Nyakas

Nyakas

Blank. Eleinte így mondtuk a sauvignon blanc második felét. A cabernet franc második felét meg úgy, hogy frank. Szerencsére hamar megtanultuk, hogy a c mindkét esetben néma. A borok ellenben nem némák. A franc-ok sem, a sauvignon blanc-ok végképp nem. Általában kimondottan beszédesek, olykor-olykor talán harsányak is. Ráadásul igazán sokfélék bírnak lenni.

Épp a minap került szóba, hogy az olaszrizlinget – amely a miénk, annyira, mint fehérben más semmi – azért is lehet erősen szeretni, mert nem csak nagy minőségben tud finom és élvezetes borokat adni. A lehető legegyszerűbb formájában is. Néhány száz forintos fröccsborként is pompás dolgok készülhetnek belőle.

Ebből a szempontból hasonlóan viselkedik a sauvignon blanc is. Mégis, van köztük egy jelentős különbség. A sauvignon blanc mindig karakteres, soha nem semleges. A sauvignon blanc mindig tudja, mit akar. Így a kezdő borissza azért szegődik hívéül, mert könnyű őt felismerni, a haladó azért, mert rendre újabb és újabb arcát fedezheti fel. Mert arca sok van, és nem is csupán attól függően, mennyibe kerül.

A francia Sancerre és az új-zélandi Marlborough több különbséget mutat, mint egyezőséget, és akkor a világ legdrágább édes boráról, a Sauternes-ről még nem is beszéltünk. A lényeg mindazonáltal az: nem kell súlyos pénzeket fizetni, hogy illatos-zamatos blanc-okkal barátkozhasson az ember. Egy ezerforintos blanc nem rengeti meg a világot, és életre szóló élményt sem nyújt, ám vacsorához, kvaterkázáshoz vagy jégkorongnézéshez biztosan megfelel. Sőt: az erkélyre is érdemes kiülni vele kettesben. Pörgetgetni, kortyolgatni, ellazulni, figyelni tét nélkül, hogyan múlik a nyár.

Ilyen bort jó néhány pincében készítenek sauvignon blanc-ból hazánkban. A témába vágó első randevúm a dörgicsei Pántlika Pincészet jóvoltából történt meg a kilencvenes évek közepén – érdekes, emlékszem rá, mégiscsak életre szóló élmény lenne ez? –, utána a Hilltop Neszmély jött, majd a Nyakas Pince tette le a névjegyét. Határozott mozdulattal.

Mindhárom borászat a nagyobbak közé tartozik, és mind a reduktív fehérek piacán érte el sikereit. A Nyakas az ezredforduló környékén startolt, a borászatot Tökön építették fel, területeik e település és Budajenő környékén találhatók, több mint 150 hektárt művelnek. Malya Ernő főborász vezetésével vetették meg a lábukat a piacon, ma is ott vannak mindenhol. A budapesti helyeken garantáltan elérhető és értelmes választás egy Nyakas bor, a belvárosban éppúgy, mint a Római-parton. Igen pocséknak kell lennie az évjáratnak, hogy valamely palack csalódást okozzon. A stabilitást az okosan kidolgozott, következetesen alkalmazott stílus, a reduktív iskolázás, az átlátható fajtaválaszték mellett a csapat összetétele is magyarázza. Ugyanazok teszik a dolgukat másfél évtizede, ugyanazt csinálják, jól csinálják.

A termékpiramis egyik fő eleme a sauvignon blanc, amely fixen hozza a szokott karaktert és minőséget. Ezt legfeljebb az időjárás befolyásolhatja. A 2015-ösön érződik, hogy melegebb, egészségesebb volt az évjárat, mint az eggyel korábbi. A szőlő beérett, alkoholt is adott – 13-asat –, a savak sem vesztek el, vibrálnak ügyesen. Tükrös zöldessárga szín, gyümölcsös-egreses-epres-füves illatok. Van tartalma is a kortynak, kerekre csiszolt, frissítő, finom, ízletes bor ez. Hossza is van, nem illan el a kelleténél korábban az anyag. Bónusz: jólesik a második és a harmadik pohár is. Kiváló kísérői ők a múlófélben lévő nyárnak.

Egy szó, mint száz: szép kis blank ez. Nem néma, világosan, érthetően, barátságosan beszél. Meggyőződésem, hogy az ilyenekre mindenkinek van füle.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »