Nyertesek, áldozatok és következmények – A digitális oktatás három hónapjának tapasztalatai – I. rész

Az ezredforduló utáni magyar iskola eddigi történetének talán legnagyobb horderejű változása volt, amikor egy hétvége alatt digitális oktatásra állt át az ország. Hogyan élte meg gyerek, szülő, tanár ezt a három hónapot? Melyik iskolák tudtak jól reagálni, hol ment nehezebben? Milyen tanulságokkal szolgál, milyen következményekkel jár ez a nagyszabású kísérlet? Erről szól cikkünk első része.A gyerekek egy része eltűnt, egy része kivirultA diákok ötöde az első hetekben eltűnt, ők a digitális három hónap vesztesei. A tanároknak nem sikerült elérni vagy bevonni őket. Ez nem csak a legszegényebbek között fordult elő, de ott a leggyakoribb. Nem működik a digitális oktatás, ahol nincs számítógép; ahol a mobilnet hamar elfogy; ahol a szülő vagy nagyszülő nem tudja, hogyan kell kezelni a számítógépet; ahol túl zsúfolt a szoba, hogy valaki nyugodtan tanulhasson. Ezekre a helyekre papíron juttatták el a leckét, de valószínű, hogy ez kevés gyereknél működött rendesen. (Erről a világról ez a cikk ír részletesebben). Nem tudni, hogy ez a veszteség milyen mértékű – valószínű, hogy a kimaradó diákok egy része a hagyományos oktatásban sem jutott volna sokkal többre. (Erről korábban itt írtunk). Ez a veszteség kijelöli a digitális oktatás egyik legfőbb jövőbeli kihívását: hogyan lehet hálózatot, gépet, motiváló tananyagokat eljuttatni az ország szegény családjaihoz.(…)Tovább a cikkhez

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »