Növényi olajokkal tartósíthatták az ókori kelták kedvelt zsákmányukat, a levágott fejeket

Az ókori forrásokból közismert tény, hogy a kelták körében szokás volt a megölt ellenségek fejét levágni és magukkal vinni egyfajta trófeaként. Több római és görög forrás is beszámol arról, hogy a fejeket büszkén mutatták meg másoknak, arról azonban nem írtak részletesen, hogy tartósították-e őket valamilyen módon.

Egy új tanulmány szerint a vaskori kelták növényi olajjal tartósították megölt ellenségeik levágott fejét, hogy azokat közszemlére tehessék. Az ókori írások gyakran említik a kelták azon szokását, hogy trófeaként bánnak ellenségeik fejével, arról azonban eddig nem rendelkezett információval a tudomány, hogy milyen módon akadályozták meg a testrészek oszlását.

A Journal of Archaeological Science című tudományos lapban közölt tanulmány szerzői szerint „a közösség és harcosainak bátorságát és erejét” mutatták a levágott fejek. A dél-franciaországi Montpellieri Paul-Valéry Egyetem kutatói a közeli Le Cailarban előkerült nagy mennyiségű ókori koponyát vizsgáltak meg. Le Cailar egy körülbelül 2500 éve lakott terület a Rhône folyó partján. Egy jelenleg beépítetlen területen található ókori település feltárása közben kerültek elő a Kr. e. 3. századra datálható fegyverek és koponyák, amelyek vélhetően együtt voltak kiállítva a kelta faluban, egészen annak Kr. e. 200 körüli megszűnéséig.

Hírdetés

„Számos koponya bírt vágásnyomokkal, nem csupán a lefejezésből eredően, de azáltal is, ahogy a fejeket előkészítették a kiállításra – eltávolították a nyakcsigolyákat és az öreglyukat, aztán eltávolítsák az agyat, és kihúzzák a nyelvet, vagy legalábbis kikaparják az állkapocs alatti izmokat” – írta a csapat. Megjegyzik továbbá, hogy a fejek és fegyverek a fallal körülvett falu központjában voltak, azaz rendeltetésük az lehetett, hogy a falu lakói lássák őket, nem pedig az, hogy a kívülről érkező idegeneket rettentsék el. Az ókori források is azt említik, hogy az ellenségek levágott fejeit az azokat megölő harcosok helyezték ki házaik elé.

A kutatók a koponyák több apró részét porrá zúzták, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgálhassák őket. A kémiai vizsgálat során arra jutottak, a fejeket – vagy legalábbis némelyiküket – cédrusolajba, vagy valamely helyben őshonos fenyőféle olajába márthatták tartósítás céljából. A legvalószínűbb eset az, hogy a folyamatot időről időre megismételték, hogy a fejek megőrizzék állapotukat, ezáltal az olajok még évezredekkel később is kimutathatók a fejekből megmaradt koponyákban.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »