A családok erősítését tartja egyik küldetésének a Lőrincz házaspár. Klaudia és Attila – ahogy ők fogalmaznak – nem tudják a „tutit”, de saját tapasztalataik megosztásával igyekeznek segíteni másokat is abban, hogy az otthon valóban édes otthon lehessen minden házaspár számára.
Olyan hely, ahol a jó Isten is velük van. Négy gyermekükkel Győrben élnek, mindketten a Győri Egyházmegyénél dolgoznak: Attila a Karitász vezetője, felesége pedig a Családbizottság munkatársa. Ezúttal a Pannonhalmi Területi Főapátság Családnapján engedtek betekintést az életükbe.
Klaudia tizennégy éves volt, amikor megismerkedett a nála hét évvel idősebb Attilával. Bár az akkor rendőrként dolgozó férfival kölcsönösen tetszettek egymásnak, épp kamaszkora legjavát élte, ezért nem vágyott kapcsolatra – meséli Klaudia. Lázadó tiniként rossz társaságba keveredett, ezért szülei kiemelték, és a katolikus gimnáziumból egy másikba íratták. Akkor még egyáltalán nem gondolta, hogy a hitnek és Attilának később ekkora szerepe lesz az életében.
Mindketten Máriapócs közelében laktak, és miközben élték saját életüket, mindig szemmel tartották egymást. Első találkozásuk után hét évvel végül Klaudia kezdeményezett: sms-ben írt rá Attilára, hogy lenne-e kedve találkozni. Ennek csaknem tizenkilenc éve, így – anélkül, hogy mondanák – egyértelmű a válasz: Attila igent mondott. Ahogy arra is, mikor a fiatal lány négy hónappal később nekiszegezte a kérdést: „Nem akarsz még feleségül venni?” Végül egy év együttjárás után mondták ki a boldogító igent, rá egy évre pedig megszületett első gyermekük, a most tizenhét éves Petra, akit három testvér követett. Hanna tizenöt, Áron tíz, Márk pedig ötéves.
Attila sokáig rendőrként dolgozott, de régóta érezte, hogy másra vágyik. Sokszor huszonnégy órázott, nem tudott eleget családjával lenni. Volt, hogy egy képzés miatt hat hónapra Budapestre kellett költöznie, és „hétvégi apuka” lett. Majd áthelyezték Győrbe, és az egész család odaköltözött. Bízott benne, hogy a váltással ismét magára talál a munkában, de nem így lett. Néhány hónap után egyik napról a másikra felmondott. Ez három éve történt. Mint mondja, nagyon sokat imádkozott azért, hogy változzon az élete, és teljesen felszabadult, amikor otthagyta munkahelyét. Majd tíz gyötrelmes hónap következett, mert sehol nem tudott elhelyezkedni. Végül a szomszédjukkal beszélgetve derült ki, hogy a Győri Egyházmegyei Karitász élére vezetőt keresnek, és fel is vették Attilát.
Mint mondják, ezeken a nehézségeken is a jó Isten segítette át őket. Ahogyan lelki életük folyamatosan fejlődött tizennyolc évnyi házasságuk alatt, úgy erősödött a hitéletük is. Míg kezdetben csak megszokásból, a gyermekkorból hozott minták miatt jártak szentmisékre, mára kialakították saját imaéletüket. Három költözésen vannak túl, és legutóbb, amikor Győrben kezdtek új életet, egy házioltárt is kialakítottak otthonukban, hogy az Úr mindig velük legyen. Mindennap gyerekeikkel együtt adnak hálát, és már nem csak hétvégén járnak templomba.
Örömüket és bánatukat is Isten elé viszik. A legnehezebb pillanatokban is rá támaszkodnak. Ahogy akkor is, amikor Klaudia szeretett nagymamája – aki meggyőződése szerint kiimádkozta neki Attilát – átlépett az örök életbe. Míg Klaudia – épp hozzá tartva, hogy utoljára még lássa – a vonaton rózsafüzért imádkozott, addig Attila és a gyerekek otthon gyertyát gyújtva tették ugyanezt.
A munka és a család közötti egyensúly megteremtése volt mindig is a legnehezebb. Klaudia tizenhat évig volt otthon a gyerekekkel, amit egy percig sem élt meg lemondásként. Neki az anyaság volt az életcélja, és az, hogy boldog házasságuk legyen. Kislánykora óta erre készült, amikor megkérdezték tőle, mi szeretne lenni, ő azt mondta, hogy édesanya. Nemrég állt újra munkába, négy órában dolgozik a Győri Egyházmegye Családbizottságánál.
Folyamatosan képezik magukat: elvégezték a családtréneri képzést a Schönstatti Családakadémián; jelenleg mindketten az államvizsgára készülnek a Széchenyi István Egyetem közösségi és civil tanulmányok szakán.
Nevetve mesélik, hogy nagylányaik rendre este tizenegy után akarnak beszélgetni, és bizony el kellett fogadniuk, hogy biztos nem akkor fognak megnyílni előttük, amikor ők szeretnék. Így, ha kell, éjjel beszélik meg az élet nagy dolgait. A családi kötelékeket azzal is próbálják erősíteni, hogy hétvégente együtt ebédelnek, hétköznap pedig nem indulhat a nap közös reggeli nélkül. Attila készíti el az ennivalót, Klaudia pedig a gyerekeket – bár már egyre önállóbbak mind a négyen. Így pedig belefér az időbe a közös reggeli. A hit, a hűség és a humor vezérli életüket, otthonukat pedig a gondoskodás, a szeretet és az egymásra figyelés határozza meg. Sokszor megölelik egymást, közös moziesteket tartanak, és bár lányaik időnként a kamaszokra jellemző szemforgatással fogadják, a családi mottóra mindig figyelmeztetik egymást: „A család örök!”
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: Takács Eszter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
