Ökumenikus imádságot tartottak az ápolók nemzetközi napján Székesfehérváron

Ökumenikus imádságot tartottak az ápolók nemzetközi napján Székesfehérváron

Ökumenikus imádság keretében köszöntötték az ápolók nemzetközi napja alkalmából május 12-én a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház dolgozóit. Az istentiszteleten a hála és az áldás szavait Bencze András evangélikus püspökhelyettes, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Ludvigné Izsay Szilvia református kórházlelkész és Révész Lajos baptista lelkész mondta el.

Bucsi László, a kórház főigazgatója a világszerte megtartott ápolók nemzetközi napján megemlékezett az 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale-ről, a modern ápolóképzés megalapítójáról, majd kifejezte köszönetét és elismerését a kórház dolgozóinak a járványidőszakban nyújtott teljesítményükért. Kiemelte Nyakas Eszter főnővér munkáját, aki összefogta az ápolócsapatot, szervezte a munkát a szükséghelyzet adta változások közepette a kórházi osztályokon. Végül megköszönte a felekezetek képviselőinek, hogy mindent félretéve igent mondtak a kórház kápolnájában tartott közös imádságra.

A főigazgató tolmácsolta Cser-Palkovics András polgármester szavait is, aki váratlan hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az ünnepen, de levélben kifejezte tiszteletét és megbecsülését a kórház dolgozóinak.

Bencze András evangélikus püspökhelyettes a kérő imádságról olvasott fel a Szentírásból, majd megköszönte az egészségügyi dolgozók szükséghelyzetben nyújtott helytállását, amit édesanyja révén személyesen is megtapasztalt a kórházban, amikor a dolgozók emberséggel és együttérzéssel fogadták a búcsúzú családtagokat.

Spányi Antal püspök azokhoz szólt, tisztelettel és szeretettel, akik a betegágyak mellett teljesítenek szolgálatot, valamint azokhoz, akik ennek a hivatásnak a hátterét biztosítják.

Olyan időt élünk, amit rég nem tapasztaltunk. A város Szent Sebestyén-temploma ma is hirdeti és őrzi a járványtól való megszabadulás tényét a korábbi századokból. Most szembe találtuk magunkat azzal, amiről azt hittük, nem kell átélnünk. Súlyos valósággal kellett szembenézni. Megtapasztaltuk, hogy az ember önmagában kevés, kell az embertárs, mert csak együtt, összefogva tudunk megbirkózni a problémákkal – kezdte beszédét a főpásztor.

Ha Isten szemével nézünk a világba – mutatott rá –, akkor meglátjuk, hogy ott van az Isten a másik emberben is, aki kiszolgáltatott, tele van aggodalommal, és félelemmel tekint a jövő felé. És mindazok ott vannak körülötte, akik benne egy szerettüket látják.

amelyet ő bőséggel ad mindenkinek, annak is, aki a maga módján tisztességes emberként próbál odafigyelni mindenkire.

A püspök végül megköszönte az ápolók, az egészségügyi dolgozók fáradozását, és Istentől kért erőt, kegyelmet, megnyugvást, feltöltődést számukra, hogy a járvány után is szakértelemmel tudják gyakorolni azt a szeretetet, amelyet Krisztus hirdetett minden ember számára.

Hírdetés

Ludvigné Izsay Szilvia református kórházlelkész hálát adott minden egyes jelenlevőért és egységükért. Azt kérte, mindenki, aki az ünnepre eljött, másképpen távozzon onnan, vigye el magával Isten üzenetét, szeretetét, hívását. Az intézmény egészére kérte a Szentlélek kiáradását, és imádkozott az éppen máshol szolgálatot teljesítőkért is. Arra kérte az Urat, álljon a betegek mellett, és áldja meg a dolgozókat, családjaikat, a betegeket és az ő hozzátartozóikat.

„Megfáradt a testünk, a lelkünk is nyugalomra vágyik. Köszönjük, hogy egyedül nálad találjuk ezt meg, Urunk. Megbékéltet a szereteted, és megment attól a nyomástól, ami súlyos teherként most éppen ránk nehezedik. Köszönjük, hogy neked mindenhogyan kellünk, úgy, ahogyan vagyunk. Hála Urunk, hogy csitul a járvány, és köszönjük gyógyításodat, megújító szavaidat.”

Révész Lajos baptista lelkész köszönetet mondott az ápolóknak a gyógyultak és az eltávozottak nevében is:

„Amíg itt éjjel-nappal folyt a kilátástalannak tűnő helyzetben is az életmentés, addig mi a saját eszközünkkel, az imával tudtunk kapcsolódni az intézményben dolgozókhoz. Ez a krízishelyzet átívelt mindenen, és egy dologra összpontosítottunk, hogy túl legyünk ezen a nagy nehézségen.

Magam sem hittem, de például egy pillanat alatt összeállt a csapat a 168 órás imaláncra az egészségügyi dolgozókért. Mert nem tudtunk mást tenni, csak kérni azt, aki mindenütt jelen van, hogy védelmezzen, óvjon mindenkit, aki a másik ember életéért küzdve tölti most napjait.”

Az ünnepségen nagy számban vettek részt az egészségügyi dolgozók, jelen voltak az intézményben szolgálatot teljesítő katonák és a kórházparancsnok, a város több lelkipásztora és a kórházlelkészség teljes munkatársi csoportja Tornyai Gábor atya vezetésével.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »