XVI. Benedek pápa Európa-víziójáról és társadalomkritikájáról tartottak nemzetközi konferenciát Önazonosság és éltető forrás címmel Budapesten, a Don Bosco Közösségi Házban. Az eseményen három magyar egyházi elöljáró, Balog Zoltán református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája és Martos Levente Balázs, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke vitatta meg ökumenikus szemszögből a pápa szellemi örökségét.
Ma nagyobb szükség van a keresztény gyökereitől egyre inkább elidegenedő kontinensünkön XVI. Benedek pápa gondolatára, mint valaha. „A kereszténység háttérbe szorítása Európában hozzájárulna ahhoz, hogy megfosszák földrészünket alapvető forrásától, amely lankadatlanul táplálja és hozzájárul valódi önazonosságához” – idézték a megnyitón a korábbi katolikus egyházfőt.
A kerekasztal-beszélgetésen a püspökök hangsúlyozták XVI. Benedek pápa egyik nagy érdemét, miszerint II. János Pál ökumenikus gesztusait tényleges párbeszéddel toldotta meg. Teológiájában a kontinuitás, a folyamatosság kezdetekhez visszavezethető mivoltát mutatta fel, Jézus történeti hitelességére összpontosítva. A koncentrikus körök modellje szerint a körök széleiről a középponthoz közeledve egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Középen pedig nem a református, a görög- vagy a római katolikus egyház áll, hanem Jézus Krisztus. Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök elmondta, hogy a nyugati és a keleti kereszténység is Krisztus felé igyekszik, és ugyan máshová helyezik a hangsúlyokat, Benedek példáján az eredeti ponthoz visszatérve egységet találunk – még a teológiai kérdésekben is.
A résztvevők beszéltek a pápa művészetek iránti különleges érzékenységéről, következetes tanítói hozzáállásáról és az általa sokat taglalt kérdésről, a relativizmus problémájáról. Hogyha minden relatív, akkor nincs abszolút igazság, amely az istenkapcsolat lényege. Továbbá a többség mércéjén kívül nincs, ami megkülönböztesse az igazat a hamistól, idézték fel XVI. Benedek egyre aktuálisabb tézisét.
Hogy milyen esélyei vannak a kereszténységnek a XXI. században, arra vonatkozólag Martos Levente Balázs segédpüspök a fiatalok nagyon bensőséges vallási igényéről, az egyéni tapasztalatra való éhezéséről beszélt. – Benedek pápa mély műveltségével és látásmódjával a bölcselettudományok jelentőségét hangsúlyozta. Abban rejlik az a kincs, amelyet manapság sokan csak a saját szívükből szeretnének előteremteni – magyarázta Martos Levente Balázs. Szerinte különösen fontos a párbeszéd kialakítása korunk sokszor túlzó individualizmusával, majd fontos ezt kiegészíteni közösséggel, egyházzal, hiszen az ember nem egyedül akar boldog lenni, a boldogságnak másokkal közösségben van értéke – tette hozzá a segédpüspök.
Kocsis Fülöp püspök szerint a legfontosabb, hogy a csökkenő lélekszámú keresztyén közösségekben is egyre erősebben lüktessen az élet, legyenek oázisai a környezeteiknek. A sivatagban bóklászókra pedig ne ellenszenvvel, hanem együttérzéssel tekintsenek – így teremthetik meg azt a vonzást, amely a kereszténység valódi missziós ereje. Balog Zoltán püspök az egyház belső – intézményektől független – megújulását emelte ki a kérdéssel kapcsolatban, amelynek örökös célja a társadalom megújítása és a közélet megjavítása.
Krúdy Tamás moderátor felidézte XVI. Benedek pápa 1969-ben született esszéjét, amelyben így ír az egyház jövőjéről: „Az emberek egy teljesen megtervezett világban kimondhatatlanul magányosnak találják majd magukat. Mikor teljesen szem elől tévesztik Istent, akkor át fogják érezni a megfosztottságuk teljes borzalmát, és felfedezik a hívők kis közösségét, mint valami egészen újat.” A püspökök erre reflektálva, különböző személyes történeteken keresztül jutottak arra a következtetésre, hogy az emberek örök kérdései sosem változnak. Még ha a létfontosságú kulturális beidegződések és igények leépülnek is – mint ahogy az napjainkban történik –, amikor a halál, az élet, az üdvösség kérdéséről van szó, akkor minden ember ugyanarra a lelki síkra, ugyanabba a lelkiállapotba kerül. A vallás területére érkezünk, még ha korábban gondosan elkerültük is azt.
– A jóléti társadalmakban azért is fogynak a keresztények, mert az emberek elhiszik, hogy a jólétből a boldogság következik. Minden azt sugározza, hogy csak megfelelő ész, erő, hatalom, meg egy kis tisztességtelenség kell hozzá, és meg tudod oldani az életedet. Meg tudod csinálni magadat. A közéletben különösen jellemző ez a szólás. De miért nem hagyod inkább, hogy az Isten építsen? – tette fel a költői kérdést Balog Zoltán püspök, hangsúlyozva a „boldogok a lelki szegények” evangéliumi mondanivalóját.
– Jézus maga beszél arról, milyen nehéz a gazdagoknak belépniük a mennyek országába, ennek ellenére a legtöbben arra törekszünk, hogy minél nagyobb gazdagságot építsünk ki – emelte ki Kocsis Fülöp, majd kitért arra, hogy a görögkatolikus vallás másfél ezer éves eszköztárt alkalmaz az istenkereséshez. A mai fiatalok életében mégis eljön az a pont, amikor nyitottá válnak erre.
– Nagy kérdés, hogy mikor, kit, hogyan érnek el ezek a kérdések. Valóban óriási apparátussal dolgoznak azon, hogy eltompítsák az embert, de kis búvópatakként olykor megjelenik az Isten iránti vágy az emberekben – mondta, majd elmesélte, ahogy egy vidéki látogatása során gyerekek szaladtak oda hozzá, akik kissé elkomorodva beismerték, hogy lelkiismeret-furdalásuk van, és szeretnék, ha mondana számukra valamit „Isten embere”.
– Ezért vagyunk mi, keresztények jelen a világban – állapította meg a beszélgetés végén a moderátor, Krúdy Tamás.