Nincs szükség az írókra?

Nincs szükség az írókra?

Politikusok és parázs közéleti viták nélkül ért véget a 44. Tokaji Írótábor: a magyar irodalom egyik fontos fóruma az augusztusi találkozó, amelyet főként a Magyar Írószövetség szervez, és ahol többnyire jobboldali politikusok is megjelennek. Tavaly például az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán tartott záróbeszédet, amelyben arra is kitért, hogy az íróktól közös dolgaink művészeti megjelenítését „várjuk”, és szerinte nem szabad politikusként tekinteni rájuk. 2014-ben pedig L. Simon László költő, volt államtitkár beszélt, sok más mellett arról, hogy az irodalom elveszíti érdekérvényesítő képességét, mert „az írószervezetek nem képesek a széles közönség és a politika számára érdekesen bemutatni az irodalmat”. Szőcs Géza költő, miniszterelnöki megbízott (kulturális szaktanácsadó) pedig egészen odáig merészkedett, hogy a szabadság kevésbé inspirálja az írókat, mint a diktatúra, ráadásul „nem élnek köztünk nagy klasszikusok”.

Idén a politikai szereplők szinte teljesen elmaradtak, pedig a téma 1956 hatvanadik évfordulója volt, és sokszor szóba került, mekkora szerepe volt a forradalomban az íróknak, akikre akkor nagyon is közéleti szereplőként tekintett a társadalom. A programban szereplő meghívottak közül sem Schmidt Mária, az ’56-os emlékév kormánybiztosa és a Terror Háza Múzeum főigazgatója, sem Szőcs Géza nem tudott eljönni. A törzsvendégnek számító Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke ott volt idén is, de ő alapjában költőként-irodalmárként szokott felszólalni a tokaji írótáborokban, nem politikusként.

Az írótábor egyre inkább az irodalom belső, szakmai eseménye, és egyre kevésbé az a közéleti fórum, ami a rendszerváltás előtt azzal vált híressé, hogy itt kerültek elő először olyan aktuális közéleti-társadalmi témák, mint a magyar vidék valóságos helyzete vagy a határon túli magyarság problémái.

Hozzátartozik a jelenséghez, hogy a fiatal generáció egyelőre nem találja a helyét itt – néhány kivételt leszámítva –, bár vendégként évek óta hívnak fiatalokat. A 44 éves Zsille Gábor költő, a tábor rendszeres résztvevője szerint mindenképpen szükséges a fiatalítás. Úgy látja: a mai húszas-harmincas költő- és írógenerációt nem foglalkoztatja 1956, ami azt jeleni: nem sikerült átadni ezt az örökséget. Nem csak a kortárs irodalomnak, a kortárs színháznak is nehézségei vannak, hogy érvényes művészi nyelvet találjon 1956-hoz – ezt már Szász Zsolt, a Nemzeti Színház dramaturgja mondta hozzászólásában. Szerinte 2006 és az akkor készült, egymással ütköző színházi művek sincsenek kibeszélve; a helyzetet nehezíti, hogy szerinte nem születtek meg a forradalom ikonikus figurái. – A pesti srácnak nincs neve, nincs neme – mondta. És bár 2016-ban rengeteg pályázat megjelent, „ömlik a pénz”, azt gondolja: ennek a művészi nyelvnek a megtalálása fölszólításra nem fog menni.

A tokaji írótábor nagydíját Ekler Andrea irodalomtörténész kapta idén kortárs irodalommal és Németh Lászlóval kapcsolatos kutatásaiért. Nagy Hordó-díjat Lezsák Sándor, Hordó-díjat Bertha Zoltán, Fecske Csaba és Ködöböcz Gábor vehetett át.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »