Ökumenikus istentiszteletet tartottak pünkösdkor a Mátyás-templomban

Ökumenikus istentiszteletet tartottak pünkösdkor a Mátyás-templomban

Pünkösdhétfőn délelőtt a budavári Nagyboldogasszony-templomban ökumenikus istentiszteletet mutatott be Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Igemagyarázatában Bogárdi Szabó István református püspök kiemelte: száz éve szórták szét a magyar népet, és rengeteg fájdalom közepette kellett megtanulnunk, hogy „miképpen tesz szabaddá az igazság, és hogyan ébreszt reményt bennünk és számunkra is a kegyelem”. Az igazság pedig nem erővel, semmilyen hatalommal, hanem Isten Lelke által áll helyre. Az erő nem az emberben, hanem Isten Lelkének erejében van. Megtántorodnak a legkülönbek is, mondja Ézsaiás próféta, „de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (40,31). Az Isten Lelkéből fakadó igazság szabaddá tesz, bátorít és reményt ad. „Jövel, Szentlélek, jövel, jövel!”

Igehirdetésében Fabiny Tamás emlékeztetett Szent Pál Timóteushoz írt második levelére: „Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét” (2Tim 1,7). Hozzátette: pünkösdöt ünnepeljük, a Szentlélek kiáradását. A pünkösdi tanítványok – II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem imádsága nyomán – nádszálak voltak, de a pünkösdi csoda, a szeretet hatására oszlopokká lettek. Szinte a dinamit erejével robbant pünkösd története, úgy, mint az ősrobbanás, Szentlélek-robbanás, futó szélvihar, akusztikus hatásokkal kísérve, de még inkább a belsőben történt robbanás, ami ugyancsak dinamikus erejű volt.

Ma nekünk is olyan egységben kellene lennünk, amilyen egységben a tanítványok voltak. Érvényes ránk a régi történet: amikor az apa látja, hogy a gyerekei veszekednek, kezébe vesz több ágat és azt mondja nekik: látjátok, ezeket egyenként mind el lehet törni, de kötegben nem. Mi is, egyenként, külön-külön összetörnénk, ezért kell összefognunk. Fabiny Tamás emlékeztetett rá: az Egyház története kétezer évvel ezelőtt pünkösdkor kezdődött, a Szentlélek eljövetelével, ezért rendkívüli a jelentősége annak, hogy ezen az ünnepen ökumenikus egységben, szeretetben imádkoznak együtt a nagy egyházak. A szeretetben nincs félelem, mert a szeretet ereje Isten kiáradó Lelkéből fakad. Imádkozzunk egymásért, hogy ne a félelem, hanem a szeretet, a józanság lelke uralkodjon bennünk itthon és a külhoni magyarokban egyaránt.

Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvérek!

1. Sokan azt hiszik, hogy a kereszténység az valamiféle filozófia, olyan meggyőződés, aminek logikus elméleti tartalma van és azt próbálja az ember követni, az életének a döntései pedig valahogy úgy alakulnak, hogy az elveiből enged, vagy nem enged, kompromisszumot köt vagy nem köt. Felületes megközelítése ez annak, amiről a keresztény ember életében szó van. Jézus most felolvasott szavai rávilágítanak arra, hogyan is áll ez a dolog a hitünkkel és az életünkkel. Azt mondja: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat”. Tehát nem arról van szó, hogy ha igaznak tűnik számotokra, és meggyőzőnek tűnik számotokra, amit én tanítok, akkor éljetek is aszerint, hanem azt mondja: „Ha engem szerettek, akkor tartsátok meg, amit parancsolok”. Tehát szeretetről, személyes kapcsolatról van szó, személyes kapcsolatról Jézus Krisztussal. Ez a hitünk lényege. Róla valljuk, hogy valóban feltámadt. Őróla valljuk, hogy megdicsőült, és minket is meghív az üdvösségre. Tehát az ő szeretete az életünk alapja, és mindenekelőtt azt kell magunktól újra meg újra megkérdezni, ha látni akarjuk, hogy jó úton járunk-e, hogy szeretjük-e Jézust. Őt személyesen szeretjük-e? Van-e hozzá egy kedves szavunk, tudunk-e vele beszélgetni az imában, érezzük-e a szükségét annak, hogy közel legyünk hozzá? Közel legyünk hozzá, akár a szentségi életben is, akár úgy is, hogy bemegyünk egy templomba, és a fizikai közelségét próbáljuk érezni, akár úgy is, hogy tudatosítjuk magunkban, a Szentlélek, akit megkaptunk, őt hozza el hozzánk. És ha szeretjük őt, akkor tartsuk meg a parancsait!

2. Persze az is igaz, hogy amit ő kíván tőlünk, az megfelel az ember természetének, a józanul és szerényen gondolkodó ember világlátásának is. De nem elsősorban azért kell megtenni, mert a józan eszünk éppen azt mondja, hanem mert ő azt parancsolja nekünk. A kinyilatkoztatott isteni igazság nem a puszta józan ész belátása. Annál valami több. Ott lép be a kinyilatkoztató Isten, ahol a mi pusztán emberi erőnk képességeinek a végéhez ér. Mert hétköznapi józan ésszel alig hisz ma valaki a holtak feltámadásában, és hol a lélekvándorlás, hol az asztrológia, hol más fantasztikus dolgok felé kalandozik el az ember értelme. De Jézus megmutatta teljes isteni és emberi valóságát, amikor feltámadt a halálból. Ha hiszünk benne és szeretjük őt, akkor a tanítása azért fontos nekünk, mert tőle származik.

Hírdetés

3. De honnan tudjuk, hogy mi az, amit Jézus kíván tőlünk? Azoktól az emberektől, akik neki kortársai voltak, akik életüket tették rá, hogy híven elmondják azt, amit tőle láttak és hallottak. Ezeknek az embereknek a tanúságtétele és a példája az Egyház hitének az alapja azóta is. Tehát egyszerre kell keresnünk a hiteles tanúkat és a tanítást. És a hiteles forrásból érkező hiteles tanítás az a hagyomány, amibe be kell kapcsolódnunk. Ez lesz az életünk iránymutatója. Ez az, amit meg kell tartanunk, ha ki akarjuk mutatni, hogy szeretjük Jézust. Ez az, amihez segítségre is szükségünk van, a Szentlélek segítségére, akit ő megígért számunkra

4. Különösen szükségünk van a Szentlélekre a mostani időben. „Áraszd ki Lelkedet és minden életre kel, és megújítod a föld színét” – imádkozza az Egyház a zsoltár szavaival. Egy-egy természeti csapás, emberi katasztrófa vagy járvány után maga a természet is megújul, de megújul az emberi közösség élete is. Ezekben a napokban tanúi lehetünk a fokozatos, óvatos újrakezdésnek. De ne ott kezdjük újra, ahol március elején abbahagytuk! Alkalmat kaptunk az Istentől, hogy felfedezzük, mi az igazán lényeges az életünkben. Rádöbbentünk, hogy az egészségen, a megélhetésen túl a kultúra, a tanulás is keresi a túlélés és a megújulás lehetőségét. Főként pedig örömmel tapasztaltuk, hogy a fizikai elkülönülés ellenére is nagy bennünk a vágy a közösségi élet iránt és szomjazik a lelkünk arra, hogy Istennel találkozzon. Keresztény közösségeink online közvetített szentmisékkel és istentiszteletekkel, nyitott templomokkal segítették ezt az éltető kapcsolatot Istennel és a többi emberekkel. Megrendítő volt egyedül végezni a szertartásokat a kijárási korlátozások miatt üres bazilikában, de hívogató volt az a lehetőség és az a felelősség is, hogy mindennapi szentmiséinket és szentírási elmélkedéseinket online közvetíthettük az emberek százai és ezrei felé. Hálásak vagyunk a tömegtájékoztatási eszközök készségéért is, amelyek ebben az időben sok otthonba elvitték a hit és a liturgia erősítő üzenetét.

Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy fölébredt az emberek szívében a segítő szeretet, a fiatalabb nemezékek is kivették a részüket a Karitász munkájában, meleg ételt, gyógyszert, fertőtlenítőszereket juttatva időseknek és rászorulóknak.

5. A látszólagos csendben sokat kellett szervezni és töprengeni a legjobb megoldásokon. Gyakorlatot szereztünk a videókonferenciákban és a körtelefonokban. Új feladataink is támadtak, hiszen sok tavaszi ünneplést kellett őszre helyezni, így a bérmálások sorát is, főként pedig – Ferenc pápa döntése nyomán – az idén őszre tervezett Eucharisztikus Világkongresszust a 2021. szeptember 5-12-ig terjedő hétre kellett áthelyeznünk. Feladatot és lehetőséget kaptunk tehát a Gondviseléstől és tudatosabbak lettünk az összetartozásban, közösségeinkben, plébániáinkon, határainkon innen és túl.

Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy az értékeket világosabban látva, jobban felismerve járjunk azon az úton, amit Krisztus szeretete kíván tőlünk. Ámen.

*

Az istentiszteleten az egyházi vezetők együtt imádkoztak a koronavírus-járvány áldozataiért, a betegeket ellátó orvosokért, ápolókért, és hálát adtak Istennek, hogy lecsengőben van a járvány, bár a veszély még nem múlt el. Megemlékeztek a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójáról és imádkoztak a nemzet egységéért.

A könyörgéseket a járvány leküzdésében elsősorban szerepet vállaló orvosok, ápolók, szociális munkások és gyógyult betegek mondták.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »