Ő volt a komik komája: Dobó Attila

Ő volt a komik komája: Dobó Attila

Néhány hete az Urál csúcsait vizslatva egy repülőgépből a pécsi egykori finnugor tanszék tanárai jutottak eszembe. Akkor még nem gondoltam – arrébb a fagyos Komiföld fölött –, hogy egyikük távozó lelke hamarosan errefelé jár majd. Dobó Attilát a pécsi finnugoristáknak nem kell bemutatni, tudják, miért érdemes pár szót szólni róla. Komoly szakmai tevékenységgel egyetemi oktatónak lenni becsülendő, ám ennél többről van szó, ha mint tanár személyiségre gondolunk.

Dobó Attila (1955–2016) Fotó: MN-archívum

Mitől jó egy tanár? Legyen topon szakmailag, abból úgy adjon át valami hasznosat a nem hivalkodó okosság és a természetes humor kevercsével élményszerűvé tett óráján, hogy az évekkel később is megmaradjon. És ha órán kívül is odajön mosolyogva, vállon veregetve érdeklődik, akkor nagyjából jellemeztem is Dobó Attilát, akinek kusza haja alatt rendezett gondolatok sorakoztak.

Mint mondta, a finnugor nyelvrokonság nem vélemény, hanem tény. Sokan azt várják el, hogy a magyar és a többi finnugor nyelv úgy hasonlítson egymáshoz, mint két testvér, az olasz és a spanyol. De nem testvérről van szó, hanem a dédanyám unokatestvére nagynénje unokájának a húgáról, akire egy cseppet sem hasonlítunk, pardon, egy cseppet mégis, e cseppből a genetikus könnyen bizonyítja a rokonságot, ahogy a nyelvész a nyelvrokonságot. Más tekintélyt sugárzó népekkel rokonszenvezve kicsiny önbecsülésünket kompenzáljuk. Ne az ősöktől legyünk nagyok! Nyelvfilozófus földijével mondva: „A hit nem gondolkodás” (Wittgenstein).

A július 19-én elhunyt Dobó Attila Salzburgban született 1955-ben, Burgenlandban nőtt fel. A bécsi és budapesti egyetemen is tanult magyart és finnugorisztikát. 1983-ban vette kézbe diplomáját finnugrisztikából, általános és összehasonlító nyelvészetből, doktorált, majd csatlakozott a pécsi tanárképző főiskola oktatóihoz. Komiföldre 1993-ban lépett, hogy egy évig német és magyar nyelvet tanítson.

Ő tanácsolta, hogy ha arra ébrednénk reggel, hogy hirtelen nem is tudjuk, melyik országban vagyunk, kapcsoljuk be a rádiót. Ez persze csak annak megoldás, aki olyan nyelvzseni, mint ő volt: a németen és a magyaron kívül tudott angolul, finnül, törökül, olaszul, oroszul, latinul, svédül, baskírul, udmurtul… és persze komi nyelven is. Amikor az első svédórán túlbohóckodta, hogyan mondják svédül azt, hogy magyar, azon mindannyian sírva nevettünk – magyar fülnek amúgy is komikusan hangzik. Svéd művelődéstörténet órán a jóléti államot pedig úgy írta le, hogy ott a Volvóval csak a krumplit hordják, magukat Saabbal. Gazdag volt mind humora, mind nyelvészeten túli műveltsége, távoztával szegényebbek lettünk.

Na de mit kezdjünk azzal, hogy az utóbbi időben más nagyok után ő is itt hagyott minket? Munni kolö – legyintene csak mosolyogva komi nyelven, azaz menni kell…

Dobó Attila búcsúztatója a pécsi Pius-templomban lesz ma 17 órakor.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »