Nobel-díjas fehérorosz írónő: a fasizmus ellen van vakcina, de a Gulágtól és Sztálintól máig nem véd semmi

Nobel-díjas fehérorosz írónő: a fasizmus ellen van vakcina, de a Gulágtól és Sztálintól máig nem véd semmi

A Nobel-díjas írónő, Szvetlana Alekszijevics szeptemberben hagyta el Belaruszt, hogy Berlinben kapjon kórházi kezelést. Azóta nem nyilatkozott az Alekszandr Lukasenko elnök elleni szervezkedésben is részt vevő írónő. Most a Spiegelnek adott interjúban mondta el, milyennek látja Belaruszt, ahol hónapok óta zajlanak a tiltakozások az elcsalt választások miatt – írja a Telex.

Alekszijevics azt mondta, minden reggel sírni kezd, mert megkínzott foglyokról kap rendszeresen emaileket. Összetört kezekről, sebek borította testekről lát fotókat.

Az író csak akkor akar visszatérni Belaruszba, ha Lukasenko távozik. „Amit ő csinál, az katasztrófa. Az augusztusi választási csalás óta 27 ezer ember került börtönbe, tudósok, professzorok, átlagos emberek, munkások, diákok. Emberek az élet minden területéről. Lukasenko romba dönti az országot."

Alekszijevics az ellenzéki koordináció tanács egyik képviselője volt. Heten voltak, volt, akit letartóztattak, volt, aki elmenekült közülük. Ő maradt utoljára, de őt is be akarták vinni, vártak rá az utcán. Úgy vélte, akkor van biztonságban, ha otthon marad, és sokan látogatják: barátokat, újságírókat hívott magához, de az Európai Unió néhány országának nagykövetei is felkeresték.

Az író szerint Lukasenkót nem érdekli, hogy működik-e az ország, a koronavírus-járvány ellenére ötven orvost tartóztatott le. Alekszijevics felidézte, hogy egy minszki kardiológust azért rúgtak ki, mert egy fiatal, a demonstrációkon részt vett orvost nem bocsátott el. „Tegnap kaptam egy üzenetet, amiben azt írták, felgyújtották a nyaralóját. Minszk tele van maszkot viselő különleges erőkkel, akik véletlenszerűen állítják meg az embereket és tartóztatják le őket. Ez egy hibrid polgárháború Lukasenko követőivel a lakosság másik fele ellen."

Hírdetés

Alekszijevics szerint teljesen normális emberek is vannak Lukasenko támogatói között, akik félnek, hogy elveszítenek valamit. Az írónő szerint a szovjet rendszer maradványai is Lukasenkót segítik. „Még engem is meglepett, milyen gyorsan visszatértek, például a Sztálin-korszak titkosszolgálati módszerei. A második világháborúban legyőztük a fasizmust és vakcinát fejlesztettünk ellene, de nincs semmilyen gyógyszerünk, ami megvédene minket a Gulágtól és Sztálintól. A régi attitűd nyilvánvalóan bármikor újraaktiválható."

Az írónőt meglepte a nyáron, hogy milyen sokan támogatták az ellenzéki jelölteket. Azt mondta, az új ellenzékiség sikere a nőknek köszönhető, mert a bebörtönzött vagy letartóztatott férjeik helyett indultak el. „Lukasenko nem igazán tudott mit kezdeni a nőkkel, csak becsmérelni tudta őket. Neki csak az számított, ki az, aki már volt a seregben. Ő alábecsülte a nőket mindaddig, míg a nőket támogató demonstrációk el nem értek a falvakig."

Alekszijevics úgy véli, hogy a Szovjetunió széthullása után a nők tartották egyben Belaruszt. Sok férfi az alkoholba menekült, míg a nők felpakoltak, és a környező országokba mentek árulni, hogy pénzt szerezzenek.

A tüntetések Alekszijevics szerint nemcsak képzett rendőrök verik szét, külön embereket is felbéreltek erre. „Engedély kaptak arra, hogy bármilyen kegyetlenséget elkövessenek. Fiatal embereket, akiket a rezsim fegyverrel és hatalommal ruházott föl." Úgy tudja, hogy a katonai egyetemeken olyanokat is kérdeztek a fiataloktól, hogy megölnék-e saját szüleiket, ha az az ország védelmét szolgálná.

A belarusz börtönök Alekszijevics szerint túlzsúfoltak, olyanokkal van tele, akik csak kimentek egy tüntetésre. Egy elvileg ötfős cellába olykor harmincöt embert is beterelnek. „A rabok napokig állva alszanak, néha hetekig. Ilyen történeteket csak a Sztálin-korszakból ismerek. Ez kísérlet arra, hogy szisztematikusan megtörjék az embereket. Sok rossz dolgot láttam már az országomban, de még mindig elborzaszt, ami Belaruszban történik. Egy kicsi, büszke ország harcol egy őrült gyilkos ellen Európa közepén. A világ pedig hallgat."

Alekszijevics azt mondta, Lukasenko a kedveseként kezeli Belaruszt, mégis egy koncentrációs táborrá alakította. Ennek fényében pedig az írónő kevésnek találja azt, hogy csak különböző szankciókat vezetett be az Európai Unió. Szerinte ki kéne zárni Belaruszt a nemzetközi bankrendszerből és az olajiparon keresztül is meg lehetne fogni az országot.

A Nobel-díjas író szerint fennáll a lehetősége annak, hogy Oroszország akkor sem engedi a Nyugat felé közelíteni Belaruszt, ha győznének az ellenzékiek, de Alekszijevics még ezt az árat is elfogadná a jelenlegi helyzetben. Attól tart, hogy Lukasenko képes egy polgárháborúig kiélezni a szembenállást, és akkor káosz, szétesés következik.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »