Önkéntes kényszer

Kár azon elmélkedni, miért is nem a tudásról szóló vélemények indulnak be az iskolakezdés után, mert úgysem jutnánk egyről a kettőre: a tudásról beszélni nem sikk, nem lehet felkelteni vele a barátok-ismerősök irigységét, nincs közvetlen dollár- és európaritása, ezért aztán az iskolaév második hetétől kezdve látványos és pénzben pontosan kifejezhető dolgok röpködnek a tanügynek nevezett össznépi foglalkozás felszínén. 

Miután a közegészségügyi engedélyek évek óta fennálló hiánya a nyitóünnepség után lecseng, azonnal téma lesz az egyenruha. Idén már huszonhetedik alkalommal. Mert alig szűnt meg az 1989 decemberéig kötelezett uniformis, rögtön szóba jött, hogy azért mégiscsak kellene. Se szeri, se száma nem volt a különböző ötleteknek, a szenvedélyes elvetéseknek vagy elfogadásoknak, de örömmel láttam, milyen könnyen megoldotta ezt is az élet.

S még csak nem is kellett Élet őkelmének sokat agyalnia, hisz az, amit divatnak nevezünk, az emberrel egyidős. Kilencedikben és még a tizedik elején is egészen szemrontó volt belépni egy osztályba, annyira egyforma volt mindenki. Nemcsak a farmer és az épp menő felső, a bakancs vagy a tornacipő, de még a hajcsat frizurába illesztése is ugyanaz volt.

Aztán a tizedik osztály vége felé kezdtek megjelenni a különbségek, hogy a középiskola utolsó két évében már körvonalazódjék a felnőttség felé haladó ifjú saját arcéle: a csak azért is dacát felváltotta a csak azért se konoksága. Ahogy József Attila ezt is csodálatosan

összefoglalta: „születtem, elvegyültem és kiváltam”. Csak a vaskalapos tanerők mondják, hogy nem értik, erre hárítva önnön szolgalelkűségüket: ha azt mondták, így kell, akkor így is kell! Dehogy kell! Egyébként nagyon jó ötlet bár egy más színkombinációjú nyakkendővel megkülönböztetni egyik iskola diákjait a másikétól, és az osztályokat is ugyanígy egymástól.

Aki volt már végzős osztálynak az oszija, tudja, milyen boldogan viselték a szalagavató után a szalagjukat vagy a maturandusjelvényt. Csupán mert önkéntesen és nem kényszerből tették. Ugyanúgy, mint a divatos holmikat. Tapasztalatlanabb tanerőknek érdemes kipróbálniuk. Fölösleges közelharcot vívni a serdülőkkel, mert minél nagyobb a kényszer, úgy nő az ellenállás is. Az osztályfőnök pedig kikészül, és fűnek-fának azt meséli, milyen idegölő a tanítás.

Pedig csak azt kellene megkérdezni, miben akarnának különbözni másoktól, és hagyni, hogy viseljék, amit választottak. Soha életükben nem felejtik el.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »