Olvasó: Névtelen Nulla, és a műmellek

Ez egy megtörtént esemény! A neveket megváltoztattam, a helyszín pedig lényegtelen. Valahol egy Budapesti-telephelyen…

Magyar Menedék - Ősmagyar

– Jó napot kívánok! Fontoskodó Balambér vagyok, az Irgum-burgum Security területi igazgatója!

– Jó napot! Én pedig Névtelen Nulla vagyok, ennek a telephelynek a biztonsági őre!

– Ellenőrzés céljából jöttem ide! Minden rendben? Mert, ahogy látom, sajnos vannak hiányosságok!

– Mire gondol?

– Például: utasításba adtuk, hogy a nagykapu elé a lánc, mindig legyen kihúzva, mert így tompíthatjuk, kontrollálhatjuk a ki-és bejövő forgalmat!

– Értem, de én azt nem szeretném!

– Már megbocsásson, de vannak biztonsági előírások, és azokat, magának kötelessége betartani!

– Értem! Akkor sem vállalom a felelősséget, ha bárkinek az autójában kár keletkezne!

– Ezt, hogy értsem..!?

– Nos! Mivel ez magánterület, így már rögtön a bejáratnál kellene jelezni azt, jól látható módon, egy, erre hivatott KRESZ-táblával, alá pedig kellene még egy, ami az optimális sebesség-határt jelölné meg a telep területén! Netán egy „Sorompóval lezárt terület” tábla, tekintettel arra, hogy nem mindenki fogja észrevenni a nagykapu, jobb és bal szárnya közé kihúzott láncot amely, nem igazán felel meg az alapvető követelményeknek sem. Jobb helyeken szokták úgy, hogy nagy szemű, többféle színben pompázó, jól látható műanyag láncot használnak, amire plusz még egy STOP-táblát is rászerkesztenek. Hátha azt, már nem lehet nem észrevenni! Mégis…! Ha mindezek ellenére valaki, akármi miatt nekimenne, akkor sem keletkezne kár az autójában mivel, a műanyaglánc szakítószilárdsága jóval alacsonyabb mint, az előttünk, a porban heverő rozsdás lánc, amit inkább használnék tehenek legeltetésére… De…! Tegyük fel, hogy az alapvető figyelmeztető jelzéseket mellőzve, mégis csak kiakasztom a szóban forgó, rozsdás vackot és valaki -aki nem ismeri a helyi jellegzetességeket- véletlenségből nekimegy, és az autóján sérülés keletkezik. Ki a hibás? Az autós, aki nem vette észre azokat a jelzéseket, amelyek nincsenek is, vagy pedig én: a Névtelen nulla, aki önhatalmúlag kihúztam ezt az ócska láncot, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül…? Hát persze, hogy én! Azután, amikor a nem éppen boldog sofőr kiszáll a frissen lízingelt, több millás verdából, azt fogja kérdezni, hogy kinek nyújthatja majd be a kárigényét az autófényezés vonatkozásában. Akkor én, majd a feletteseimre hivatkozok. Akik, nekem utasításba adták azt, hogy akasszam ki a láncot, a kapu jobb, és bal szárnya közé, hogy ezzel „tompíthassam, kontrollálhassam” a ki-és bejövő forgalmat.

– Semmi gond…! Nem kötelező ezt csinálni…

– Ismerem a közhelyet, pubi! De még nem fejeztem be:

Itt jönnek a képbe maguk: a „megbízók!” A felháborodott, megkárosult autós felhívja önöket, hogy rendezzék a számlát. (Az is lehet, hogy ő éppen valami ügyvédféle, és tisztában lesz bizonyos jogszabályokkal amiket én is tudtam, csak a maguk cége figyelmen kívül hagyott spórolás miatt!) Neki igaza lesz, és valakinek fizetnie kell a kárt. Itt jövök a képbe én! Az „alvállalkozóm” szépen elkezdi a fizetésemből (erre-arra hivatkozva) levonogatni az okozott kár összegét. De magukat ez egyáltalán nem fogja érdekelni. És én ezért nem vállalom a felelősséget! Ezért nem akasztom ki azt a kurva láncot, arra a kurva kapura! Higgye el: ismerem a „alvállalkozói” hozzáállást, ha anyagi kiadásról van szó. Húsz éve a szakmában vagyok! Nem egy „alvállalkozó” feleségének fújták már fel a mellét abból a haszonból, amit belőlem húztak. Szintén nem egy „alvállalkozónak” fizettem én a repülőjegyét a tengerparti nyaralásokhoz, amit később, a közösségi oldalon meg tudott osztogatni anélkül, hogy egy percet is ácsorgott volna érte bármelyik telephelyen! És a legszebb az egészben az, hogy szerintük: ezért, én még hálával is tartozom nekik… De ez nem elég! Az „alvállalkozóm” éjszakánként ideküldi valamelyik emberét, hogy ellenőrizgessen! Nehogy én „pofátlan módon” meglopjam őt azzal, hogy alvással keresem a pénzt! Azt a pénzt, amit ő, adócsalással keres! De… még ez sem elég! Önök, mint „megbízó” szintén ide járogatnak, szintén csak ellenőrzés céljából, nehogy esetleg aludjak! Arra is „utasítottak”, hogy ne kapcsoljam le a lámpát az „őrbódéban”, mert akkor nem lehet látni a kapuból, hogy éppen nem alszom-e? Azt véletlenül sem kérdezik meg, hogy mire van szükségem a munkám tisztességes elvégzéséhez! Itt kérdőjeleződik meg a lojalitás fogalma. Jelenleg hitelben dolgozom! Olyan dolgokra „utasítgatnak”, amit még ki sem fizettek! Azt sem tudom, hogy a sok „alvállalkozó” kifizetése után nekem marad-e valami? És hogy egyáltalán hozzájutok-e majd, valamikor? Miután csak minden „alvállalkozó” csajának, vagy feleségének lesz műmelle? Követelményeket támasztanak, de nekem, a Névtelen Nullának (aki a pénzt keresi mások mellplasztikájára) nem lehetnek elvárásaim a munkáltatómmal szemben! Akkor sajnos nem ez az álmaim munkahelye, viszont nem is ez, az ország egyetlen munkahelye!

– Nekem, ahhoz semmi közöm, hogy maga…

– Folytatnám… Tehát, még azelőtt, hogy beszállna kocsijába, majd felhívná az „alvállalkozómat” azzal, hogy: „ezt a Névtelen Nullát nem akarom többet itt látni”, közlöm, hogy már most hazamegyek! De mivel a telephely őrizetlenül nem maradhat, félő, hogy magának kell itt maradni, amíg nem küldenek helyettem valakit. Mondjuk: egy másik Névtelen Nullát… Így, ezek tükrében át is adnám a szolgálatot nagy vonalakban:

Klotyó van, de kezet mosni sehol nem tud! Ezen érdemes elgondolkodni főleg a saras, rozsdás lánc felhelyezésénél, de még az étkezések előtt! Az „őrbódé” beázik! Van egy lavór erre a célra! A mikró olyan-amilyen, de legalább működik. A hűtő a másik helységben van, de patkányszagú! Ott nincsenek egerek, de az „őrbódéban” vannak. A szék támlája letört és egy lába is hiányzik, de tettem alá téglákat. Tartalék izzó nincs. Van egy konnektor, abban van áram. Az egész telepen nincs éjszakai világítás. Az elemlámpa nem működik, tehát nézzen a lába elé, ha minden páros órában „csekkolni” megy! Az „őrbódé” ajtaja nem csukódik rendesen! Ha huzat van, az ablak kinyílik, ezért van bedrótozva. Fűtés nincs, öltözzön rétegesen! Ha bármilyen óhaj-sóhaj, vagy panasza van, hívja fel a diszpécsert a szolgálati telefonon, úgysem tud segíteni semmiben! További szép napot! – „Eseménymenteset!”

Sid Clever


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »