Obama, a rossz zsaru

Obama, a rossz zsaru

Barack Obama hivatali ideje végének közeledtével nagyon szeretné, ha makulátlan lenne politikai öröksége, amelyen most sötét foltként éktelenkedik a megoldatlan palesztinkérdés. Elnöksége alatt még készül egy utolsó nagy dobásra, bár Jeruzsálemben valószínűleg már inkább az utódjáról gondolkodnak.

Barack Obama jövő év januárjában leköszön tisztségéről, ám nyolcéves elnökségén akad néhány sötét folt, különösen ami külpolitikáját illeti. Az amerikai elnök egyik nagy és emlékezetes sikere volt ugyan az Iránnal tavaly nyáron tető alá hozott atomalku, azonban ez egyúttal azzal is járt, hogy az Egyesült Államok példátlan módon elhidegült Izraeltől.

Nyílt titok, hogy Obama nem kedveli túlzottan Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt, ám ha nem akarja, hogy úgy vonuljon be a történelemkönyvekbe, mint az elnök, akinek az ideje alatt mélyponton voltak az amerikai–izraeli kapcsolatok – bárki legyen is utódja, ennél csak jobbak lehetnek –, és csak távolodott a kétállami megoldás, valamit még tennie kell a rendelkezésére álló rövid idő alatt.

Három forgatókönyv

A The Wall Street Journal (WSJ) információja szerint az amerikai elnök jelenleg három lehetőség között morfondíroz. Az első és legkevésbé valószínű, hogy nem próbálkozik semmivel, egyszerűen lenyeli a keserű pirulát mint elnökségének egyik nagy kudarcát.

A másik, hogy még leköszönése előtt egy elnöki beszéddel, illetve a közel-keleti kvartett (az Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió és az ENSZ) közös állásfoglalásával próbálja meg felpörgetni a palesztinkérdés nemzetközi rendezésére irányuló erőfeszítéseket.

A harmadik és egyben legvalószínűbb forgatókönyv szerint pedig az Egyesült Államok felsorakozna az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendezési javaslata mögé, amelyet korábban már többször megtorpedózott. Ennek értelmében Izrael leállítaná telepesprogramját – a már meglévő telepekért cserébe területeket adna –, létrehoznák a két önálló államot az 1949-es tűzszüneti vonalak mentén, és elismernék Kelet-Jeruzsálemet mint Palesztina fővárosát.

Cserébe a palesztinok Izrael állam létezését ismernék el, illetve feladnák követeléseiket a palesztin menekültek visszatérésére vonatkozóan. A WSJ értesülései szerint Obama egyelőre még nem döntött, ám nagy terveinek szövögetése közben Izraelből máris kapott egy kiábrándító pofont.

A megromlott viszony van a háttérben

A tervek szerint ugyanis Netanjahu március 18-án Washingtonba látogatott volna, egyrészt hogy találkozzon Obamával, másrészt hogy beszédet mondjon az egyik legbefolyásosabb zsidó lobbiszervezet, az Amerikai–Izraeli Közügyek Bizottságának (AIPAC) konferenciáján.

Az amerikai elnök meghívására nem szokás nemet mondani, az izraeli kormányfő azonban ezúttal mégis lemondta az utat. Hivatalosan azért, mert még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy befolyásolni akarná a közelgő amerikai elnökválasztást, a háttérben azonban alighanem ott húzódnak a megromlott diplomáciai kapcsolatok is.

Kompenzáció

Ha a viszony nem is a legjobb, azért túlzás lenne szakadásról beszélni. Miközben ebben az Izrael és az Egyesült Államok közötti játszmában Obama úgymond a „rossz zsarut” alakítja, és így egyik oldalról egy személyben a sárdobálás célpontjává is válik, addig mindig van egy „jó zsaru” is, aki azért ügyel arra, hogy nagyon ne mérgesedjenek el az indulatok.

Így míg a sajtó most Netnajahu útjának lemondásától hangos, arról kevesebb szó esik, hogy éppen tegnap érkezett Izraelbe Joe Biden amerikai alelnök, célja pedig többek között az, hogy meggyőzze a kormányfőt, még Obama hivatali ideje írják alá újabb tíz évre a két ország közötti „egyetértési nyilatkozatot”.

A nagy mosolyszünet mögött pedig valódi jelentősége ennek van, az iráni fenyegetés növekedéséért „cserébe” ugyanis Jeruzsálemben azt szeretnék, ha az Egyesült Államok a jelenlegi tíz évre szóló 3,1 milliárdról 10-15 milliárd dollárra emelné az Izraelnek nyújtott katonai segélyt. Rossz viszony ide vagy oda, Washingtonban ötmilliárdos emelésre van is hajlandóság, de a Közel-Kelet jelenlegi helyzetében az sem kizárt, hogy ennél jóval többet is megér a békülés.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »