Obama Kubában: temetni ment, de dicsért is

Obama Kubában: temetni ment, de dicsért is

Amerika nem fogja ráerőltetni politikai-gazdasági rendszerét a kommunista vezetésű szigetországra – jelentette ki Barack Obama amerikai elnök abban a beszédében, amelyet a kubai néphez és vezetőihez intézett kedden Havannában. A beszéd, amely szimbolikusan is lezárta a hidegháborút az amerikai kontinensen, a kubai ellenzékiek közül nem mindenkinek nyerte el a tetszését.

A beszámoló szerint az amerikai elnök úgy fogalmazott: „Azért jöttem, hogy eltemessem a hidegháború utolsó maradványait is az amerikai kontinensen. Ismerem a történelmet, de nem szabad a csapdájában ragadni. Itt az idő, hogy együtt nézzünk a jövőbe” – mondta Obama a kubai vezetők, hírességek és az állampolgárok tömege előtt, majd spanyolul hozzátette: „a jövőben a remény”.

A demokrácia a megoldás

Amerika első embere a kubai elnök-miniszterelnöknek, Raúl Castrónak azt mondta: nem kell félnie a szólásszabadságtól és a nép hangjától. Obama emellett hitet tett az alapvető emberi jogok mellett, a szabad véleménynyilvánításhoz, vallásgyakorláshoz és választásokhoz való jogok mellett.

Ugyanakkor ígéretet is tett, hogy a – szigetország vezetése és az USA között meglévő – különbségek ellenére

„az Egyesült Államok nem fogja Kubára erőltetni a politikai vagy gazdasági rendszerét”.

Az elnök elismerte Castrónak, hogy Amerikában továbbra is léteznek problémák például az egészségügy, az oktatás és az egyenlőtlenség terén, mégis a változások beteljesítésére bátorította a kubaiakat, mert bár még mindig nagyon sok a gond az amerikai társadalomban, „a demokrácia a módja annak, hogy ezeket megoldjuk.”

 

És az áldozatokkal mi lesz?

A brit The Guardian napilap összefoglalója szerint számos kubai ellenzéki „szörnyűnek” nevezte Obama beszédét, mert az elnök nem ítélte el elég határozottan a szigetországban zajló emberi jogi visszaéléseket. „Azt mondta, felejtsük el a múltat, felejtsük el a száműzöttek rettegését és fájdalmát. Arról beszélt, amiben hisz, de arról nem, ami történt” – mondta egyikük a helyszínről tudósító The Guardian riporterének.

Más kubaiaknak jobban tetszett a beszéd, ők bátornak nevezték Obamát azért, mert az ország kommunista vezetői előtt dicsérte a demokráciát.

Van még min dolgozni

Ezt követően az elnök ellenzékiekkel és helyi vezetőkkel találkozott az új amerikai nagykövetségen. Az elnök a The Guardian szerint azt mondta, hogy már korábban is találkozott aktivistákkal Miamiban és Panamában; ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy ott bátor emberek fontos beszámolóit hallgatta meg, akik közül többen aggodalmukat fejezték ki a demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás és vallásgyakorlás kubai állapota kapcsán, és hitet tettek a szigetország demokratikus átmenete mellett. Ugyanakkor Obama valamelyest az elégedetlenkedő ellenzékieknek is üzent.

Mint mondta, „embereket vettek őrizetbe, némelyeket a múltban, némelyeket nem sokkal ezelőtt. Ahogy korábban következetesen mondtam, látogatásom – amellett, hogy tiszteletben tartjuk a megállapodásunkat Kubával – nem csak kormányközi találkozó”. Mint mondta, számára a legfontosabb, hogy „a kubai néptől közvetlenül hallhassunk az aggodalmaikról, és ennek segítségével formálhassuk az Egyesült Államok politikáját”. Obama megköszönte a kubaiak jelenlétét, mondván, errefelé nagy bátorságra vall civil politikai aktivitást vállalni. Azt mondta: ez valóban olyan terület, amelyben nagyok a különbségek hazája és Kuba kormánya között, és reméli, hogy az itt tapasztaltak segítenek majd finomítani az amerikai külpolitikát úgy, hogy az végül a kubai emberek szabadságához és jólétéhez vezessen.

A helyszín

Raúl Castro kubai elnök megérkezik a havannai El Gran Teatro színházba Fotó: Nicholas Kamm / Europress/AFP

Nem Barack Obama volt az első amerikai elnök, aki az El Gran Teatro de La Habana Alicia Alonsóban beszélt. 1928-ban Calvin Coolidge is itt mondott beszédet, ebben a neobarokk stílusú színházépületben. Az akkori elnök a pánamerikai kongresszusra érkezett, és Kubát szuverén országnak nyilvánította. A havannai nagyszínházban Coolidge az ország demokratikus stabilitását példaként állította a térség más országai elé, noha Kuba akkori elnökének, Gerardo Machadónak kormányzása ekkoriban már meglehetősen autokratikus irányt vett – emlékeztet a The New York Times háttércikkében. A színházat egyébként egy belga építész tervezte, majd egy amerikai cég építette fel, csakúgy mint a szomszédos kapitólium épületét, amely eléggé hasonlít a washingtonihoz, csak kicsit magasabb. Az El Gran Teatro felépítését egyébként a Spanyolországból származó helyi galíciai közösség finanszírozta, és az 1959-es forradalom után államosították.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »