Nyerőszéria

Nyerőszéria

Nem hittem, hogy a szerelmet könnyen kell venni, és vigaszt sosem kereshet… a szomjas szám – dúdolta a pult mögött Rózsika, a kocsmáros, miközben Bandikának és Ervinnek kicsapolta a két kis tizenkettest.

Ebben a pillanatban mondta be a rádió, hogy Mečiar ismét pártot alapít. Bandika a nadrágzsebébe nyúlt, és azonnal az egyik nyerőgéphez ült, bele is dobott vagy negyven koronát, tízesekben. Rózsika és Ervin döbbenten nézték a mutatványt, amikor pedig a nyerőszériában levő Bandikának a nyerőgép szintén tízkoronásokban szórta ki a nyereményét, döbbenetük negyvenszeresre hízott. Magyarázatot követeltek, Bandika pedig hosszú előadásba kezdett az anyagba vetett létezés két nagy bilincséről, a térről és az időről. Szerinte, ha ezektől függetlenítjük magunkat, akár ugrándozhatunk is bennük (mármint a térben és az időben), így nem fog nehezünkre esni, hogy olyan fizetőeszközben tegyünk szert nyereményre, amelyet már több mint tíz éve kivontak a forgalomból.

Azt azért hozzátette, hogy ez nem könnyű feladat, de még mindig könnyebb, mint igazságot tenni a Lovasi–TGM vitában. Ervin és Rózsika helyeslően bólintottak, amióta ugyanis TGM kritikával illette Lovasit tusványosi koncertje miatt, ők sem találták a helyüket az univerzumban. Ervin Lovasi felé húzott – szerinte nem feltétlenül jelenti a NER legitimálását, ha egy egyébként NER-kritikus (vagy annak tartott) művész fellép egy NER-közeli fesztiválon, főleg ha engedik (bár az efféle engedés mindig gyanús). Rózsika szerint TGM-nek van igaza, 

hiszen ha Lovasi zenéje, ami Erdélyben is sok embert vonz, odahallatszik a többi sátorhoz, amelyekben történetesen a NER médiajobbágyai, vagy egyenesen politikusai eregetik gondolataikat a Keleti-Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájába, az baj. 

Hírdetés

Ervin szerint a sok fiatal nem is a politikusok miatt megy fesztiválokra, hanem a zenészek meg a buli, meg a szerelem, meg a bódulat miatt, 

az évszázad barma címet pedig annak kéne kiosztani, aki a világtörténelem során először engedett fesztiválra politikust (az évezred barma címét pedig annak, aki ebből szokást csinált).

Bandika oldalba vágta a nyerőgépet, csendre intve a vitázó feleket. A nyerőgép kiböffentett még néhány tízest, majd örökre kilehelte magából az áramot. Látjátok? Meghalt. És nem is tud róla – mutatott a néhány másodperce még cseresznyékben, dinnyékben és szilvákban pompázó képernyőre. Ervin és Rózsika két fagyasztott sügér tekintetével hallgatta Bandikát, aki még rádobott egy lapáttal. Krasznahorkai László márciusi kolozsvári beszélgetéséből idézett két mondatot. „Ha megváltoztatod a sebességet, egyáltalán nincs ez a valóság. (…) Egy 350 éves tölgyfának mi vagyok én?”
A szerző a Vasárnap munkatársa


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »