Olaszországban lovagi címig vitte, hazájában csalódást okozott Kossuth Ferenc

Olaszországban lovagi címig vitte, hazájában csalódást okozott Kossuth Ferenc

Százkét éve, 1914. május 25-én halt meg Kossuth Ferenc mérnök, miniszter, a szabadságharcot vezető Kossuth Lajos fia. A magyar közvélemény nagy reményeket fűzött hozzá, amikor a 19. század végén, Európa-szerte elismert mérnökként hazaköltözött, de csalódnia kellett: a politikában nem bizonyult apja méltó utódának, csak egy nagy név középszerű viselője maradt.

Pesten született 1841. november 16-án. A szabadságharc leverése után testvérével rövid ideig osztrák fogságba került, de a nemzetközi felháborodás miatt a hatóságok engedélyezték kiutazását szüleihez Törökországba. Ferenc Párizsban és Londonban tanult, s mérnöki diplomát szerzett. Először Angliában dolgozott, majd 1861-ben apját követve ő is Olaszországba költözött.

Jelentős szerepet játszott az olasz vasútépítésekben, egy ideig a dél-itáliai vasúthálózat kormánybiztosa is volt. 1873-tól Cesenában modernizálta a kénbányászatot, a veszélyes környéken egy ízben személyesen fogta el egy gyilkosság tetteseit. 1877-től Nápolyban volt egy hídépítő cég vezetője, Európa-hírű mérnökként ő nyerte meg a nílusi acélhidak tervezésére kiírt pályázatot. Vagyonos és megbecsült ember lett, még az olasz lovagi címet is megkapta. A magyar emigráció életében is jelentős szerepet játszott, a kiegyezés után kétszer is megválasztották képviselőnek, de a mandátumokat nem fogadta el.

1894-ben apja halála után ő kísérte haza a koporsót, és úgy döntött, visszaköltözik. Itthon – már csak neve okán is – hatalmas ünneplésben volt része, országjárása során Aradon százezer ember várta. Kossuth elvállalta az ellenzéki, kettészakadt Függetlenségi és 48-as Párt Justh Gyula vezette frakciójának elnöki tisztségét. 1895-ben megválasztották képviselőnek, publicisztikáiban és beszédeiben “a nemzeti demokrácia” a magyar fülek számára kedves jelszavát hangoztatta.

Amikor 1905-ben megbukott az 1875 óta folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt, a “szövetkezett ellenzék” pártközi bizottságát vezető Kossuth Ferencet audiencián fogadta I. Ferenc József. Az uralkodó néhány mondat után útjára bocsátotta Kossuthot, aki azonban még félórát várt egy teremben, s csak azután hagyta el a Burgot – a magyar lapok így “nyájas és kedves” beszélgetésről írhattak. A király végül hozzá hű “darabont” kormányt nevezett ki, de ezt a nemzeti ellenállás egy év alatt ellehetetlenítette, s 1906-ban hivatalba léphetett Wekerle Sándor koalíciós kormánya.

A kormányzást folyamatos belső viták nehezítették, a koalíció a valósággal szembesülve egyre többet volt kénytelen elveiből és programjából feladni. A kereskedelmi és közlekedési tárcát vezető Kossuth minisztériuma 1907-ben vám- és kereskedelmi szerződést kötött Ausztriával annak ellenére, hogy a függetlenségi program nem ismerte el a közös ügyeket. Kossuth 1909 végén szakított Justh Gyulával, de a pártban kisebbségben maradt.

Az 1910-es választási vereség után az egyre többet betegeskedő Kossuth Ferenc már nem játszott fontos szerepet a politikában. A világháború kitörése előtt, 1914. május 25-én halt meg. Hamvai a Kerepesi temetőben, az apjának emelt mauzóleumban nyugszanak. Nevét viseli a főváros XVIII. kerületének egy városrésze, mert az ő minisztersége alatt parcellázták fel a területet.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »