Operák az Arénában

Operák az Arénában

A romantikát kedvelő turisták Veronában Rómeó és Júlia emlékeit keresik fel, a római kultúrát és a zenét kedvelők pedig először a híres Arénát látogatják meg. A Kr. u. első században épült cirkusz a római, a capuai, az El Djem-i (Tunézia) mellett az antik világból fennmaradt egyik legnagyobb épület. A városközpontban található monstrum több mint száz éve szolgálja az olasz zenei életet, különösképpen az operakultúrát.

A sikertörténet 1913-ban kezdődött, Giuseppe Verdi születésének századik évfordulóján a Mester leglátványosabb operáját az Aidát vitték színre. Az ötlet egy sörözőben pattant ki Giovanni Zenatello, az akkor már nemzetközi hírnevet szerzett tenor fejéből, s az asztalnál ülő világhírű karmester, Tullio Serafin és Ottone Rovato is nagy lelkesedéssel szőtte tovább a perspektivikus tervet. A bemutatón természetesen zsúfolásig megtelt a nézőtér, az illusztris vendégek között említhetjük Boito, Puccini, Mascagni és Franz Kafka nevét. A monumentális, látványos díszletek között Radames szólamát természetesen az ötletadó tenor énekelte, a címszerepben a dalmáciai születésű neves szoprán, Ester Mazzoleni lépett fel, a pulpituson Tullio Serafin állt. Zenatello nevét még egy operatörténeti eseménnyel is emlegetik, 1947-ben az ő tanácsára kapta meg Veronában Ponchielli Gioconda címszerepét a szopránlegenda, Maria Callas, aki ezzel az alakítással indult el a világhír felé.

Hírdetés

Nem csupán operaelőadásoknak adott otthont egyébként a tágas tér, 1961-ben itt forgatták a Barabás című olasz történelmi film grandiózus cirkuszjelenetét, Anthony Quinn-nel a főszerepben.

A fesztivál igencsak kiterjedt szervezőmunkát igényel, ennek háttereként 1998-ban alakult meg a Veronai Aréna Alapítvány. A szervezet ars poeticája igencsak szimpatikus, nem a maximális profitszerzésre törekszik, hibátlan minőségű előadásaival az egyetemes operakultúrát és Verona városát kívánja szolgálni.

Az opera seregszemle az elmúlt száz esztendő alatt a legrangosabb operarendezvények sorába lépett, s jóllehet a nézőtér – biztonsági okokból – „csak” tizenötezer főt tud befogadni, a jegyeladással a szervezőknek nincsenek igazán gondjaik. Az operaszerető, s a látványosságokat vonzó közönség körében egy rituálé is kialakult: a közönség gyertyagyújtással köszönti a helyszínt, s a művészeket. Ez a szokás egyébként már más szabadtéri rendezvényeken is elterjedt.

(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »