Nyomulás böjt előtt

JEGYZET – A jelek szerint visszacseppentünk a fenékig tejfel cseberbe, dúl a jólét, a határ már megint a csillagos ég. 

Ha bárki is kételkedne előbbi kijelentésemben, mondván, hogy a családi költségvetés tüzetes megvizsgálása után épp az ellenkezőjére jutottak, vagyis úgy tűnik, inkább rosszabbul élnek, nos valószínűleg valamilyen nagyon fontos tételt kifelejthettek a kimutatásból, ezért a borúlátó ellenkezés.

S hogy mi is lehet az a bizonyos fontos pénzügyi tétel?! Mi más, mint az úton-útfélen kínált banki hitel. Hiszen ahol nincs jólét, ott kölcsönt sem ad a leginkább együgyű bankár sem. Gondoljunk csak a közel tíz évvel ezelőtti, még durván számítva két esztendeig sem tartó, nagy bummnak nevezett időszakra, amikor egy-egy film legizgalmasabb részébe harsogott hirtelen bele a tíz perc alatt kiutalandó hitel, amihez se szülői vagy munkaadói biztosíték nem volt szükséges, még csak jövedelemigazolás sem, csak a személyi igazolvány. És a jónép szedte is a kölcsönöket, olyan hiúsági dolgokra, amivel jól fel lehetett bosszantani a kollégákat, de ami nélkül boldogan meg lehetett volna lenni.

Aztán betört a válság, amit – választások küszöbén lévén – megpróbáltak eltagadni, a voks után viszont azt is a krízis nyakába sózták, aminek esetleg semmi köze nem volt hozzá. A havi részleteket törleszteni kényszerültek pedig?! Aki nem engedett a rongyrázás kísértetének, annak is bőven akad a baráti-ismeretségi körében olyan, aki ma is a bankhitel miatt siránkozik. A legnagyobb baj az, hogy a csábító reklámok megint elszaporodtak. Tágabb és szűkebb környezetemben ugyan legfeljebb hajdan jó nevű termelési egységek ledózerolását látom, nem bővítését-építését, de lehet, már úgy megromlott a szemem, hogy nem látok be azokba a titkos zugokba, ahol dübörög a jólétet biztosító termelés. Ám nem tilthatja meg senki az aggódást, amikor naponta látom a tíz évvel ezelőttihez hasonlító banki hitelnyomulást.

Bocsánat, azért van egy kis változás: most haza sem kell menni a kérés benyújtása és az összeg felvétele között, mert állítólag a kijáratnál várja az „okos” klienst a tetemes pénzcsomag. Nem szeretnék tékozló észosztónak a szerepében tetszelegni, úgyhogy halkan mondom: a nyomulás után következő böjt alatt már késő lesz a siránkozás. Kár volna egy újabb kárért!


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »