arról, amiről Lánczi András beszél, hogy fel lehetne vele robbantani az elmúlt 25 évet, amit rendszerváltásnak nevezünk, nagyon szívesen felrobbantanám, és megnéznénk végre, hogy mi van mögötte, hová tűnt az állami vagyon?

– Nem látja-e, hogy ennek itt lenne az ideje, mert megmondom őszintén, hogy arról, amiről Lánczi András beszél, hogy fel lehetne vele robbantani az elmúlt 25 évet, amit rendszerváltásnak nevezünk, nagyon szívesen felrobbantanám, és megnéznénk végre, hogy mi van mögötte, hová tűnt az állami vagyon?

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): – Képviselőtársam! Ha megengedi, élek azzal a lehetőséggel, hogy nem veszem szó szerint, amit mondott, és semmilyen gyújtogatáshoz nem nyújtok önnek segélykezet. Az is igaz, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Szeretném ezért tájékoztatni arról, hogy az ön 2014-es parlamenti színrelépése előtt is volt élet a Magyar Országgyűlésben.

– Amikor 2010-ben egy csődbe vitt országot vettünk át, rengeteg vizsgálatot lefolytattunk, azt is, amiről ön beszél, és mindent összevetve kinyilvánítottuk, hogy további privatizációkra nincs szükség. Ezért Magyarország Alaptörvénye rögzíti is, hogy az állami és a helyi önkormányzati tulajdon nemzeti vagyon. Valamint, a parlament szerintem egyik legfontosabb döntése volt a nemzeti vagyonról szóló 2014. évi törvényünk, amely világosan meghatározza, hogy hogyan kell védeni a nemzeti vagyont, hogyan lehet azzal gazdálkodni.

– Ráadásul szeretném az emlékezetébe idézni, hogy a kormány, miután a privatizáció korszakát lezárta, az irányt megfordította, és az állami vagyon megőrzésére, gyarapítására és hasznosítására helyezte a hangsúlyt. Ezt támasztja alá, hogy olyan stratégiai vállalkozásokban szerzett tulajdonrészt a magyar állam, mint a MOL, a Rába, az E.ON gázüzletága, az Erste Bank vagy a Budapest Bank. Tehát épp ellenkezőleg, mint amit ön állít, valójában a közvagyon növekedése következett be a mögöttünk hagyott években, ezért kérem tisztelettel, ismerje el a kormány nemzetivagyon-gyarapító munkáját!

– Ráadásul szeretném az emlékezetébe idézni, hogy a kormány, miután a privatizáció korszakát lezárta, az irányt megfordította, és az állami vagyon megőrzésére, gyarapítására és hasznosítására helyezte a hangsúlyt. Ezt támasztja alá, hogy olyan stratégiai vállalkozásokban szerzett tulajdonrészt a magyar állam, mint a MOL, a Rába, az E.ON gázüzletága, az Erste Bank vagy a Budapest Bank. Tehát épp ellenkezőleg, mint amit ön állít, valójában a közvagyon növekedése következett be a mögöttünk hagyott években, ezért kérem tisztelettel, ismerje el a kormány nemzetivagyon-gyarapító munkáját!

SALLAI R. BENEDEK: – Miniszterelnök Úr! Én ezt készséggel megtenném, ha nem éppen a harmadik körét kezdtük volna meg a termőföld-privatizációnak, amit eddig egyik kormány sem tett meg, csak az önöké vállalta fel, hogy megvalósítsa ezt az erőteljesen rablásnak tűnő tevékenységet. Természetesen tiszteletben tartom azt, hogy 2014-et megelőzően is voltak kormányok, de sok dicséretet nem tudnék róluk mondani. Nyilvánvalóan volt valami oka annak, hogy egy idő után azt mondtam, bejönnék én is, de az elmúlt két évnek sincs komolyabb eredménye. Viszont tisztelettel kérdezem miniszterelnök urat, részben azért, mert 26 éve koptatja ezeket a padokat, 24 évvel régebben, mint én, aztán lényegesen jobb képességű politikus, mint én: nekem két év sok volt ahhoz, hogy rájöjjek, a jogalkotás arról szól, hogy lehet rátennie a kezét a mindenkori kormánynak az állami vagyonra. Önnek mennyi idő kellett ehhez, ha jobb képességű politikus, mint én, ha nekem ez az elmúlt két évben simán lejött? Hogy a jogalkotás semmi másról nem szól, mint arról, hogy lehet a közvagyont lenyúlni? Lesz-e ennek vége? Valamikor véget lehet-e ennek vetni, és vissza lehet-e nézni, hogy mi történt? Erre várom a válaszát!

SALLAI R. BENEDEK: – Miniszterelnök Úr! Én ezt készséggel megtenném, ha nem éppen a harmadik körét kezdtük volna meg a termőföld-privatizációnak, amit eddig egyik kormány sem tett meg, csak az önöké vállalta fel, hogy megvalósítsa ezt az erőteljesen rablásnak tűnő tevékenységet. Természetesen tiszteletben tartom azt, hogy 2014-et megelőzően is voltak kormányok, de sok dicséretet nem tudnék róluk mondani. Nyilvánvalóan volt valami oka annak, hogy egy idő után azt mondtam, bejönnék én is, de az elmúlt két évnek sincs komolyabb eredménye. Viszont tisztelettel kérdezem miniszterelnök urat, részben azért, mert 26 éve koptatja ezeket a padokat, 24 évvel régebben, mint én, aztán lényegesen jobb képességű politikus, mint én: nekem két év sok volt ahhoz, hogy rájöjjek, a jogalkotás arról szól, hogy lehet rátennie a kezét a mindenkori kormánynak az állami vagyonra. Önnek mennyi idő kellett ehhez, ha jobb képességű politikus, mint én, ha nekem ez az elmúlt két évben simán lejött? Hogy a jogalkotás semmi másról nem szól, mint arról, hogy lehet a közvagyont lenyúlni? Lesz-e ennek vége? Valamikor véget lehet-e ennek vetni, és vissza lehet-e nézni, hogy mi történt? Erre várom a válaszát!

ORBÁN VIKTOR: – Meg kell ismételnem azt a korábbi állításomat, miszerint az elmúlt években Magyarországon a közvagyon nem csökkent, hanem nőtt. A konkrét cégeket most nem sorolom fel újra. Ami pedig az ön vesszőparipáját illeti: valóban, állami földek eladására sor került, mert a magyar állam nem gazdálkodik sem magán-, sem állami termőföldön. Ezért aztán helyesen döntöttünk, amikor úgy döntöttünk, hogy minden tizedik magyar földműves földtulajdonhoz juthat az árverések révén. A bevétel egyébként rendelkezésre áll, ide fogjuk terjeszteni az Országgyűlés elé azt a törvényt, amely az így keletkezett bevétel felhasználásáról szól.

Miért nem elég egy év?

LUKÁCS ZOLTÁN, (MSZP):- Immár egy év óta negyedszer próbálkozik a Fidesz-KDNP frakciója azzal, hogy a kistelepülési polgármesterek juttatásait rendezze. Többször benyújtották a törvényeket. Ebből egyszer eljutott az Igazságügyi bizottságig, akik időben nem tárgyalták meg, ezért okafogyottá vált. Utána volt egy szavazásig eljutott javaslat, az nem kapta meg a kétharmadot az ismert okok miatt. Aztán újra benyújtották ezt a törvényt, amely a kistelepülési polgármesterek juttatásait rendezte volna, eljutott a részletes vitáig, de azóta sem tudjuk, mi történt vele, egyszerűen megszűnt létezni,  vagy legalábbis a tárgyalása.

– Miniszterelnök Úr! A lényeg az, hogy a kistelepülési polgármesterek juttatásait illene rendezni. Önök ezt többször benyújtották, de valahogy mindig visszavonják, soha nem jutnak el eddig a pontig. Illetve azt kell látnunk, hogy amikor eljutott a szavazásig, egy olyan módszert próbáltak alkalmazni, ami nem a pénzüket emelte volna meg, hanem megszüntetett volna egy összeférhetetlenségi szabályt: pontosan azt, hogy lehetett volna a kistelepülési polgármesternek a kormánytól vagy minisztertől megbízást kapnia, és ezért fizethettek volna neki. Ez akkor is vita tárgya volt, sőt a kistelepülési polgármesterek is úgy nyilatkoztak, hogy számukra nem megfelelő, hiszen így a kiszolgáltatottságuk növekszik, a kormány gyakorlatilag, ha úgy tetszik, pórázra köti őket. Ők azt szerették volna, amit mi is mondunk: normális módon, a központi költségvetésből, arányosan és teljesítmény alapján a kistelepülési polgármestereket fizessük meg. Ezért azt kérdezem, mivel egy év után négyszeri próbálkozásra legutóbb is visszavonták a törvényt, hogy:

– Mikor lesz már a kistelepülési polgármesterek ügye rendezve?

– Mikor lesz már a kistelepülési polgármesterek ügye rendezve?

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): – Képviselő Úr! Köszönöm szépen a kérdését, ez egy fontos kérdés. Elég régóta birkózunk vele. Ha egyszerűen meg lehetett volna oldani, akkor már meg is oldottuk volna. Mint ön is tudja, a polgármesterek fizetése egy hierarchiában helyezkedik el, így ha az alját megemeljük, meg kell emelni a közepét és a tetejét is. Erről szól most a vita. Mi azt javasoltuk, hogy míg ez a vita lezajlik, tegyük legalább lehetővé, hogy a kis önkormányzatokban dolgozó emberek, illetve ottani polgármesterek vállalhassanak olyan munkát, amit ma a törvény számukra nem tesz lehetővé. Szerintem ez egy észszerű javaslat volt. Ha nem is teljes megoldás, de jó irányba tett lépés lett volna.

– Önök ezt nem szavazták meg, ezért tovább folyik a vita. Javaslom, hogy vegyenek részt az erről szóló egyeztetésben. De ne csak a kistelepülésekről beszéljenek, mert még egyszer mondom: ha egy fizetési lista alját megemeljük, akkor azt végig kell futtatnunk egészen a rendszeren belül, azért, hogy ne jöjjenek létre olyan aránytalanságok, amelyek egyébként igazságtalanabb helyzetet eredményeznének, mint amit éppen orvosolni akarunk.

– Önök ezt nem szavazták meg, ezért tovább folyik a vita. Javaslom, hogy vegyenek részt az erről szóló egyeztetésben. De ne csak a kistelepülésekről beszéljenek, mert még egyszer mondom: ha egy fizetési lista alját megemeljük, akkor azt végig kell futtatnunk egészen a rendszeren belül, azért, hogy ne jöjjenek létre olyan aránytalanságok, amelyek egyébként igazságtalanabb helyzetet eredményeznének, mint amit éppen orvosolni akarunk.

LUKÁCS ZOLTÁN: – Szerintem ez a típusú probléma nem áll fenn, mert gyakorlatilag a helyettes államtitkár illetményéből lehet levezetni a béreket, és 10, 20, 30, 40, 60, 70 százalékát kapják meg településtípus szerint. Tehát a kistelepülés-nagytelepülés ebből a szempontból rendben van. Azt látom, hogy az volt a próbálkozás, hogy ne pénzt kapjanak a polgármesterek és ne a központi költségvetésből, hanem a saját bevételükből. Pedig a kistelepüléseken nagyon-nagyon kevés a saját bevétel, ebből adódóan ott nem tudják kifizetni, még ha akarják sem. Másfelől pedig a teljesítményhez kötik, valami kiemelkedő teljesítményhez, miközben ebben a törvényben benne van, hogy egyébként lehet jutalmat is adni a polgármestereknek. Ha ez is elfogadásra került volna, akkor kétféle jutalmat lehetett volna adni a polgármestereknek, nem pedig egyféle fizetést. Ezért azt gondolom, hogy az az első javaslat, amelynek a nagy részével egyetértettünk, kivéve, hogy ne oldjuk fel azt az összeférhetetlenséget, ami a kistelepülési polgármesterek kiszolgáltatottságát növeli, ha az visszajönne ide, akkor tulajdonképpen azt el lehetne fogadni. Úgyhogy azt kérjük, hogy ezt idővel hozzák vissza és akkor rendezhető ez az ügy.

LUKÁCS ZOLTÁN: – Szerintem ez a típusú probléma nem áll fenn, mert gyakorlatilag a helyettes államtitkár illetményéből lehet levezetni a béreket, és 10, 20, 30, 40, 60, 70 százalékát kapják meg településtípus szerint. Tehát a kistelepülés-nagytelepülés ebből a szempontból rendben van. Azt látom, hogy az volt a próbálkozás, hogy ne pénzt kapjanak a polgármesterek és ne a központi költségvetésből, hanem a saját bevételükből. Pedig a kistelepüléseken nagyon-nagyon kevés a saját bevétel, ebből adódóan ott nem tudják kifizetni, még ha akarják sem. Másfelől pedig a teljesítményhez kötik, valami kiemelkedő teljesítményhez, miközben ebben a törvényben benne van, hogy egyébként lehet jutalmat is adni a polgármestereknek. Ha ez is elfogadásra került volna, akkor kétféle jutalmat lehetett volna adni a polgármestereknek, nem pedig egyféle fizetést. Ezért azt gondolom, hogy az az első javaslat, amelynek a nagy részével egyetértettünk, kivéve, hogy ne oldjuk fel azt az összeférhetetlenséget, ami a kistelepülési polgármesterek kiszolgáltatottságát növeli, ha az visszajönne ide, akkor tulajdonképpen azt el lehetne fogadni. Úgyhogy azt kérjük, hogy ezt idővel hozzák vissza és akkor rendezhető ez az ügy.

Kicsoda Habony Árpád?

VOLNER JÁNOS, (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Nagyon egyszerű a kérdésem: kicsoda az a Habony Árpád. Természetesen most nem arra vagyok kíváncsi, hogy zsúrpubinak számít-e vagy sem. Bár ön nyilván jobban el tudja dönteni, mint én. Én arra vagyok kíváncsi, hogy pontosan milyen szerepkörben dolgozik a kormány környékén, és milyen felhatalmazással bír? Azért kérdezem, miniszterelnök úr, mert ön a népesség-nyilvántartóhoz irányította a Habony Árpád iránt érdeklődő embereket, én azonban azt látom, hogy Habony Árpád több kormánytagnak jó barátja, közösségi megosztó oldalakon a családjai együtt mutatkoztak kormánytagok családtagjaival, illetve például azzal az izraeli üzletemberrel, aki a letelepedésikötvény-bizniszen sok milliárd forintot kaszált.

– Azt láthattuk, ahogy Habony Árpád beindított egy új médiumot, egy új újságot, azonnal a közszférából megrendelések érkeztek hozzá. Elkezdett azonnal a frissen megalakuló újságjainál a Szerencsejáték Zrt., az MVM Paks-II., a Magyar Nemzeti Kereskedőház, a Zeneakadémia, a Nemzeti Vagyonkezelő, a Budapesti Temetkezési Intézet, a BKK és még jó néhány egyéb, köztulajdonban álló szervezet hirdetni. Tarlós István is azt mondta, hogy Habony Árpád nagyon hatékonyan közvetített a kormány és a közte zajló pénzelosztási vitában. Tehát fölvetődik a kérdés:

– Pontosan ki is ez a Habony Árpád, akinek szívesen adnak – úgy tűnik – megrendeléseket az állami cégek, akinek még festményeket is kölcsönöz a Nemzeti Múzeum?

– És pontosan milyen felhatalmazással dolgozik a kormány környékén?

– És pontosan milyen felhatalmazással dolgozik a kormány környékén?

ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): – Képviselőtársam, a szóban forgó személy nevét egyetlen kormányzati intézmény vagy állami cég fizetési listáján sem találtam, ezért kérdése megválaszolásában nem tartom magam illetékesnek.

– Számomra azonban jóval lényegesebbnek tűnik az a kérdés, hogy kicsoda is ön, a Jobbik új frakcióvezetője, aki az adófizetők pénzéről országgyűlési képviselőként dönthet. És ha valaki olyan kedvtelve és szorgalmasan ás mások életében, mint ön, tán lehetne valamivel közlékenyebb is saját magával kapcsolatban.

– Volner Jánosról tudjuk, hogy számos, általa alapított cég, jelentős köztartozás felhalmozásával egyetemben eltűnt egy cégtemetőben. Ez önmagában még nem bűn. Az viszont már az – és ezt a bíróság előtt is bizonyították -, hogy egyik cége Volner János irányítása alatt jogosulatlanul vont le több mint 10 millió forint áruforgalmi adót.

– Az adóhatóság adóbírsággal és késedelmi pótlékkal együtt 21 400 000 forintot kért számon Volner János cégén. Volner János felelős üzletemberként ezután 100 ezer forintért megszabadult az egyébként 3 milliós törzstőkéjű cégétől. Volner János, a Jobbik új frakcióvezetője tehát adócsaló!

– Az adóhatóság adóbírsággal és késedelmi pótlékkal együtt 21 400 000 forintot kért számon Volner János cégén. Volner János felelős üzletemberként ezután 100 ezer forintért megszabadult az egyébként 3 milliós törzstőkéjű cégétől. Volner János, a Jobbik új frakcióvezetője tehát adócsaló!

VOLNER JÁNOS: – Miniszterelnök Úr !Ez több ténybeli tévedést tartalmaz. Az egyik az, hogy amikor én eladtam ezt a vállalkozást, egy fillér adótartozása nem volt. Kicsit olyan ez, mint amikor elad valaki egy autót, az új tulajdonos összetöri az autót, ő meg azt mondja, hogy az előző tehetett róla.

– Na de nem ez a kérdés: Kicsoda az a Habony Árpád, miniszterelnök úr? Úgy gondolom, hogy azért joggal fölvetődik, hiszen ha valakihez azonnal elkezd közpénzekből több száz millió forint vándorolni, látjuk rendszeresen itt a Fehér Ház, a Parlament környékén, akkor azért látható, hogy bejáratos a kormány köreihez, és nyilván joggal adódik a kérdés, nemcsak nekem. Nagyon sok millió magyar ember pontosan szeretné tudni, hogy mi Habony Árpád szerepe, ki hatalmazta őt föl, milyen szerepkörben dolgozik a kormány mellett? Nagyon remélem, hogy ez nem titok!

– Na de nem ez a kérdés: Kicsoda az a Habony Árpád, miniszterelnök úr? Úgy gondolom, hogy azért joggal fölvetődik, hiszen ha valakihez azonnal elkezd közpénzekből több száz millió forint vándorolni, látjuk rendszeresen itt a Fehér Ház, a Parlament környékén, akkor azért látható, hogy bejáratos a kormány köreihez, és nyilván joggal adódik a kérdés, nemcsak nekem. Nagyon sok millió magyar ember pontosan szeretné tudni, hogy mi Habony Árpád szerepe, ki hatalmazta őt föl, milyen szerepkörben dolgozik a kormány mellett? Nagyon remélem, hogy ez nem titok!

ORBÁN VIKTOR: – Ismétlem: a szóban forgó személy nevét egyetlen kormányzati intézmény vagy állami cég fizetési listáján sem találtam, ezért kérdése megválaszolásában nem tartom magam illetékesnek. Ellenben folytatnám az előbb megkezdetteket és az ön közgazdasági ismereteiről is szeretnék néhány megjegyzést tenni, hiszen ön egyetemi tanulmányait az oroszországi Alapvető Tanulmányok Nemzetközi Egyetemén végezte. Nemzetközileg ezt az egyetemet leginkább diplomata-, illetve diplomagyárként, afféle kamuegyetemként emlegetik. Mindegy: a lényeg, hogy Volner János marketingképesítést szerzett náluk, és Volner János marketingje valóban jó. El tudja adni magát, sikerrel megvezette a Jobbik tagságát és szimpatizánsait is. Sok sikert kívánok a frakcióvezetéshez! 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »