Női és férfi civil szervezetek – Döbbenetes aránytalanságok és állami nemi diszkrimináció

Női és férfi civil szervezetek – Döbbenetes aránytalanságok és állami nemi diszkrimináció

Az elmúlt időszakban két érdekes kísérlet történt a női és férfi civil szervezetek adatbázisának összeállítására. Az egyik áttekintés szerzője Szujó Flórián, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság alelnöke, aki egy cikkben irányította rá a figyelmet egyrészről a Váltó-Sáv Alapítvány női szervezetekről nem régen készített adatbázisát, másrészről a saját maga által a férfiszervezetekről készített összegzését. Szerintem mindkét munka hagy kívánni valókat maga után: az egyik hiányos, a másik pedig túlbuzgón inkluzív.

A Váltó-Sáv adatbázisának válogatási szempontjairól fogalmam sincs, de azt bizton állíthatom, hogy az így is közel 60(!) nőszervezetet összegző adatbázis mérhetetlenül hiányos. A valóság az általuk készített összegzésnél is sokkal-sokkal meghökkentőbb.  Korábban is számtalan esetben merült már fel a kérdés: mégis hány nőszervezet van Magyarországon? A Nőtárs Alapítvány által működtetett NőiCivilek.hu weboldal adhatott korában egyfajta iránymutatást a kérdés megválaszolásához, amíg a lapot ebben az évben meg nem szüntették.  Ennek ellenére egy internetes archívum segítségével ma is láthatjuk, hogy 151(!) nőszervezet adta ennek az együttműködésnek a bázisát. De akad más, egzakt kutatási lehetősé is: a Nemzeti Együttműködési Alap és az Európai Regionális Fejlesztési alap támogatásával működő Civil Információs Portál  egy mindennél teljesebb áttekintést ad az országban működő civil szervezetekről. Így nekünk már csak annyi dolgunk marad, hogy az adatbázisból leválogassuk a minket érdeklő adatokat, amit a legkézenfekvőbben úgy tehetünk meg, hogy rákeresünk a “nők”, “női” és “nőkért” szavakra a civil szervezetek nevében. Az első esetben 321, a második keresésnél 290, és végül az utolsónál 36 találatot kapunk. Ami összességében azt jelenti, hogy 647(!) civil szervezet jelölte meg már a nevében is, hogy kifejezetten a nőkért vagy valamilyen női érdekek szolgálatában végzi tevékenységét.

Ezzel áll szemben a Szujó Flórián által készített férfiszervezetek “adatbázisa”. Konstatálhatjuk, nem volt éppen egy gerincroppantó feladat az összesen 7 darab szereplőt egy listára kompilálni. És mint már említettem, még ezzel a listával is akad némi probléma, merthogy az ügybuzgalom két olyan szolgáltató vállalkozást (“Apa akadémia” és “Férfiak klubja”) is a férfi civil szervezetek közé kevert, amelyekkel kapcsolatban vagy fel sem merül, vagy egyenesen el is zárkóznak tőle, hogy mozgalomként vagy érdek képviseletként definiálják magukat, ehelyett a férfiak, mint célcsoport számára értékesítenek magas árfekvésű oktatási vagy “lelki wellness” szolgáltatásokat. Bár értem a jó szándékot, mégis úgy érzem, egy kicsit ahhoz hasonlatos ez, mintha a nőknek szolgáltató zumba táncklubokat is a nőszervezetekhez sorolnánk. Tehát, ha ezekkel nem számolunk, akkor éppen egy kezünkön meg tudjuk számolni a magyar férfiszervezeteket. Öt férfiszervezet a több mint hatszáz női civil ellenében!

Arról meg még szót sem ejtettünk, hogy amíg ezek a nőszervezetek párhuzamosan kapják az államtól, EU alapokból, a Norvég Alaptól, Soros György alapítványától az összességében milliárdokat kitevő támogatásaikat, addig a magyar férfiszervezetek egy fillér nélkül, gyakorlatilag kizárólag csakis az alapítók áldozatos magánadományából léteznek sok éve. Kérem, ezek alapján mérje össze bárki is a nőszervezetek és a férfiszervezetek munkájának hatékonyságát. Nem csak az a kérdés, hogy miként tudunk mi férfijogi aktivisták erőforrások hiányában a férfiak érdekében egyáltalán bármilyen eredményt is elérni, hanem az is, hogy hova teszik ezek a nőszervezetek a milliárdokat. Ha valaki úgy érzékeli, hogy a törvénykezés és a társadalompolitikai programok egyaránt semmibe veszik, másodrendű állampolgárként, sőt páriaként kezelik a férfiakat, akkor a férfi érdekképviseletek hiányában is magyarázatra lelhet.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »